KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/december
FILMFŐISKOLA
• Vitray Tamás: Lázadni vagy beilleszkedni? Beszélgetés művész-tanárokkal
• Sipos Júlia: Nem kíváncsiak rád igazán Beszélgetés volt hallgatókkal

• Kézdi-Kovács Zsolt: Töredék egy filmrendezőről Gábor Pál halálára
• Szemadám György: Egy mitikus filmtabló A szurámi vár legendája
• György Péter: Rossz közérzet a filmszínházban Filmgiccs
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Olmi diszkrét bája Velence
• Létay Vera: Nemzedékek árnyjátéka Locarno

• Takács Ferenc: A kudarc igézete John Huston, a Kézműves
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Elek Judit: A bengáli vándor Satyajit Ray
• N. N.: Satyajit Ray filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A misszió
• Schubert Gusztáv: A város és a kutyák
• Tamás Amaryllis: Sem fedél, sem törvény
• Szemadám György: A szerelem és magány játékai
• Tamás Amaryllis: Lavardin felügyelő
• Faragó Zsuzsa: Szívfájdalom
• Báron György: Férfiak
• Hirsch Tibor: Pinocchio
• Gáti Péter: Asztal öt személyre
KÖNYV
• Faragó Vilmos: A szavak megőrzött jelentése
KRÓNIKA
• K. K. I. : Elment egy filmográfus
• N. N.: Bob Fosse (1925–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A misszió

Nagy Zsolt

Roland Joffé Cannes-ban Arany Pálmát nyert alkotása pazar kiállítású, monumentális, sztárokat felvonultató, kicsit moralizáló, enyhén társadalomkritikus, de tömegfogyasztásra is alkalmas „nagy mozi”. A harcos egyház úgyis reneszánszát éli Dél-Amerikában, a közönség kedveli az egzotikumot, a romlatlan természet lágy ölén titokzatos, öntörvényű életüket élő indiánokat, adjunk hát neki egy jól megírt, nem túl csavaros, szelíden könnyfakasztó filmet, amely a fent említett közegben játszódik. Az áthallások elkerülése végett a történetet célszerű a XVIII. század derekára helyezni, aki pedig mégis az aktualitást keresi, figyeljen fel arra, hogy a filmet Benigno Aquino emlékének ajánlják készítői. A történet maga nem túl eredeti: a testvérgyilkos rabszolga-kereskedő Mendoza kapitány vezeklésképpen a jezsuiták közé áll, akik a „vízesések fölött” missziót építettek, hogy az őslakos indián törzset katolikus hitre téríthessék. A spanyol-portugál nagyhatalmi vetélkedés, világi és egyházi hatalom küzdelme azonban áldozatokat követel, és a pápai nuncius saját meggyőződése ellenére a misszió „taktikai” feláldozása mellett dönt, ami egyben az indiánok és a mellettük harcoló jezsuiták fizikai feláldozását is jelenti. Látványos tömegjelenetek és festői szépségű tájképek váltakoznak Chris Menges kamerája előtt, Morricone filmzenéje ismét külön mű a műben, Mendoza szerepében Robert de Niro, Gábriel atyaként pedig Jeremy Irons nagy átéléssel alakítja a jezsuiták két – egymástól gyökeresen eltérő személyiségű – vezéralakját. Nem ők tehetnek arról, hogy a nézőn úrrá lesz a „déjá vu” érzése. Más korszakba helyezve, más szereplőkkel, jobb-rosszabb kivitelben variálva a témát – „láttuk már”. Hiába a közreműködők legjobb igyekezete, A Misszió megmarad látványos utánérzésnek, a giccs határán egyensúlyozó, színes, szélesvásznú, érzelgős műmesének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5138


előző 1 következőúj komment

Menrot#2 dátum: 2007-11-22 20:27Válasz
A "kritikus" téved, a Misszió jó film és nem a "sztárok" miatt.
Előzmény: Gulyás Katalin #1

caline#1 dátum: 2005-08-22 19:02Válasz
Miért lenne gicss????