KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/január
• Koltai Tamás: Mindez már megtörtént velünk Beszélgetés Gothár Péterrel
• Reményi József Tamás: Lélegzet nélkül Grúz filmek krónikája
• Böszörményi Géza: Fekete macska sötét szobában Pasztorál
• Szilágyi Ákos: Barátom, a filmreklám
• Bikácsy Gergely: Tajtékos évek A nouvelle vague születése
• Kovács András Bálint: Kultúra és halál Az új hullám szabadsága
A FILMVILÁG MOZIJA
• Schubert Gusztáv: A kollektív Übü Tűz van, babám!
FILMFŐISKOLA
• Zsugán István: Mennyit ér egy rendezői diploma? Beszélgetés Herskó Jánossal
• Pap Pál: Lengyelországban – és Ausztráliában Beszélgetés Jerzy Toeplitz professzorral
• Dobos Éva: Három Világ diákjai Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel
• Vincze Lajos: Debütánsok A holnap grúz filmes nemzedéke
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellem a dobozból Gdynia
• Zalán Vince: Fekete festmények Mannheim
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Szerelem második vérig
• Nagy Zsolt: Yesterday
• Hirsch Tibor: A harmadik fokozat
• Gáti Péter: Bocsáss meg!
• Faragó Zsuzsa: Kobra
• Kovács Ágnes: Az utolsó kívánság
• Tamás Amaryllis: A vihar

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kobra

Faragó Zsuzsa

Íme, itt van korunk hőse: a zsaru.

Nem azonos a klasszikus krimik bölcs nyomozójával. Annál inkább a Vadnyugat magányos hősével, a kemény és hallgatag férfival, aki a törvényen kívül helyezkedik, ám egy magasabb erkölcs nevében cselekszik. Egyszóval: jobban hasonlít ellenfeléhez, a bűnözőhöz, mint mindenkori Főnökéhez, a rendőrhivatalnokhoz, akivel természetesen mindenkor összeütközésbe is kerül. A zsaru győzelmének titka éppen a hasonlóságában rejlik, a fizikai és modorbeli hasonlóságban, és ami ennél lényegesebb, a bűnözői harcmodorban. Ezért lengi körül figuráját az önbíráskodás nyugtalanító szelleme, a csődöt mondott rendőri és jogi gépezet fölébe és elébe helyezett önbíráskodásé. S ami meglepő: mi, nézők a legteljesebb egyetértéssel drukkoljuk végig a zsaru Igazságért folytatott „törvénytelen” harcát.

Ez tesz figyelemre méltóvá néhány nálunk mostanában bemutatott filmet: A zsaru szavát, a Trükkös halált, a 48 órát, az Élni és meghalni Los Angelesbent, a Beverly Hills-i zsarut, ennek a mára önálló filmtípussá kristályosult sorozatnak néhány kiváló darabját.

A Sylvester Stallone forgatókönyvéből készült, általa játszott és fényképezésében a videoklip minden eredményét felmutató Kobra nyugodt és ügyes profizmussal tölti ki ennek az új filmsémának, a zsarufilmnek kereteit. Szűkszavú és vad, mint maga Stallone (illetve az általa kitalált és filmről filmre vándorló figura).

A nyugodt profizmus meglehetősen ijesztő világot tár elénk. Egy olyan világot, melyben bárki bármikor meghalhat, s ami a lényeg: minden ok nélkül. Az irracionális félelem sötét árnyként borul a szórakoztatóipar eme új kasszasikerére. S bár a főhős most fölényesen győzött – keserű íz marad a szánkban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/01 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5124