KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/január
• Koltai Tamás: Mindez már megtörtént velünk Beszélgetés Gothár Péterrel
• Reményi József Tamás: Lélegzet nélkül Grúz filmek krónikája
• Böszörményi Géza: Fekete macska sötét szobában Pasztorál
• Szilágyi Ákos: Barátom, a filmreklám
• Bikácsy Gergely: Tajtékos évek A nouvelle vague születése
• Kovács András Bálint: Kultúra és halál Az új hullám szabadsága
A FILMVILÁG MOZIJA
• Schubert Gusztáv: A kollektív Übü Tűz van, babám!
FILMFŐISKOLA
• Zsugán István: Mennyit ér egy rendezői diploma? Beszélgetés Herskó Jánossal
• Pap Pál: Lengyelországban – és Ausztráliában Beszélgetés Jerzy Toeplitz professzorral
• Dobos Éva: Három Világ diákjai Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel
• Vincze Lajos: Debütánsok A holnap grúz filmes nemzedéke
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellem a dobozból Gdynia
• Zalán Vince: Fekete festmények Mannheim
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Szerelem második vérig
• Nagy Zsolt: Yesterday
• Hirsch Tibor: A harmadik fokozat
• Gáti Péter: Bocsáss meg!
• Faragó Zsuzsa: Kobra
• Kovács Ágnes: Az utolsó kívánság
• Tamás Amaryllis: A vihar

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Yesterday

Nagy Zsolt

Valóban „tegnap”, a legendás „hatvanas években” játszódik ez az új lengyel film. Nem kevés nosztalgiával – szinte tapinthatóan a rendező személyes emlékei alapján – állít emléket az ottani Beatles-őrületnek, a hosszú haj körüli huzavonáknak, a keser-édes kamaszszerelmeknek, a felejthetetlen iskolabáloknak, a megszállott zenekar-alapításnak. A film meséje a „lengyel Beatles” Crazy Boys együttes rövid és szomorkás története, közülük is Ringo alteregójáé. A nagynéni falát borító hatalmas szentkép sarkában a nagy liverpooli gombafejű – az elérhetetlen példaképek – fényképe bújik meg, éjszakánként a „világvevő” rádió kézzel kifeszített antennája segítségével a „Love me do” hangfoszlányai töltik be a kopottas szobát, ahol „Ringo” először ismeri meg a testi szerelmet az iskolából kicsapott, megszégyenített lánnyal, későbbi feleségével. Az ő válóperük adja a film kerettörténetét, ezen belül idéződik fel 1964, mikor „épp hogy elindultunk”, izomagyú tornatanárokkal csatáztunk hajfürtjeink megmentéséért, zárlatos volt a mikrofon, és a dobfelszerelés elérhetetlen álomnak látszott. A két generáció úgy néz farkasszemet egymással, mint az iskola előtt álló műemléktank csöve az épülettel. Apró kis trükkökkel, finom zsarolásokkal próbálja meg a felnőtt társadalom betörni, uniformizálni az új nemzedéket, így szükségszerűen görcsösen, izzadósan, nagyon kelet-európai módon folyik az a harc, amit a Beatles Angliában (könnyedén?) megnyert.

A nemzetközi díjak ellenére úgy érzem, a Yesterday nem igazán jó film. A történet igencsak soványka, az (amatőr) színészek játékának nincsen mélysége, a korszak atmoszféráját sem igazán tudta a szemmel láthatóan kevés pénzből megteremteni a rendező. Mintha egy hanyagul megfestett, helyenként giccsbe hajló, elmosódó vízfestményt látnánk. Lám, a feledhetetlen évtized is feledhető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5121