KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/október
• Csantavéri Júlia: „Álom valamiről” Pasolini filmköltészete
• Kovács András Bálint: Vonyakszanak Beszélgetés Jeles Andrással
• Lengyel László: Ország-világ legyen hazánk Sír az út előttem
• Bikácsy Gergely: Holott Kárhozat
• Báron György: A harmadik Hanussen
• Schubert Gusztáv: Dzsungelmozi Civilizációk között
• Ágh Attila: Jövőképek és képtelen jövők A modern világ torzképe a 80-as évek filmjeiben
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A falurosszák Karlovy Vary

• Koltai Ágnes: A szerelem mártírja A papa szolgálati útra ment
• Barna Imre: Régi Új Undokak Rocky Horror Picture Show
• Hirsch Tibor: Pasztellszínek fesztiválja A Kecskeméti Animációs Filmszemléről
• Eszéki Erzsébet: Fából vaskarika? Kovásznai György furcsa világa
• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 2.
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A kis szemtanú
• Hegyi Gyula: Jó reggelt, Babilónia!
• Nagy Zsolt: Camorra
• Sajóhelyi Gábor: Sztrájktól megbénítva
• Torma Tamás: Tuti dolog
• Torma Tamás: Légy bátor és erős!
• Gelencsér Gábor: Kamaszok a háborúban
• Gáti Péter: A rekord
• Zsenits Györgyi: A buharai festő
KRÓNIKA
• N. N.: Filmévkönyv
• Ábrán : Aleksander Jackiewicz

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Aleksander Jackiewicz

Ábrán

 

Aleksander Jackiewicz-csel olyan embert vesztett el a lengyel filmélet, akinek munkássága nélkül hazájában ma aligha beszélhetnének elméletileg igényes, magas színvonalú kritikáról. Több évtizedes pályafutása alatt elsősorban ő vetette meg ennek a sokáig képlékeny műfajnak az elméleti alapjait.

Az 1915-ben született Jackiewicz művészettörténésznek, illetve irodalmárnak készült, s csak fokozatosan, harmincéves életkora táján kanyarodott el a film felé. Filmtörténetet és -elméletet adott elő a łódzi főiskolán – ahol mások mellett Andrzej Wajda is tanítványai közé tartozott –, majd Varsóban. A két főiskolán kívül „civilek” közé, mindenhová, ahová hívták, ellátogatott. Gyakran beszélt papír nélkül, teljesen szabadon, s ezzel a lebilincselő képességével – csakúgy, mint vonzó, reneszánsz egyéniségével – nemcsak a szakmabelieket és a megszállott mozirajongókat, hanem egészen más érdeklődésű és foglalkozású embereket is maga köré gyűjtött. Óráin, előadásain mindig hangsúlyozta, hogy a film művészet és tömegkultúra egyszerre.

Az ötvenes – hatvanas évek fordulóján a Film című hetilap főszerkesztője lett, minek köszönhetően a lap virágkorát élte át ebben az időszakban. Itt, ebben a szerkesztőségi műhelyben forrta ki magát éles viták és véleményütköztetések közepette a lengyel filmkritika.

Az 1959. évi cannes-i fesztiválról hazatérve a világon is az elsők között fedezte fel a francia új hullám értékeit, az egyetemes filmművészetet megújító törekvéseit. Élete végéig kutatta az irodalom és a film kapcsolatát. Már első, Gorkij és a film című tanulmánya témájául is ezt választotta, hogy utóbb A film mint a huszadik század regénye, valamint Az irodalom és a film veszedelmes viszonyai című műveiben kristályosítsa ki fejtegetéseit.

Halálával a lengyel filmelmélet- és kritikaírás hőskorszaka zárult le.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4941