KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/október
KRÓNIKA
• (X) : Magyarország új svájci filmeken Cross-Over / Kereszteződések
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tatár György: Az igaz apokrif Simon mágus eltemetett tudása
• Kornis Mihály: Pont éppen soha Simon mágus

• Forgách András: Ó, Cocteau Egy dilettáns tükrei
• Gelencsér Gábor: Fecseg a mély Az ősz meséje
• Pápai Zsolt: Hollywood Dr. Frankensteinje Tim Burton, a rémmesemondó
• N. N.: Tim Burton filmjei
• Varró Attila: Kolorádó-bogarak South Park
• Schubert Gusztáv: Ecce Homér A Simpson-család
MÉDIA
• Bori Erzsébet: Vizesblokk, agymosás Magyar reklám
• Zachar Balázs: Az áruvédjegy művészete Beszélgetés a reklámról
• Hungler Tímea: A test angyala Fitness-videók

• Ágfalvi Attila: Jövőnk digitális tájképei Perspektíva: Vetített távlatok
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Eltévedt leopárdok Locarno
KRITIKA
• Bérczes László: Mozimese Közel a szerelemhez
• Csejdy András: Megér egy mesét Henry Fool
LÁTTUK MÉG
• Tóth András György: Quasimodo 2000
• Báron György: Anyósom
• Turcsányi Sándor: Sztárom a párom
• Zsidai Péter: Az átok
• Hungler Tímea: Bigyó felügyelő
• Halász Tamás: Diszkópatkányok
• Köves Gábor: A tábornok lánya
• Varró Attila: A 13. harcos
KÖNYV
• Györffy Miklós: Önarckép – szavakban Wim Wenders: Írások, beszélgetések
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Égi többszörös

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anyósom

Báron György

 

Gabriel Aghion vígjátéka olyan, akár egy gyönge anyósvicc. Azzal a csekély különbséggel, hogy az anyós itt nem házisárkány, ellenkezőleg: pazar szépasszony, párductestű, feketebőrű ifjú szeretővel. Meg is jegyzi róla gyermeke, hogy anyukáját – idézem – „King Kong dugja”. Négervicc az anyóstréfában, gusztus dolga... A történettel – pontosabban az alapötlettel – önmagában nem lenne baj: ifjú vőlegény az esküvőjén megpillantja szépasszony anyósát, az oltárnál sóvárgó szerelemre lobban iránta, aztán némi bonyodalmak után megkapja a mamit. Nem nagy ötlet, de nézhető film is kerekedhetne belőle, ha a rendező ízléssel, finoman – vagy ellenkezőleg: szenvedélyesen, vadul – dolgozná fel az anyósszerelem kényes témáját. Gabriel Aughion keze alatt azonban az ötletből nem kerekedik történet, csupán zavaros helyzetek sorozata, melyek külön-külön éppúgy bárgyúak és üresek, mint egybefűzve. Az esküvői buli vendégei, nők, férfiak, vegyesen, ki tudja, miért, csapatostul tűnnek fel a Ritz halljára emlékeztetően elegáns férfivécében, a piszoárból sramlizenekar támolyog elő, a násznép táncra perdül a csillogóra bevilágított budipalotában, seggrészegen bő vízzel locsolgatják egymást, közben sikongatnak. Máskor ugyane bagázs a Bahamákon bukkan fel – senki nem tudja, hogy kerültek oda -, aztán tenger, napfény, zene, a legócskább idegenforgalmi reklámok stílusában, képzelhetjük... A rendező nevét nagyvonalúan felejtsük hát el, s még gyorsabban az operatőrét, Romain Windingét, aki olyan zavarosan világítja be a jeleneteket, hogy a néző azt sem tudja, hol van. Ne jegyezzük meg Seigner kisasszony nevét sem, ki az ifjú nej szerepében hathatós cáfolata ama tévhitnek, hogy minden fiatal, csinos francia lány jó filmszínésznő. Ám nem feledhető a jobb sorsra érdemes Stéphane Audran, aki erős karakteralakítással próbálja menteni a menthetetlent. Az anyós szerepében a hajdan világszép Catherine Deneuve végkiárulja hervadó bájait, mélyen leszállított áron; a fakezű operatőr petyhüdten rondára fényképezi, hátsó közelikkel nagyítva föl a zsírosodó nyakat-vállat. Méltatlan, sőt romlott ez így, mintha e buta filmecske foltot ejtene valamin, amiről azt hittük, beszennyezhetetlen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4604