KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/szeptember
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Kedves Olvasó!
• N. N.: Filmvilág névtár 1958–1979–1999
• Schubert Gusztáv: 2019. Filmodisszeia

• Lengyel László: Magyar glóbusz Ezredeleji beszélgetések
• Szilágyi Ákos: Magyar glóbusz Ezredeleji beszélgetések
• Jancsó Miklós: Levél H. Gy.-hez
• Bikácsy Gergely: A Fénybarlang Jónás, aki 2025-ben lesz huszonöt éves
• Kömlődi Ferenc: Jövő-Bábel A lineáris történelem vége
• N. N.: A jövő – évszámokban
• Sipos Júlia: Húsz év múlva Beszélgetés 2019-ről
• Varró Attila: Anakronisztikus krónikák Beszélgetés Quentin Tarantinóval
• Takács Ferenc: Alice látomásországban Az utolsó multiplex
• Peternák Miklós: Abbahagyni! A végeken túl
• Herpai Gergely: Greta Garbo overdrive Számítógépes játékok: a 2019-es széria
• Tillmann József A.: Az avatárok eljövetele Egy leendő ladomi leletből
• Bóna László: Égi csatornák Mennyei hírek
• Karátson Gábor: Elveszve egyetlen egyenesben Búcsú egy ígérettől
KRITIKA
• Herpai Gergely: Kasztok párbaja Csillagok háborúja – Baljós árnyak
• Beregi Tamás: Csillagok mágiája Star Wars-trilógia
LÁTTUK MÉG
• Bíró László: Kiruccanók A filmmúzeumok bemutatói
• Herpai Gergely: Az űrkommandó A filmmúzeumok bemutatói
• Kis Anna: Visszatérés a Paradicsomba A filmmúzeumok bemutatói
• Mátyás Péter: Ösztön A filmmúzeumok bemutatói
• Nevelős Zoltán: Tea Mussolinivel A filmmúzeumok bemutatói
• Varró Attila: Vadiúj Vadnyugat A filmmúzeumok bemutatói
• Hungler Tímea: 54 A filmmúzeumok bemutatói
• Vidovszky György: Drogosztag A filmmúzeumok bemutatói
• Pápai Zsolt: A Thomas Crowne-ügy A filmmúzeumok bemutatói
• Tamás Amaryllis: Gloria A filmmúzeumok bemutatói
KÖNYV
• Vasák Benedek Balázs: Montázs 2018 Szergej Mihajlovics Eizenstein: Montázs 1938
OLVASTUK
• Galambos Attila: Magyaros rétestészta
• Spiró György: Média-beszélők
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: A ti KÉPMAGNÓtok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képmagnó

A ti KÉPMAGNÓtok

Reményi József Tamás

Mint alant látható, 2019-ben a magyar tévék filmműsorának merőben újtípusú élményeit merőben újtípusú szerzők köszöntik a Filmvilág hasábjain.

 

Spiró György

 

Manapság, amikor a kereskedelmi tévék bandái rég felosztották az országot, és a közszolgálati adást csak egy monori kábelcsatornán, illegálisan lehet fogni, a beállott egyetemes hülyeség már fokozhatatlannak látszik. De az élet él, mert élni akar, persze ellenkező előjellel, mint a száz éve halott költő gondolta (segítek, marhák: Ady E.), és az otthoni nagyképernyős vályúkba most egészen valószerűtlen moslékot kaptunk. Csodálom, hogy nem ez a „mű” (Three Little Pigs) kapta az idei Oscar-díjat: megítélésem szerint a többi baromság nem is mérhető hozzá. A cselekményt, a rendezői koncepciót mellőzhetjük (a film is ezt teszi), s csak arra gondolhatunk, talán van abban valami jó is, hogy ez korunk műsorkínálata: hátha hozzá képest még olvasni is inkább kívánnak (persze a könyvkiadás tönkre van téve) az emberek (persze ők is tönkre vannak téve) a jövőben (na ez van a leginkább tönkre téve).

Akad azért valami, ami a megszokott színvonaltól fölfelé tér el, és ez a szinkron. A reklámtöltelékké darált szakma – amelyet valaha úgy hívtak: magyar színészet – sokat tanulhatna a három honi kismalactól. Valódi orgánummal, megfelelő szótag-hangsúlyokkal és tökéletes mondatlejtéssel röfögik alá a magyar szöveget. Kell is ez annak a sok disznónak, aki lusta és analfabéta feliratos filmet böngészni.

 

 

Kovács András Bálint

 

Vegyünk két, egymással ellenséges nőt és egy velük egyszerre hentergő palit, aki igazságot tesz köztük: ő a mérleg nyelve. Röviden ez a kijevi pornóadó új, szupererotikus sorozatának rezüméje. Az most más kérdés, hogy az egész el van lopva Tarr Béla 2011-es rövidfilmjéből, a Gilgames-eposzból, de meg is van fejelve a nemzeti identitás-keresés fellatív motivációjával, minthogy az ukrán ekrán még a szex-műfajban sem tagadhatja meg nacionalista önmagát. (Ezt még majd kifejtjük.) A film(?) főhőse, Hüvely Matyi, aki bármely kicsiny résben gyönyört tud fakasztani (orr-gazmus), szintén untig ismerős lehet: egy ugyanilyen mukit sugároz hosszú ideje a núbiai RTL, amit ma már kézi vezérléssel lehet fogni. (Ez sem az a liberális adó, még majd kifejtjük.)

Ami a film(?) esztétikai modulációit illeti, kár, hogy még az egyébként ügyesen nyitva hagyott vég, amikor az egyik nőhöz fahrttal közelítünk, Kusturica-szerűen öntömjénező, édes-bús nóták hangkulisszájával zajlik. De hát az alkotók(?) legalább hűek maradnak az egész narodnyik maszlaghoz. (Mint már kifejtettük.)

 

 

György Péter

 

Itt, e hasábokon A mosópor-reklámok káros szellemi pollen-hatása a posztindusztriális vizuál-kultúra szenvedő alanyaira című vallomásos esszémnek kellene következnie, de korrektúrában elolvasván kedves kollégám, bajtársam, felebarátom, KAB förmedvényét, véleménykülönbséget kell bejelentenem. Mert ha tetszik, ha nem, KAB a szexuális szokások metaforikus reprezentációnak leképezésekor megint csak (istenem, hanyadszor?) a hímsovinizmus hínárjába gabalyodik. Persze észre sem veszi. Vegyük sorra.

A férfi főszereplő nevét persze rögzíti (ráadásul nagy kezdőbetűkkel), a nők személyiség-szignifikációjára viszont ügyet sem vet, azok névtelen páriák, anonim befogadó állomások csupán, a domináns nem rabszolgoid alávetettjei. Aztán. A női orrot – a 2016-os brüsszeli karta idevonatkozó ajánlásai szerint – tilos az erotikus ábrázolás szférájába vonni, még 23h után is. Az ukránoknak egyébként, akik most a NATO soros elnökét adják, ezt igazán illenék betartani – egy pesti esztétától effajta figyelem aligha várható el. Végül. Nem ártana, ha KAB elolvasná Patty N'Gomes, tanzániai szakíró jövő héten megjelenő tanulmányát (Macho in the Pop), hátha végre elundorodik tarthatatlan eszméitől.

 

 

Szilágyi Ákos

 

Amikor a Szovjetunió örök jobblétre szenderült, előkerültek a dobozba zárt filmek, vagyis a halott szeme nem zárult le, ellenkezőleg (kinoglaz). Sokáig azt hihettük, a dobozoktól végleg elbúcsúzhattunk, mígnem az idén a Filmbiznisz című odesszai hetilap tulajdonos-főszerkesztője, Ivan Aronovics Groznij (egyébként Lebegy elnök sógora) rendkívüli bejelentést tett (Filmbiznisz, 2019/5): immár vetíthető Kira Muratova 1999-es filmje Diana hercegnőről. A húsz esztendőnyi szilenciumot egy angol-orosz kulturális egyezmény titkos záradéka mondta ki annak idején, tekintettel a Windsor-ház és a brit alattvalók érzékenységére.

A moszkvai tévékben azóta többször is adásba került mű Muratova legletisztultabb munkája. Az ő hercegnője voltaképp hisztériás liba, privátszörny, aki a médiában zseniálisan játssza minden prolik elfogódott védőszentjét, a felvevőgépek háta mögött azonban kétségbeesésbe kergeti környezetét. A hercegnőt férfiszínész játssza, Arnold Tegzesvili, aki korábban Sztálin-alakításairól lett ismert. Noha Muratova mindig megkapta a magáét a nőszövetségi kritikusoktól ('pizdantki' – a magyar fordítástól tekintsen most el a nyájas olvasó), a rendezőnő korántsem egyoldalúan elfogult hősnőjével szemben: ugyanolyan mély humánummal köp a férfiakra is.

Károlyt sem kíméli. Amikor Diana revolvert fog rá a túlbarnult kétszersültek miatt, a herceg szánalmasan könyörög neki, hogy ügyeljen a kéztartásra. Amikor pedig Károly részt kérne a nejét övező össznépi elragadtatásból, Diana egy pakisztáni lovaspólóedzővel (vendégsztár George Clooney) folytatott liezonjának dokumentumait előtárva kergeti önkéntes száműzetésbe.

Kétségtelen, hogy Muratova még ma is botrányt kavar, ám az is bizonyos, hogy a Diana-filmek hosszú sorában az ő művéé a babér. Emlékezzünk James Ivory Félix-díjjal körülajnározott vállalkozására (Udvarház a palotában, Emma Thompsonnal és Anthony Hopkinssal), Spike Lee buffó-misztériumára (amelyben Diana egy néger egyenjogi harcos zabigyereke), és persze a legnagyobb világsikerre, a Walt Disney-változatra (Hamupipőke II.), amelyben Dianának a házaséletben is csak a mókusok és gerlék nyújtanak támaszt... Ezekhez a pisla fényekhez képest az orosz kultúra még mindig hosszabb árnyékot vet.

 

A szerzők helyett írta: Reményi József Tamás

A rovatot a Pannon GSM támogatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4586