Forgatókönyv

Magyar Rekviem

Kornis Mihály

Na, urak! Kinek van most az utolsó vacsorája? – Makk Károly készülő forgatókönyvéből közlünk részleteket.

A börtön (alkony)

A délutáni napfényben vörös csillag fénylik a börtön tetején. Az épület – bár lehetne szebb is – nem kelt ijesztő hatást. Egészében nézve ez az alkonyba forduló békés délután nem ígér rosszat.

A börtönudvar (napos őszi délután)

A hátsó börtönkapunál a hóhér szekere beállt a konyhakijárathoz. Két-három konyhás házikannákban kihurcolja az ételmaradékokat, a hóhér leszáll a bakról, segédeit a hullapavilon felé küldi, aztán a konyha hulladékát sajátkezűleg önti át háztáji disznója moslékos vödreibe, a konyhások segítenek H neki.

A kivégzettek zsákbacsavart holttestével már kevésbé óvatosan bánik: a segédek válláról egyenesen egy-egy fakoporsóba dobja a zsákokat, és a kikandikáló kezeket-lábakat energikusan beljebb gyömöszöli, fontos, hogy a koporsófedél csukódjék. Nyugodt, temperamentumos szakember ő... Ma több a hulla, mint a moslék.

Az összes vödröt óvatosan felpakolják a szekérre, a hóhér gondos gazda módjára, sajátkezűleg igazít el mindent. A bakhoz ballag, a legények a szekéroldalon át beugrálnak, a főnök füttyent.

Hóhér: Na, gyühet a mehet. –

A lovak megindulnak, a börtön hátsó kapuja kitárul, a kocsi kicsattog...

A börtönkapu lassan becsukódik.

Főkapu a börtönben (alkony)

Szinte ugyanabban a pillanatban a börtönudvar kitáruló főkapuján berobog egy rabomobil, kirángatják belőle a megbilincselt Kő Jánost, I. osztályú kiképzésben részesült, volt tengerészt: egy szélesvállú, borostás, izmos fiatalembert, ruházata: pólótrikó, nagykabát, tengerész-nadrág, ócska bakancs, talán zokni nélkül. Kísérői átadják a foglyot a börtönhatóság embereinek, akik megindulnak vele befelé, beírják a számát és a nevét a Főkönyvbe, aztán tovább vezetik, ha forgatja a fejét, odavágnak, és hurcolják tovább; tán átvezetik egy darabon a b-i börtön új „nem-halálos” szárnyán, itt-ott összesúgnak mögötte, egyszercsak hármas rácsú belső kapuhoz érkezik egy földszinti folyosón; itt veszik át a halálraítéltek porkolábjai, az öreg Patkány, a rosszindulatú őrmester, és Szabó Tejfel, az ugrifüles, ifjú beosztott. Az öreg nyögve lehajol, s kirántja a cipőből a fűzőt, elveszi az övét is, ha van még, aztán a láncát húzva vezeti a Tengerészt.

Hirtelen éles füttyszó hallatszik, lépések zaja, valakit szemben kísérnek a folyosón. Az ifjú őr idegesen csattan:

Tejfel: Falhoz! –

A Tengerész a fal felé fordul, de megpróbál visszasandítani. Az öreg elkapja és falhoz nyomja a fejét. Kő János mögött elvonul a láthatatlan őr és őrzöttje. Ahogy utánuk pillantunk, csak homályos alakjukat látjuk eltűnni a folyosószegletben. Aztán Patkány meglódítja a fiút, ők is elindulnak.

A 11 -es zárka (alkony)

Kivágják a zárkaajtót. Hatan szoronganak ebben a valahai egyszemélyes zárkában. Két padlóhoz szögezett priccs, alatta szalmazsákok. Élni, mozogni itt szinte lehetetlen. A rabok kapkodva felállnak, felteszik, majd lekapják a sapkájukat, a dagadt Patkány a nyakánál fogva tartja a Tengerészt.

Patkány: Ó is fő lesz kötve. Igaz? (hajánál fogva maga felé fordítja az új fogoly fejét): Trágya lesz belőled is, édes fiam. (Belöki, mielőtt betenné az ajtót, még vált egy pillantást a Némával – ezek alighanem régről ismerik egymást – Patkány bevágja az ajtót.)

Kő Jancsi (Elvigyorodik): Jancsi vagyok a Tömpe utcából! Kinek van gyufája? –

A Cigány egy zsebéből elővarázsolt gyufát dob Kő Jancsi felé, aki ösztönös mozdulattal elkapja.

Lecsapják az etetőt, beordít a Házi.

Házi: Vacsora! –

Ez mindennél fontosabb. A rabok sorbaállnak. Kő Jancsi utolsónak. Rövid idő múltán ki-ki szorongatja a csajkáját, eszik. A Cigány rettentően szürcsöl és csámcsog, ez többeket zavar, de nem szólnak neki... A Gyerek már a fényesre törölt csajkáját nyalogatja, amikor a Tanár úr még mindig csak kevergeti, gondterhelten vizsgálgatja a maga adagját. Csak Kő Jancsinak nem jutott semmi.

Tanár úr: Ezt a káposztát gázolajban főzik...!

Cigány: Attul még egészséges... (hörpöl)

Tanár úr: (odanyújtja a magáét a Gyereknek): Öcsi, egy kis repeta...!

Őrnagy (azonnal): Arról szó se lehet, Józsi bácsi! Ennie kell, muszáj, különben megint kilyukad a gyomra...) (visszaadja az öreg csajkáját, ingerülten a Gyerekhez): Miért nem szólsz, ha éhes vagy? (Ölébe löki a saját csajkáját, melyet a Gyerek a padlóra tesz.)

Gyerek (keményen): Köszönöm, nem kérek! Mér kell engem itt folyton dedósnak nézni? Már két éve ülök... És tíz napja elmúltam 18 éves!

Kő Jancsi (megdöbben): Tizennyolc...?

Őrnagy: Egyen! Ez parancs, százados! –

Petya szeme fénylik.

Gyerek: Százados?! Csak vízhordó voltam...

Őrnagy: (komolyan): Előléptettelek visszamenőleg, mától. Mert férfiként viseled magad. (Ráreccsen): Na, egyen, százados, vagy kátorba vágom! –

A Gyerek boldogan a csajka után nyúl.

Gyerek: Köszönöm, őrnagy úr!

Lux Laci (Eléugrik, bokázik): Miért nem szólsz? Isten éltesse sokáig, százados! Füle érjen bokáig... Te megegyed, vagy belédtömöm!... Megtömlek, mint a libát, te nyalka huszárgyerek... –

Mind a Gyerek köré gyűlnek, gyömöszölik, fülét húzogatják, kezet ráznak vele, csiklandozzák, etetik. Öcsi boldogan visong, nyeli az Őrnagy vacsoráját, fogadja a gratulációkat, nevet, kicsit félrenyel, köhög, püfölik a hátát, újra kacag. Most látszik csak, mennyire gyerek még.

A börtönépület és udvara (alkony)

Szinte idilli nyugalomban vált az alkony estébe. A mi börtönünk udvarára behajló fa száraz ágai körül madarak köröznek.

Az őrség folyosóvégi üveges-rácsos kuckója (alkony)

Szabó Tejfel két széken ül, egyiken a valaga, másikon a csizmája, ölében összedrótozott zsebrádió, Szepesit hallgatja, amint az 58-as focibajnokság utolsó fordulóját közvetíti. Patkány a bicegő lábú ügyeletes asztal mellett ül, s nagy-nagy gonddal, pennáját időnként tintatartóba mártva – lottószelvényt tölt ki. Nem szokott íráshoz a keze. Mindez álmosító, estéli lámpafényben...

Patkány: (a tollszárat rázza az üveg fölött) A francba... Hát nem ír!

Halálos zárka folyosója (éjjel)

Két házi nyekergő kis kocsin húzza maga után a mai vacsorát. Valami szinte gusztusosnak mondható paprikás lé lötyög a kondérokban. A 11-es zárka előtt megállnak, lecsapják az etetőt, elkezdik osztani a vacsorát.

A 11-es zárkában (éjjel)

Az Őrnagy és a Tanár úr már átvették az adagjukat, a Cigány beleszimatol a csajkába, átszellemülten suttogja.

Jenő: Te magasságos atyaúristen! Lóhúspörkölt... –

Odanyomakszik az etetőhöz, kiszól a két házinak.

Jenő: Drága magyar testvéreim, ne reszkessen a a kezetek!...-

Az ételosztó jól megbuktatja a merőkanalat, tölti a csillogó dupla zsíros adagot a Cigány csajkájába. A zárkában a Cigány magánkívül ordít, táncol a csajkával.

Jenő: Szűzanyám, hát ló-hús-pör-költ... –

Mind nevetnek.

Tengerész: Nagy napja van a lócsiszárnak...

Tanár úr: Jó étvágyat mindenkinek!... –

Az éhes férfiak a gőzölgő csajkák fölé hajolnak. Kivágódik a zárka ajtaja. A küszöbön öt-hat smasszer, köztük Tejfel, meg Patkány. Az ételt lecsapják, a halálosok előírás szerint felsorakoznak.

Őrnagy: Tisztelettel jelentem, a zárkalétszám hat fő, különleges esemény nem történt!–

Csend.

Patkány: Na, urak! Kinek van most az utolsó vacsorája? –

A rabok rezzenéstelenül állnak. Minden lehetséges.

Patkány: Micsináljunk, ha mán éjjel is akasztani kell?! Szeme végigvándorol a rabok során, aztán megáll a Cigányon, nagyon lassan felemeli a kezét, és begörbíti a mutatóujját, csendesen.

Patkány:...Na, mester. Fáradjon ide ki, legyen olyan jó. –

A Cigány arcát elönti a víz. Szempillája megállíthatatlan remegni kezd, nem moccan.

Patkány: (üvölt) Kilépni hatos! Ne várja meg, hogy bejöjjek magáért! –

A cigány megrezzen, az ételre néz, aztán felteszi a sapkáját. Tétován igazgatja, húzza az időt.

Patkány újra nyugodtan és csöndesen:... A sapkáját hagyhatja. Nem kell hozni semmit. –

Ráfi Jenő ránéz, eldobja a sapkáját, de nem tud megmozdulni, a Patkány halványan elmosolyodik, csettint. Hátulról megindul a halál-osztag négy tagja.

Ráfi Jenő: (sikolt) Ne! Ne! Ne!... -

A halál-osztag bezúdul, elkapják, hurcolják kifelé. A Cigány őrjöng és sivalkodik. Úgy húzzák kifelé, akár a levágni szánt malacot. Amint átrángatják a küszöbön, Tejfel bevágja az ajtót.

Zárkafolyosó (éjjel)

Ráfi sivalkodik, pofáncsapják egy gumibottal, elhallgat. Patkány izzadtán intézkedik:

Patkány: Tegyétek rá a láncot! Gyerünk! – Megláncolják a kocogó fogú szerencsétlent, csuklóját a bokájához, előírás szerint.

Megindul a morajlás, ami kivégzéskor szokott előállni a börtönben. Most kívülről látjuk, ahogy a 11-es zárka ajtaja majd kiszakad a helyéből, ahogy odabent ordítva csépelik a rabok: Gyilkosok! Gyilkosok! –

Patkány idegesen nézelődik a lépcsőház mellett, fölfelé:

Patkány: nem köll feltűnés! Vigyétek! Gyerünk!

Halálos zárka (éjjel)

Az őrnagy a cirklire hajol. Kiles. Az ő lyuk-szemszögéből látjuk, ahogy a pribékek végighurcolják a folyosón a megláncolt Cigányt, aztán egy kanyarban váratlanul eltűnnek vele... Most megfordul.

Őrnagy: Nem arra vitték.

Lux Laci: Ez már nem eszik több pörköltöt... –

Döbbent csend. A Tanár úr lehajtja a fejét. Hallgatnak. A Néma leül, ölébe veszi a csajkáját. Enni kezd. A többiek nézik.

Ráfi: (takargatja a fejét) Nem látok!

Patkány: Kuss! –

Hátrébb sörösüvegeket bontanak, isznak. Kézről-kézre jár az üveg. Egyik a sötétben véletlen nekimegy egy asztal-gúlának, dörrenés. Ráfi a melléhez kap, felsikolt; az egyik smasszer cigány hanghordozással:

Smasszer: „Jáj istenem, csak már nem á cigánymennyországbá jutottam...?! –

Röhögés.

Patkány nagyot húz egy üvegből, közben a szeme a Cigányon, a hosszú korty után kezefejébe törli a száját.

Patkány: Gatyát is.

Ráfi: Tessék? (tényleg nem értette tisztán) –

Többen megindulnak a Cigány felé.

Tejfel: (idegesen): Húzd le a nadrágod, azt parancsolja az őrmester elvtárs! –

Ráfi rémsebesen lekapja magáról az alsót, egyelőre a verés elmarad. A meztelen test látványa egy pillanatra megállítja a beszívott őröket. Csend. Valaki böffent.

Egy smasszer: Odanézz! –

A vacogó Cigány térdére, alsó lábszárára sárgás lé csurog, aztán a talpa alatt tócsává gyűlik a padlón. A Patkány felugrik az asztal mellől.

Patkány: Te disznó!

Ráfi Jenő vinnyogva térdre esik, a padlóra hajol, de szája elé esik a kendő minduntalan. Lekapja a szeméről.

Patkány: (ordítva) Ki engedte meg?! Ki engedte meg, mi?!

Gumibottal csépeli. Egyre többen jönnek, minden oldalról ütik a cigányt.

Halálos zárka (éjjel)

A halálosok már az utolsó falatoknál tartanak. Néma csendben esznek. Ujjal törlik ki az utolsó perkeltcseppeket, komoran nyalogatják az ujjakat, a kanalakat... Közben mindenki lopva a Cigány érintetlenül hagyott, félig teli csajkáját bámulja. Lassan elviselhetetlen feszültség támad.

Egyszercsak a Tengerész vad mozdulattal a zárkapadló közepére teszi az árván maradt ebéd-adagot.

Kultúrterem (éjjel)

A részeg smasszerek a csapból kilógó slanggal, meg korsó vizekkel, sörrel élesztgetik a padlóra ájult Ráfi Jenőt.

A Cigány éledezik, pislog.

Olvadt részeg arc himbálódzik felette:

I. Smasszer: Meg ne murdeljál, te szerencsétlen! Hát hol van még a vége?

Másik tántorog feléje:

II. Smasszer: Akarsz egy cigit? Te barom. Asszed, nem láttuk?! (Jenő trükkjét utánozza, csizmája sarkát csikorgatja a padlón): Hát így kell! Meg így, meg így! Igaz-e? –

A háttérben nevetnek.

A harmadik:

III. Smasszer: Bepisált a cigarettabűvész! Kakukk!!

Óriási röhögés. „Akasszuk fel, gyerekek, akasszuk fel!...!

Patkány (Már ő is alaposan elázva): Azt hiszed átverhetsz? Apádat, az a fattyút! (ütésre lendül ismét) –

Szabó Tejfel éppen be, gyorsan padlóra vágja a teli vödröt, közibük ront:

Tejfel: Felállni, húszas! Azonnal felmosni! –

Ráfi Jenő feláll, hurkákkal teli a teste, szédeleg!

Ráfi: Kérem... Könyörgök!... Tiszt urak... –

Egyikük fejbedobja a mosogatóronggyal, szétterül az arcán, Ráfi a meglepetéstől, meg tán a gyengeségtől, seggre esik. Az őrség visítva röhög.

Egy smasszer: Mosd fel a pisád! –

Jenő felpattan, felébredt, ordít, fején a rongy.

Ráfi: Igenis, értettem!

Lekapja a fejéről a rongyot, belemártja a vödörbe, aztán már dobja is a padlóra, most fogja fel, hogy beszívott az őrség, s hogy mit kell tennie, mókásan-menyecskésen ringatja a valagát, mint a takarítónők, s hozzá fejhangon énekel:

„Túl az óperencián, túl a tengeren,

Élt egy szegény svábbogár, tiszta meztelen

Keze-lába elfagyott, mert úszni nem tudott,

így hát szegény svábbogár vízbefulladott...”

Sikere van.

Halálos zárka (éjjel)

Komor csönd, mint nagy veszekedések után. A padló közepén érintetlen a csajka, a cigány teli csajkája.

Tanár úr: Ha érdekli az urakat a magam álláspontja... –

A sok sötét szem most mind reá tekint.

A szemekben felvillanó, érdeklődő csodálkozás láttán:

Tanár úr: Ez a mi néhány négyzetméterünk az egyetlen szuverén terület. Döntsön a többségi akarat. Szavazzunk!

Lux Laci: Egyetértek.

Tengerész (gunyorosan dudorászik): „Lux úr, mit csinál maga rossz...”

Lux a tengerészre vetné magát, ha az Őrnagy nem kapná el időben a karját.

Őrnagy: Nyugalom... Szavazásra teszem fel a kérdést. Ki van amellett, hogy a Ráfi adagját megegyük? –

Ő, a Néma és a Tengerész azonnal felteszi a kezét.

Őrnagy: Ki van ellene? –

A Tanár úr szelíden felnyújtja a két ujját.

Lux Laci: (felemelt karral) Én is.

Őrnagy: Megállapítom, a szavazás, három a kettőhöz. –

Heves, állati zabálás kezdődik, ahogy a földre kuporodva körbeülik a csajkát (vagy négyfelé osztják). Kisvártatva a Tanár úr is egy serclit kapar elő a párnája alól, és beszáll. Legalább tunkolni. (Vagy kitörülni az árván maradt csajkát.)

Az őrök használaton kívüli kultúrterme (éjjel)

Ráfi Jenő az őrök karéjában, a földön vagy térden állva – már felöltözve – a fejébe csapott, csáléra álló rendőrsapkában: tenyerekből jósol. Megnyugodott, bár még mindig kissé felfokozott hangulatban, izzadtan szélhámoskodik.

Tejfel kezét vizsgálja:

Ráfi: Juj de szép ez az életvonal, tiszt úr...! Nincs fia, de lesz, szovjetbe tanul majd, már maga tiszt úr, maga! Rádióba fog kerülni, úgy éljek, maga lesz a vasárnapi kukliprédikátor, nagy ház, kert, méhes... (ámultan) Amerikába megy tudósítónak! Reporter! –

Tejfel arca kipirul, próbálja leplezni a boldogságát. Patkány rosszallja, sokallja:

Patkány: Ugyan már! Az USA megszűnik...

Őrök kultúrterme (éjjel)

Bútorok összevisszasága. A falakon az új korszak nem egészen új kultúrája. A padló műköves, a szélén csatornázott – még a Rákosi időkből. Neonok. Koszlott drapériák közt faliújság és dicsőségtábla. Pállott félhomály.

Csupán a terem egyik részén gyújtották meg a vibráló neonvilágítást,vagy egy reflektort. Az őrök a sötétben ülnek, állnak, guggolnak.

Ráfi Jenő középre van lökve, a fény alá, már eloldották róla a láncokat, de a szemére durván-kötözött kapca feszül. Foga vacog, reszket egész testében, közben vakon körbetapogatódzik, az őrség nem győzi visszafojtani röhögését.

A cigány liheg. Patakokban ömlik róla a víz.

Patkány: Vetkőzz! –

Ráfi tétován, vakon kigombolja a zubbonyát.

Ráfi: Elvtársak, ne tegyetek már velem ilyet, három családom van, az anyámat is én tartom el, én békekölcsönt is jegyeztem rendesen... (közben vetkőzik idétlenül...Az egyik őr a másikra kacsintva, pisztolyában a töltényt a csőbe ugratja. A fémes csattanásra a cigány felsikolt):...Ne lőjetek! Az az én egyetlen bűnöm, hogy cigány vagyok...

Patkány: Kuss! (türelmesen) Gatyára! –

Ráfi nyüszítve, kapkodva hányja le magáról a ruhát, elbotlik a nadrágszárban, elzuhan, feláll, megint elesik, megint feláll, gatyára vetkezik.

Ráfi: Seggemen át húzza ki a fejem, ha hazudok, tiszt úr, nem tehetek róla, a vonal mondja ki! (folytatja) Aszongya... Juj, juj... Itt valami zsákutca van, azt nem látom... (felkiált)

Jaj! Mennyi pénz! Mennyi lóvé! (a fejét csóválja) –

Tejfel boldogan nyel.

Patkány: Na most nekem mutasd gazember, gyerünk! (ideges, türelmetlen) –

Jenő előbb hosszan, gondosan tanulmányozza;

Ráfi: Izé... komplekát... Mi ez? Milyen jóságos keze van magának, édes tiszt uram! Milyen ritka ez! (szipog) Ilyen tiszta együttállást eddig sose láttam. Mint a vaj a késbe, úgy fog előrejutni! Úgy segítsen engem a Jóisten, (felnéz Patkányra, ámulattal): Bezony!

Halálos zárka (éjjel)

Most ették meg a cigány vacsoráját. Lux Laci a csajka alján kapirgál. Az ajtón át belökik Ráfi Jenőt, társai a meglepetéstől moccanni se tudnak. Felkönyökölve bámulnak rá, akárha jelenést látnának. Az összevert ember a fekhelyéhez botladozik, leül, s keresi a csajkáját, ott, ahová akkor rakta, mielőtt elvitték. De ott nem leli, másutt találja meg, s nincs benne semmi.

Ráfi: Hol a vacsorám? –

Csend.

Ráfi nem akarja elhinni, csendesen: ...Megettétek?

Tengerész: Pajtás, ne haragudj, de azt hittük, hogy már... (nem meri folytatni) –

Ráfi teljes erőből csapja csajkáját a falhoz. 

Ráfi: Mit hittetek? Há ez a tisztesség? Főzabájjátok a hulla kajáját...?! Ízlett? Az őrnagy úr meg engette?! A Tanár úr meg tán még imádkozott is hozzá, phijj! (kiköp) Rongyok vattok. Rosszabbak vattok az ávósoknál, azok legalább szemtül szembe ütnek! (rábök Lux Lacira): Bides kurva zsidó, kommunista! (aztán a Némára) Rihes néma! Há milyen emberek vattok ti? Magyarok vattok? Hősök vattok? –

Lekapkodja magáról a gönceit, csak a gatya marad rajta, | közben: