KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kötéltánc

Nóvé Béla

 

Clint Easrwood szikáran jellegtelen amerikai moziarca ezúttal a New Orleans-i kuplerájok lokálfényeiben villan elénk, lét és nemlét kriminál-pszichológiai rejtélyeivel bajlódva, detektívként veti magát egy szajhákra szakosodott, aberrált fojtogató nyomába. Ezenközben, afféle terepgyakorlatként – és ez volna a film rafinált dramaturgiai fortélya! – maga is sorra kipróbálja a különleges kéjekben ugyancsak gyakorlott hölgyeket, akikből utóbb, hogy, hogy nem, rendre nyakonszorított áldozat lesz. Kéj és gyilok, aberráció és tisztes középszer eképpen találkozik a pornókrimik, krimipornók mind szaporább zsánerének szabványai szerint, miközben a háttérben egy gyengéd polgári szomorújáték is kibontakozik: a derék jó detektív ugyanis férfi létére maga neveli két szöszke leányát, kiket a mama, új férfira találva odahagyott (naná, hogy a gyilkos démoni árnya utóbb rávetül e két bájos kis pofikára is!).

A legtöbb krimi – akár a pszichiátria – rendre megválaszolatlanul hagyja azt az alapkérdést, hogy voltaképp mi számít „normálisnak”, az emberi élet helyreállítandó etalonjának. Ha a világ rendje a kávéjukat hörpölő, megfáradt hekusok bölcsködése lenne – inkább nem kérek belőle.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4373