|
|
|
Láttuk mégAz AranyfiúTamás Amaryllis
Akár a nyolcvanas évek elején Kaliforniából elinduló New Age (Új Korszak) szellemi mozgalom termékének is gondolhatnánk a hol keleti filozófiát, hol régi kultúrák ránkmaradt mítoszait, a Titkos Tudást megidéző filmet. Szellemi, lel-
Az aranyfiú (fent) Valami vadság (lent) ki degradációval öntelten kérkedő, hitetlenkedő korunkban – melyet a régiek Kali-korszaknak jövendöltek – különös perspektívából vet fel ősi és elfeledett, ám az atomidőtől a galaxisi-időkig örökérvényű kérdéseket. – Vajon előre haladunk-e, miközben előre masírozunk? – Biztos-e, hogy fejlettebbek vagyunk némely előző földi civilizációnál? – Nem vagyunk-e barbárabbak letűnt korok embereinél?
A filmmesében a tibeti Aranyfiú – az istenember inkarnációja (akit a gyermek J. L. Reate alakít, testi-lelki eleganciával) és az amerikai „social worker” – az eltűnt fiatalok felkutatásával foglalkozó Chandler Jarrell – összefonódó sorsa a fejlett civilizációk és primitív törzsek napjainkban is egyidejű létezését regéli. Az Aranyfiú nemcsak azokat az ősi ismereteket birtokolja, amelyeket mi nemrég szereztünk meg, hanem azt a természetfölötti erőt is, amellyel mi már nem rendelkezünk. De ha egy olcsónak, hétköznapinak tűnő történet képes a lét feletti elmélkedésre indítani közép-európai ritmusban és racionálisan ketyegő szívünket és elménket, talán lehetünk még a makrokozmosz gyermekei.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3038 átlag: 5.43 |
 |
|
|
|
