KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyet ide, egyet oda

Kövesdy Gábor

 

Ismét egy magyar cím, amely nem jelent semmit. Persze a vetítés után már tudjuk, mire akart utalni a cseh közmondással birkózó fordító: egyet ide, egyet oda kettyintenek Chytilová új filmjének elragadó marienbadi szépfiúi. De ne morgolódjunk hiszen abban a szerencsében van részünk, hogy egy mozijeggyel két filmet is láthatunk. Az első a magyar mozinézőnek ismerősnek tűnhet, a Szomjas–Grunwalsky-féle „valóságfeltárás” cseh fűszerekkel ízesített változata. Műanyag munka- és szórakozóhelyek, jersey-ruhás kurvák, német-cseh internacionális hulladéknyelv, és persze a video-hullám mindennemű hordaléka, mely lassan kiszorítja a szépemlékű Karel Gott májusi kismadarait és ezüstholdas nyárestéit. Még a Grunwalsky-féle képkompozíciók, „ferde szemszögek” is visszaköszönnek, s bizonyára nem Chytilová ízléstévesztése, hanem tudatos fogás az Eastmancolor-nyelv divatos húzott neonfényeinek és az alulról feltörő metálkék ellenfényeknek az alkalmazása. Persze a hasonlat sántít, hiszen e kispályás vagányok nagyvilági kalandjai mögött itt nem érződik a kiszolgáltatottság és kilátástalanság gyilkos szorítása.

Mire a filmnek vége lehetne, a békésen kettyingetők közé betör „korunk pestise”, s ez nemcsak az ő életüket, hanem a filmet is gyökerestől felforgatja. Betegünk karikás szemekkel réved a világba, egy száz tagú vegyeskórus ütemes dobütésekkel megerősített opuszától kísérve. Veszélyeztetett színésztársai, akik eddig nagyszerűen játszottak egymással és szerepeikkel, most kiabálni és rohangálni kezdenek, imigyen vélve fokozni a drámai hatást. Ez utóbbi azonban csak nem fokozódik, s szomorúan vesszük észre, hogy a nagyszerű életkép-fűzérből lapos moralitás lett, melyből megtudhatjuk, hogy mi, emberek, felelősek vagyunk egymásért. Furcsa ez, hiszen Chytilová mindig is tudta, hogy a direkt moralizálás a mozi egyik legnagyobb ellensége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4331