KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/április
FILMSZEMLE
• Balassa Péter: A fényírástudók felelőssége
• Kovács András Bálint: Új kiúttalanság Fiatal filmesek
• Sneé Péter: Úgy, mint Hitchcock, csak kicsit jobban Beszélgetés Szirtes Andrással
• Báron György: Kicsi, de nagyon erős Fekete rekviem
• Székely Gabriella: A kis generáció Potyautasok

• Reményi József Tamás: A megszokott rabság A szolovkiak hatalma
• Bikácsy Gergely: Szabadság, Éjszaka Az ismeretlen francia film
• Bikácsy Gergely: Teltkarcsú szívdobbanás Túl szép hozzád
• Fáber András: Mozart, a fakutya Amadeus
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Holt Költők Társasága
• Létay Vera: Hódító Pelle
• Fáber András: Monsieur Hire
• Barna Imre: Milyen finomak a fehérek!
• Schubert Gusztáv: Éljen soká az úrnő!
• Kövesdy Gábor: Egyet ide, egyet oda
• Szemadám György: Vaklárma
• Tamás Amaryllis: Hívd a rádiót!
KÖNYV
• Molnár Gál Péter: „A szerelem elfárad” Színészmemoárok
KRÓNIKA
• (X) : Filmterjesztő specializáció Esztergomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmszemle

Fekete rekviem

Kicsi, de nagyon erős

Báron György

 

Sokkolóan erős képsorokkal kezdődik Grunwalsky Ferenc filmje. A kamera – kétszer is – lassan felkúszik a főhős torz, borostás, kemény arcára. Az arc a sötét háttérből bontakozik ki, váltakozó oldalmegvilágításban. A szemekből könnycseppek gördülnek ki, szavak, mondattöredékek, klasszikus zenei futamok variációja hallatszik. Feliratok adják tudtunkra, hogy hősünk előzetes letartóztatásban van, majd ugyancsak feliratokból értesülünk arról, hogy bizonyítékok hiányában szabadon bocsátják. A férfi kilép a börtönkapun, hazatér húgához és sunyi sógorához, majd hihetetlen céltudatossággal munkához lát, rabol, később gyilkol, mígnem maga is belepusztul, nyomorultul, akár egy féreg.

Bűnügyi történet? Az is, bizonyára, de ezzel még semmit sem mondtunk el róla. Bűnügyi történet a Derrick, a Keresztapa, de a Hamlet, a Bűn és bűnhődés és Bresson Zsebtolvaja is. Grunwalsky Ferenc filmje igényében és eltökéltségében kétségkívül az utóbbiakhoz áll közelebb. Nem a bűntett technikája, a nyomozás izgalmai és furfangjai érdeklik, hanem az elkövetés pszichológiai mechanizmusa, és a világ, amely kihordja, és megszüli a bűnt. A Kicsi, de nagyon erősben a bűntett terv és életprogram, akárcsak Bresson filmjeiben: a Zsebtolvajban és a Pénzben. Torz válasz az eltorzult világ kihívásaira. Szó sincs itt a bűn „mentegetéséről”, mint az ájtatos giccsekben és rossz akciófilmekben, sem rendőri kezelésről, mint a rendpárti tucatkrimikben és erőszakmozikban: Grunwalsky a magyarázatot kutatja, amely a meg (és nem az egyet)értéshez vezet el.

Habár a rendező-operatőr kamerája lényegében egyetlen arcra és személyre közelít, e magyarázat egyszerre társadalmi és lélektani. A kíméletlen bűncselekmény-sorozatot mintha maga a környezet, a külvilág hívná elő, közömbösségével, erőszakosságával, szűk és lehatárolt horizontjával. A film hőséhez hasonlóan alighanem százezrek élnek nálunk ma úgy, hogy semmi esélyük sincs sorsuk megváltoztatására. Osztályrészük a beletörődés, az élet és az álmok lassú szétfoszlása, ennek minden személyiségtorzító következményével. E – növekvő – kisebbség a kitörés egyetlen lehetőségét, a bűnözést választja. Magyarországon ijesztő méretekben nő a bűncselekmények száma. A film hősét nem a könnyű élet vonzza, nem vagyont akar gyűjteni. Családjának szeretné biztosítani mindazt, amiről úgy gondolja, hogy egy átlagos családot ma megillethet: mosógépet, frizsidert, könnyebb és emberibb életet. Számára, számukra ez az evilági boldogság tisztes munkával nem teremthető elő. A napi nyolcórás kemény robot már rég nem a tisztes megélhetés forrása; alibi csupán. Ha a munkának sem értelme, sem gyümölcse, ha a televízióban reklámozott jólét minimumát sem biztosítja, egyre többen lesznek a szegények, csüggedtek, beletörődők – és a bűnözők. A film hőse, Bogár Pál, nem tartozik a beletörődők közé. Az ő helyzetében egyetlen út mutatkozik: a bűn, mint cél- és életforma, a bűntett, mint kitörés és alkotás. Bogár – s itt a lélektani mozgatórugókhoz jutottunk – erős akaratú, makacs és alighanem tehetséges ember. Helyzetéből következik, hogy talentuma a bűnözésben nyer formát, akárcsak a Bűn és bűnhődés vagy a Zsebtolvaj hőséé. A bűnözés, mint az emberi autonómia, a szabadság kivívásának formája? A bűncselekmény, mint végiggondolt művészi tett? Igen, minden széthulló, elnyomorodó társadalom törvényszerűen termeli ki az ilyen embereket. Ennek megállapítása nem fölmentés, hanem a tisztánlátás, a változtatás alapföltétele. Másként csak a „rendőri szemszög” marad, mely nem válasz, csak ellentételezés és – többnyire eredménytelen – tüneti kezelés: a botrány fonákja. A helyzet csapdája, hogy a bűn elkövetése ugyanúgy deformálja a jellemet, mint a beletörődés, a lassú, bávatag vegetálás. A Kicsi, de nagyon erős főhőse – Grunwalsky ezt pontosan ábrázolja – patologikus személyiség, a bűntett iránti szenvedély megszállottja, E karakter más viszonyok között talán más irányba fordulna, helyzete, előélete azonban csak ilyen torz formát kínál föl a cselekvésre. A termékeny tettvágy és a makacs szenvedély pusztító és önpusztító erővé válik.

A Kicsi, de nagyon erős szokatlanul szikár és célratörő film. Nincsenek benne fölösleges elkalandozások, színesítő epizódok, laza, könnyebb képsorok. A cselekmény egyenesvonalú és monoton: rablások sorozata. A rendező azonban e szűkszavú formában is meglepő pontossággal jeleníti meg a környezetet, a családot és hősének bonyolult jellemét. Szokatlan ez a stílusváltás Grunwalsky előző remeke, a virtuóz Egy teljes nap után; komorságával, kimértségével inkább a rendező első játékfilmjét, a Vörös rekviemet idézi. Az eszme megszállottjainak helyébe e filmben a bűn megszállottja lépett. Tempora mutantur...

Ez a szikár elbeszélői stílus ugyanúgy szervesen következik a film tárgyából, mint a vibráló és könnyedebb elbeszélői modor következett az Egy teljes nap történetéből. Az előző film – Kornis Mihály ezt szép esszéjében hosszan elemezte – az ürességről szólt. A Kicsi, de nagyon erős a nekifeszülésről, a vak kitörésről, a külső és belső pusztításról. Ezért van e filmnek, ellentétben az Egy teljes nappal, tragikus hőse; mégha rabló és gyilkos is. Bogár figuráját Gáspár Sándor játssza, olyan sodró erővel és beleéléssel, amellyel – ellentétben a filmjeinkben gyakori színészi magánszámokkal – tökéletesen szolgálja a film alapeszméjét: a bűn megszületésének nyomonkövetését. Emlékezetesen jó alakítást nyújt a sunyi sógor szerepében Bán János, a húgáéban Csere Ágnes, a két rövid epizódban a rendőrnyomozót alakító Blaskó Péter. Grunwalsky kamerája ritka érzékenységgel közelít rá az arcokra; nem pusztán akkor, amikor a szereplők beszélnek vagy cselekszenek, hanem – és ezek a sokatmondóbb pillanatok –, amikor csak árulkodóan, magukba feledkezetten néznek, mint akik, ki tudja miért, benne maradtak a képben.

Grunwalsky Ferenc filmje az ozui-bressoni puritanizmust és emelkedettséget célozza meg, e törekvés egyenesen következik a film bressoni tárgyából: az elkárhozott lélek vizsgálatából. Ugyanakkor nem mer eléggé szűkszavú és érzelemmentes lenni; e lecsupaszított filmformát csak vaskövetkezetességgel lehet művelni. Mint Kornis az Egy teljes nap kapcsán szóvá tette, az alkotó ezúttal is egyfajta – elsősorban a hatvanas években divatos – „művészfilm” irányába mozdul el: a beállítások helyenként túl bravúrosak (Grunwalsky ennek világszínvonalú mestere). A rendezőt elragadják kétségkívül egyedülálló képalkotói kvalitásai, pedig épp ez a filmtípus az, amelyben ennek egyáltalán nem szabadna érződnie.

Mindezek a kifogások annak magyarázatául szolgálnak csupán, miért nem lett a Kicsi, de nagyon erős olyan emelkedett és tiszta film, amilyenek Bresson kopott, szürke és a végletekig kiérlelt mestermunkái. Mert ez a mérce, hiszen ha a filmet az év magyar mezőnyével hasonlítjuk össze, e szürkeségből kiemelkedik. Ismereteim szerint ma Grunwalsky az egyetlen (nem pályakezdő) magyar filmművész – a sajnálatosan régóta hallgató Jelest leszámítva – aki még nem áldozta fel képeit a látvány, az üzlet, a kommerciális vagy avantgárd divat oltárán. Miközben ebben az alkotói korban többnyire aláhulló, elvékonyodó életművekkel találkozunk, Grunwalsky lassan, következetesen formálja ki egyedi és meggyőző stílusát. Filmjeiben nincsenek üres, hányaveti, vagy éppen hálásan csillogó képek: minden beállításnak, mint a jó regényekben a szavaknak, súlya és értelme van. Ez nem azt jelenti, hogy munkái remekművek – azt a szintet leginkább talán az Egy teljes nap közelítette meg – hanem „csak” annyit, hogy minden képsorán ott érződik a személyiség összetéveszthetetlen hitele, beleértve a Szomjas Györggyel operatőrként készített filmjeinek képeit is. Míg Jeles András az eszméből indul ki, Grunwalsky kiindulópontja a kép. Ezért, hogy Jeles filmjei, látszólagos stiláris eklekticizmusuk ellenére, mindig egy nagyon erős eszmei-morális középpont köré épülnek föl, Grunwalskynál ezzel szemben a képkompozíció a központi mag: ez magyarázza, hogy filmjeinek egyensúlya időnként megbillen, az önmagukban erős és érvényes képek különböző irányokba gravitálnak. Vigasztaljuk most magunkat – vagy az alkotót – azzal, hogy más filmek föl sem érnek odáig, ahol a Grunwalsky-életművel kapcsolatos problémák elkezdődnek? Sovány vigasz, szellemi tunyaságra ösztönző. Ha valaki csupán néhány képsort néz meg a Kicsi, de nagyon erősből, látja: a mércét magasra kell helyezni. Ha még egyáltalán van mérce, s nem vakították el a szemünket egyenvilágunk egyenképei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/04 12-13. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4319