KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tizenöt éves lány

Bikácsy Gergely

 

Lélektani kamarajáték Jacques Doillon filmje. A rendező a mai francia filmművészet egyik fontos figurája, Kalóznő című munkája néhány éve harsány botrányt keltett a cannes-i fesztiválon, azóta évente olykor több filmet is készít: választékos filmeket választékos közönségnek. A tizenöt éves lány egyik leginkább finomkodó opusza: Ibiza szigetén egy kamaszlány elcsábítja barátjának apját. Ezt a történetet Doillon nem a történetre, hanem a lélektani háttérre összpontosítva óhajtja elmondani. Filmjének csak három szereplője van. Általában végigsuttogják a filmet, a suttogásban az apát játszó Doillon jár az élen: természetellenesebben már lehetetlen volna beszélni, mint ahogyan ő negélyzi a szöveget. A kislány közli kamasz-barátjával, hogy kipróbálandó szerelmük erejét, ő bizony le fog feküdni a papával. A fiú duzzog, elmélkedik, majd rohangál a tengerparton. A szép, néptelen tájnak van némi természetadta ereje, a benne mozgatott kísérleti nyulaknak nincs: Doillon nem először boncolgatja a szerelmi kapcsolatokat „határhelyzetben”, de ilyen típusú filmjei esszének nem elég mélyek, ember-ábrázolásnak, lombikszagú, steril lenyomatok. A francia film ismerőinek az efféle mikroszkopikus viselkedésrajzról talán Rohmer hasonló törekvései jutnak eszébe. A látszat csal: Doillon valóságos anti-Rohmer filmet készített. Doillon „kiemeli” alanyait a mindennapi életből, Rohmer beledobja őket a mindennapok szürkeségébe. A Doillon-figurák állandóan egymást nézik, figyelik, lesik, firtatják, vizsgálják. De lesír róluk, minden választékosán finomkodó és egzaltáltan váratlankodó gesztusukról, hogy őket is nézi és erőszakosan mozgatja valaki. Ha Rohmer a rejtőzködő, Doillon a tolakodó rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4288