KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Frank Capráról

Így élni jó!

Molnár Gál Péter

 

Történelmi csomópontokon rendszerint fölcsattan a nézőtéren a nevetés. A kilencvennégy évesen fizikai valójában is meghalt Frank Capra a nagy gazdasági válságot fölváltó általános reménykedés optimizmusbajnoka. Az amerikai álomban hitetlenkedve hívő, becsületes cserkészfilmek színeinek kikeverője, realista komédiák sikertermelője. Filmkomédiái ártalmatlanok, de nem ártatlanok.

Amikor egy vígjátéki forma telitalálatot ér el a társadalom legszélesebb rétegeinél, ajánlatos gyanakodnunk.

A nagy gazdasági válságot követő vígjátékaiban (Ez történt egy éjszaka, 1934., Váratlan örökség, 1936., így élni jó, 1938.) Frank Capra összegyűjtötte az amerikai többség életérzését. Megidézte filmen Roosevelt első elnökségének idejére eső bizakodást a dolgok jobbrafordulásában.

 

*

 

Ahány könyvhöz nyúlunk Capra életrajzi adataiért, mindegyik úgy tudja, Frank Capra Palermóban született.

Önéletrajzában elmeséli, hogy 30 kilométerre Palermótól a szicíliai Bisaqui-no falucskában látta meg a világot 1897. május 18-án Salvatore Capra, egy írástudatlan földműves gyermekeként. Hatodik születésnapját családjával együtt az Atlanti-óceánon, a Germania tengerjáró fedélzetén ünnepli.

Egy analfabéta szicíliai paraszt fia lesz az egyik legműveltebb amerikai filmrendező; egy jóképű kis olasz fickó teremti meg a legamerikaibb filmkomédiákat. Érzékeny tehetségével érzékeny tehetségeket fedez föl. Az elüzletiesedett New York-i színházakkal hadban álló Guild Színház társulatában felfedez egy francia lányt, Lilly Chauchoin-t, aki tőle kapja első filmszerepét (Mike szerelméért, 1927.), művésznevén, Claudette Colbert-ként. Colbert lesz a legamerikaibb polgári szerelmes-színésznő. James Stewartból megalkotja az amerikai átlagpolgár jelképévé sűrűsödött figurát, hívják akár Mr. Deeds-nek vagy Mr. Smithnek. Idealista és együgyű, bizonytalan, mégis merész, félszegen tántoríthatatlan, becsületes és jószívű, de eszméi és elvei mellett rendíthetetlenül kitart. James Stewart legalább annyira „az amerikai” jelképe lett, akár Walt Disney Miki egere vagy (a békés családi házra rátörő farkassal talpraesetten megharcoló) Három Kismalac.

Frank Capra maga a celluloidszalagra került New Deal. Nem ugrálnak ki csődbement bankemberek a Wall Street ablakain, nem verik dobra a kisbirtokokat. Reménység szivárog az amerikai szívekbe. A szórakoztatóipar rálapátol a bizakodásra. Megszólal a film: a korai hangosfilmben fölcsattan rezes hangjaival az új műfaj, a musical comedy derűs-lendületes bizakodása. Az addigi komor kergetőzéseket fölváltja Capra elegánsan megszerkesztett realista bohózatainak sorozata.

Addig slapstick-rendező. Hajszákat, ablakon kifordulásokat, habostortába üléseket és röhögtetően kínos helyzeteket szervez kamera elé: a némabohózatok mesterénél, Hal Roachnál kezdi filmes pályáját ötletemberként, átszerződik Mack Sennetthez, a húszas évek közepétől a holdkóros, jégszívű, esetlen és életveszélyből ártatlanságával kimenekedő Harry Langdon legsikeresebb bohózatainak rendezője. A slapstickhez sosem lett hűtelen. Csillogó párbeszédű vígjátékaiban is megőrzött valamelyest a mozis őskor kedvesen nyers komikumából. Biztos kézzel keverte a hajszát a melodrámával. Vagyis összepászította a kerge bohózatot az érzelmes, műterembe cipelt színdarabokkal.

Hollywood-i filmsikerei Broadway-i színházi sikerei nyomában jártak. Elegánsak és jólformáltak voltak. Szellemes párbeszédek sziporkáztak egy-egy – szellemesen kifordított tündérmesében.

Capra látszott sokáig a legamerikaibb rendezőnek. Mindenesetre ő ültette amerikai talajra az európai vígjátékot. Mindazt, amire a berlini Lubitsch tanította a vígjátékokkal bajmolódokat, azt Capra amerikanizálta. Kiszabadította a dívákat hattyúprémes fésülködőköpenyeikből, levétette velük magassarkú papucsaikat, amelyekkel annyira szeszélyesen toporzékoltak a márványpadlókon vagy tapsikoltak selyempaplanos ágyon heverészve. A szerelmi bonyodalmakat kivezette a budoárokból a konyhákba, a pálmafákat ringató tengerparti táj előtti teraszról a New York-i utcákra. Az európai vígjátéki kliséket életre segítette vérátömlesztéssel. A próbababákból embert csinált, emberismeretének köszönhetően, sosem veszítve szem elől a tengeren inneni komédialeckéket.

Színdarabok megfilmesítésével aratta legvaskosabb pénztári diadalait, vagy olyan eredeti filmmesékkel, melyek úgy tűnhettek, mintha színpadra írták volna eredetileg is. Meséi szellemes kellemességek voltak. A háborút követően előkelőbb kritikai szellemek – mint például Walter Kerr, – nem győztek hadakozni ellenük. Kiirthatatlan sikerük csípte a szemüket. Úgy vélték, utat rekesztenek értékesebb drámai alkotások elől.

Owen Davis színdarabjából készült a Donovan-ügy (1929); színdarabból készülte csodatévő asszony (1931) is, Robert Riskin írta a darabot (Bless You Sister), aki később Capra kedvenc forgatókönyvírója lett. Az ugyanaz évben Platinaszőke címmel leforgatott Jean Harlowe-filmet is ő írta, a rákövetkező évben Az amerikai tébolyt, 1933-ban az Asszony egy napra valamint az Ez történt egy éjszaka című vígjátékot is, (ezért Oscart kapott 1934-ben a rendező, Riskin, a forgatókönyvíró, Clark Gable és Claudette Colbert). Riskin írta a Broadway Bill-t (1934) és Capra 1936-os Oscar-díjának filmforgatókönyvét is (Váratlan örökség).

Az Így élni jó! ugyancsak egy Broadway-komédia, kaliforniai műterembe átköltöztetve. A színdarabot azonban nem Riskin írta, hanem George S. Kaufmann, akinek színpadi sikereit busásan hasznosította a filmművészet. Filmet forgattak a Marx-fivéreknek írott zenés darabjai mindenikéből. Nyakatekert, látszatlogikájú párbeszédei, körmönfont álokoskodásai, a képtelenhez való természetes érzéke ösvényt nyitott az abszurd dráma felé. A Vacsoravendég, a Királyi család és az Így élni jó! a realista komédia új lehetőségeit rajzolta ki.

A pre-abszurd és a realizmus rámutat Capra stílusának két szélsőségére: a slapstick felől indult és eljutott a száraz dokumentumfilmhez. Háborús sorozatának azonban csak képsorai szárazak. Kísérőszövege érzelmes vagy meghatottan patétikus. Ugyanígy: a burleszkbe is bevezette az érzelmes elemet. A kergetőzéseket párosította szociális retorikával.

Vígjátékai sikerét érzelmes megnyugtató jellegük magyarázza. Maradandóságukat pedig az, hogy a megnyugtató tündén cukormáz alatt bölcs kétkedés rejlik. Azt prédikálják a filmek, hogy a tisztesség, az erény, a bátor szókimondás és a törvények betartása vezet a boldoguláshoz. Capra azonban hamiskásan kacsint: egy szó sem igaz az egészből! Mindez lefekvés utáni mese csupán, tündérjáték.

Mr. (Longfellow) Deeds és Mr. Smith a becsületes átlagamerikai. A válságot követő föllendülés idején hisz a roosevelti program minden-hatékonyságában. Mr. Deeds a Váratlan örökségben jótékonykodni akar a ráhagyományozott milliókkal, amiért gondnokság alá akarják vetetni. Amíg felelőtlenül szórta a pénzt, épeszűnek tartották. Mr. Smith Washingtonban a szenátus előtt érvényesíti a józanul becsületes polgárok erkölcsét.

A kék hold völgye (1937), amit a Hollywoodban élő angol James Hilton regényéből (természetesen) Riskin írt filmre – és amit a magyar közönség ugyancsak bestsellerként fogyasztott Déry Tibor fordításában – egy kis közösséget mutat be. A film hősei elmenekültek a civilizáció elől és Tibetben, eszményi körülmények között mesebeli békében megnyugvást találnak. Ez a sztori nemcsak azt jelzi, hogy Capra hátat fordított a New Deal mellett érvelő bohózatoknak, és visszafordult pályakezdő melodrámáihoz, hanem azt is, hogy a háború előtt már csak a menekülésben látja a kivezető utat a társadalom megoldhatatlan problémái elől.

Pearl Harbour előtt még egy vígjátékot készít: Kesselring színdarabjából az Arzén és levendulát. Minden filmtörténet, kézikönyv és szaklexikon szerint a két bájos öregasszony, ajkukon szelíd, gyermeteg mosollyal sorra megmérgezik otthoni békéjük háborgatóit, hullájukat pedig fáspincéjükbe rejtik – 1944-ben készítette Capra. A film előmunkálatai 1941 végén folytak, a következő évben leforgatta a történetet, de nem lett volna helyes a háború napjaiban ilyen vidám mesét forgalmazni. A két levendulaillatú gyilkos vígjátékának mélyén azonban morbid tréfa rejtezik: a vasárnapi iskolák erkölcsi biztonságát csakis tömeggyilkolászással tudja fenntartani a két idős dáma.

A háború kitörése valóságos megváltás Capra rendezői pályáján. Meghozza új alkotói korszakát. A sikerrendező belép a hadseregbe. Propagandafilmeket forgat; rendező-ezredes lesz. Harry Langdon burleszkjeinek specialistája átvált a dokumentumfilmre. Az amerikai filmvígjáték megteremtője, aki összesítette korának komédiatapasztalatait, ezentúl haditudósítók filmes jelentéseit rakja össze.

Capra életművére jellemző ez a kitérőnek látszó munka. A kitérő legfőbb sajátosságaira világít rá. Hitchcock is készít dokumentumfilmet. A haláltáborok rémségeiről forgatott munkája annyira egybevág a suspence atyamesterének életművével, hogy a felvett film tekercseit évtizedekre elsüllyesztik minisztériumi páncélszekrények mélyére.

Ami azonban Hitchcocknál kirándulás, Capránál szívósan végzett főfoglalkozás. Tudd meg végre, mi történt (Why We Fight) címmel hét fejezetből álló sorozatot készít, illetve irányítja a munkálatokat: 1. A háború előjátéka, 2. Dúlnak a nácik, 3. Oszd meg, hogy uralkodhassál, 4. Az angliai csata, 5. Az oroszországi hadjárat, 6. Leszámolás Távol-Kelettel, 7. így végződött. Egyenruhába öltözött beosztottjainak névsora impozáns: Anatole Litvak, Tony Veiller, John Huston, George Stevens, William Wyler, Sam Briskin, William Hornbeck, Leonard Spiegelgass, Merill White, William Claxton, William Lyon, Henry Ber-man, Ted Geisel, Claude Binyon, Carl Foreman, Stu Heisler, David Miller, Bill Melor, Joe Biroc, Joe Valentine és Eric Knight, a regényíró, aki 1943. januárjában holland Guayanaban katonai repülőgépszerencsétlenség következtében vesztette életét. Valamint egyenruhát hordott Meredith Willson és a Santa Ana Air Force zenekara is. Egyenruha nélkül, de a hadsereg filmosztályánál szolgált a háború alatt: Walter Huston, Lloyd Nolan, Robert Stevenson, Bill Henry, Robert Flaherty, James Hilton, Allen Rivkin, Joe Sistrom, Edgar Peterson, Dimitri Tiomkin, Alfred Newman, a Twentieth Century Fox, a Paramount és az MGM teljes hang-, zenei-, és vágórészlege is. Rendelkezésükre állt tehetségével és találékonyságával Walt Disney, a legjobb animátoraival.

1942. októberében, három évvel azután, hogy a Becsületből elégtelen hőse, Mr. Smith Washingtonba ment, Capra is Washingtonba ment, bemutatni új munkáját: A háború előjátékát.

Capra a filmipar hőseként szerel le. Megnyerte a háborút, de miként folytassa pályáját?

Elkészíti Az élet csodaszép (1947) című tündérjátékát. Benne a valós bonyodalmakon csak egy földre szállt angyal segíthet. Még összekapart némi derűlátást. Amikor MacCarthy híresebb lesz Hollywoodban Rita Hayworthnál és a szenátor kommunistákat ciánoz, Capra undorral hátat fordít az álomgyárnak. Átmegy a televízióhoz, tudományos és dokumentumfilmeket készít. 1951– 1959 között nem forgatott egyetlen játékfilmet sem. Nyolc év után elegáns komédiát készít. A Hole in the Head az új Frank Sinatrával és a régi Edward G. Robinsonnal. Arnold Schulman színdarabja Miamiba játszódik. Egy kis szálloda tulajdonosa csak úgy képes kimászni szorongató adósságaiból, ha megnősül.

1961-ben mégegyszer megkísérli korábbi bizakodó vígjátékait feleleveníteni. Egy maroknyi csoda (mely az Asszony egy napra remakje, Bette Davies-szel a főszerepben), de nincs visszaút a múltba. A csoda megismételhetetlen. 1964-ben még forgatott egy rövidfilmet, Randevú az űrben, és ezzel befejezte. Capra lehúzza a redőnyt. Fölborítja rendezői székét. Átengedi a terepet olyan európaiaknak, mint Billy Wilder, hogy az ő mosolyörökségét nagy haszonnal, de kevesebb lelkiismeretességgel kamatoztassák.

The Name Above the Title címmel 1971-ben megjelenteti önéletrajzát, mely több kiadást is megért. Ül pénzén és babérjain, bölcs derűvel szemléli a világ folyását.

1991. szeptember 3-án meghal, harminc évvel azután, hogy művészi értelemben véget ért élete.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 34-35. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4234