KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/február
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lancester és Volonté
• Perjés Géza: Nyilatkozat
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: Krém torta nélkül A magyar film és a közönség
• Gothár Péter: Részleg-részletek Nem vagyunk divatban
• Bérczes László: Nem más Beszélgetés Elek Judittal
• Janisch Attila: „A Föld se volt más, mint egy fölborult fazék” Beszélgetés Szász Jánossal
1895–1995
• Kelecsényi László: [Krúdy tárcájáról]
• Krúdy Gyula: A fény hőse Pesti levelek

• Király Jenő: Frankenstein és Faust Frankenstein-tanulmányok (1.)
• Reményi József Tamás: Cseresznyéskert, 1936 Csalóka napfény
• Dániel Ferenc: Dosztojevszkij-mutatvány Innokentyij Szmoktunovszkij
KRITIKA
• Fábry Sándor: Zúg a Volga Vigyázz a kendődre, Tatjána!
• Forgách András: Kamu A pestis
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Függőkertek
• Glauziusz Tamás: Mina Tannenbaum
• Nagy Gergely: Végsebesség
• Takács Ferenc: Négy esküvő és egy temetés
• Mockler János: Hegylakó 3.
• Asbóth Emil: Junior

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy esküvő és egy temetés

Takács Ferenc

A BBC televízió házatáján készült mostanában néhány film, mégpedig – esztétikailag és szociológiailag tekintve – igen pikáns receptre: ezek a munkák tévé- és mozifilm között egyensúlyoznak, egyben ravasz tudatossággal táncolják körbe – hogy is szoktuk mondani? – a „közönségfilm kontra művészfilm” dilemmáját. Ilyen volt nemrégiben a Méregzsák, s ugyanilyen felhőtlen mozi, ám egyúttal rafinált kísérleti játék a BBC Channel Four produkciójában készült Négy esküvő és egy temetés is.

Felhőtlen mozi, mégpedig olyasféle, amelyet szebb időkben, a papa mozija korában magyarul filmvígjátéknak neveztek: a kommersz angol színpadi komédiára, a jól megcsinált West End-i sikerdarab olajozott masinériájára, az egyszerre barátságosan természetes, egyszerre kellemesen művi és kiszámítható cselekményvonalra épít, osztály és szexus, e két ősangol humorforrás nyelvi és helyzetkomikumát aknázza ki. Közben készséggel elismeri azt is, hogy hálás örököse annak az angol filmhagyománynak is, amely ezt a színpadi komikumot tette át a filmvászonra: a régi-régi filmkomédiának, amelyet annak idején a Balingi stúdióban gyártottak szériában, de későbbi változatoknak, akár a „Folytassa..”-filmeknek, akár Richard Lester ifjonti kedves semmiségeinek, például A csábítás trükkjének is.

Közben viszont – ahogy pereg a cselekmény, mely nem más, mint egy esküvőszéria, amelynek során a film fiatal szereplői tiszteletüket teszik barátaik mennyegzőjén, majd ugyanott megtalálják párjukat, így azután a következő esküvőn már őket esketik – a film minduntalan „félrelép”. Folyvást elsodródik a klisé mellől, odábbsasszézik a poros poénpatron útjából, csavarint a konvención és érdesen mellé-melléfúj az édeskés dallamnak. Feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül áthangolódik benne minden: nyelv és helyzet szabványkomikumában Beckett és Ionesco rémlik fel, a temetés-jelenettel – az egyik barát halálra itta-táncolta magát az egyik esküvőn – merészen megrendítő és szorongatóan költői ellenpontot kap a harsány röhej, a szexuális komikum zsigeribb hetero-homo-biszex zavarokkal és bonyodalmakkal egészül ki, de a film érzelgős mellékszólama is karcosan-franciásan szól, már-már a film noirt idézve.

Kényes egyensúly a Négy esküvő és egy temetés, pompás kommersz vigalom, de rafinált varázslat is vájtfülűeknek. Nagyszerű a fényképezés, a színészek pedig remekelnek. A filmnek ez az utóbbi erénye a magyar szinkronstábnak is szemlátomást (pardon, fülhallomást) szárnyakat adott: az ezúttal remekbe sikerült magyar fordításból Tordy Géza és társai az évtized szinkronját komédiázzák össze. (Létezik még szinkronfesztivál-nagydíj ebben az országban?)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=411