KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Blues Brothers 2000

Hideg János

 

A film egyik autós üldözős jelenetében a Blues Brothers nyomában szokás szerint ott a fél alabamai rendőrség. Jön az út vége. A BB kocsija átrepül a torlasz fölött, a zsaruk viszont bumm, mind egymásba csapódnak... Hosszú másodperceken át csak levegőben szálló, ízzé-porrá zúzódó rendőrautókat látni.

Bevallom, a filmből engem ez a képsor fogott meg leginkább, teljes esztelensége miatt. E másfél percnyi olcsó poén kedvéért egy átlag hazai film költségvetésének többszörösét elszórakozza John Landis rendező és a filmet producerként is jegyző Dan Aykroyd.

A még több autót összetörő, és még több blueszenészt felvonultató Blues Brothers 2000 amúgy meg sem közelíti meg 1980-ban készült revelatív elődjét. Tizennyolc év hosszú idő, ezalatt a film több kulcsszereplője az örök blues-mezőkre költözött. A legérzékenyebb veszteség James Belushi távozása, akit a Flintstone Frédiként megismert John Goodman helyettesít, több-kevesebb sikerrel. A filmet így elsősorban Dan Aykroyd és a gyerekszereplőként nagyot alakító Evan Bonifant viszi a hátán, kár, hogy sokszor magukra maradnak. A zene a régi, de a „cool” akasztófahumor megkopott: nagyjából az előző film jeleneteit és poénjait látjuk viszont a 90-es végének díszletei között. (A BB-t egyszer most is country-zenekarnak nézik, de ezúttal nem a Rawhide-dal, hanem a Ghost Riders in The Sky-jal vágják ki magukat, Elwoodot pedig most nem régi szerelmei, hanem az orosz maffia akarja kinyírni, és így tovább.)

Mindennek ellenére a Blues Brothers 2000 nem annyira elődjéhez, hanem az időközben a köpönyegéből kibújt filmekhez (Alan Parker The Commitments, s főleg a Leningrad Cowboys és a Vörös Hadsereg közös koncertjéhez) képest jelent csalódást, azok jóval élőbbnek, igazibbnak hatnak. Talán azért, mert az olcsó poénok akkor jók, ha tényleg olcsók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3738