KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sikoly

Turcsányi Sándor

 

„Mingyál jövök!” – sikoltotta, néhány éven át, korán szederjesedő arcú nagymamám, s mi tudtuk: vasárnap reggel hat óra van. Az idős korú népi káder heti rendszerességgel látogatta hazánk első lengyelpiacát a közeli, ám roppant egzotikus Gyál község sportpályáján. Ezen kívül úgyszólván mindennapos vendég volt a markóban és a sarki Sárga Géz patikában, ám ez vizsgált filmünk szempontjából szinte irreleváns. (De jöjjön csak egy kiadós courtroom drama, netán folytassa Koltai a Patikát!)

Szóval egy szép napon csinos kazettával érkezett haza a filmbolond matróna, valahol a lengyelek tizenhatosa táján vette, az volt ráírva, csupa géppel írott nagybetűvel, hogy HELLOVIN. (Így. Csoda, ha ez az alapvetően autodidakta teremtés a Hét mesterlövész folytatásának hitte?)

Úgyhogy nem ma kezdtem én ezt a horror műfajt. Cseppet sem ijeszt, ha az első áldozat azzal nyit, hogy kedvenc filmje az említett. Mert erről van szó megint. Túlkoros fejű iskolásokat öl a halálsikolynak öltözött sorozatgyilkos. Bár e kijelentés így kicsit félrevezető, ám nem lenne stílszerű lelőni a poént, hisz a filmben is késsel dolgoznak. Tényleg! Van egy késes cég (Shogun Kft., Arany Él Gmk. vagy mit tudom én), aki szállítja azt az egyfajta dögunalmas konyhakést Hollywoodnak. Kitalálhatnának valami újat is. E megjegyzés már az alkotókra (is) vonatkozik.

Végezetül néhány értékelő megjegyzés. A Sikoly unalmas és érdektelen. De van benne egy poén: az iskolaigazgató épp a gyilkos maszkot (filléres tucatáru, a fél suli abban rohangál) próbálgatja, amikor rányitnak és nagyon megijed, hogy meglátja valaki. Velünk a gyilkos nyit rá persze, én meg szeretem, hogyha iskolaigazgatót, rendőrt vagy politikust ölnek egy filmben. De ez egy olyan szép játékos pillanat, hogy ezért megéri. Na jó, nem éri meg. Hagyják ki nyugodtan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3735