KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Függetlenség Napja

Barotányi Zoltán

Vannak boldog népek, melyeknek ellenség sohasem taposta földjét, míg másoknak vannak bizonyos kínos tapasztalataik – de ezt inkább hagyjuk is. Konkrét példánkra, a derék „ami” nemzetre térve: egyetlen belháborúja már legenda (honunkban többnyire az Elfújta a szél háttérzajaként jelenik meg), külellenséggel vívott háborúit rendre annak területén vívja meg (sőt, tulajdonképpen ellenségei sincsenek: kevés kivétellel azokat is keresnie és kreálnia kell!). Egy ideig lehetett parázni a komcsi oroszoktól, de azok messze vannak, mi több, mind messzebb, egy ideje ők is a kapitalizmust építik, haderejüket pedig pillanatnyilag – legalábbis a látszat szerint – teljes mértékben leköti egy megyényi terület pacifikálása. Már várható volt, hogy előbb-utóbb eljönnek az agresszív ufók: eddigi legnagyobb hatású inváziójukat (Inasion of the Body Snatchers) még a Hruscsov-éra viszonylag enyhültebb időszakában indították, amikor már biztosnak tűnt, hogy mégsem atombombázza halálra egymást a két szuperhatalom. A bodysznecserek akkor legyüttek az égből és kolhozba terelték a derék, ám agymosott „ami” népet, ám végül elbuktak. – Az űr-Föld háború később többnyire az űrben folyt, váltakozó végkimenetellel (Alien I-III.), ami számunkra édesmindegy, az űrlakók általában csak kis csapatokban szálltak a földre, s útjuk célja ekkor sem különbözött lényegesen Kittenberger Kálmánétól (Predator I-II.). A végső fázis a marhamáj alakú izék inváziója (Puppet Masters) vala, de ők is csak a távirányítót szerették volna játszani, s többnyire nem állt szándékukban (sem érdekükben) az off gomb megnyomása.

No ennek vége: ezek a függetlenségnapi új undokok (porhüvelyük az X-aktás átlagufó és a „nyolcadik utas”-típus hibridje) már nem vackolnak, s az emberre semmilyen formában sincs szükségük: nem akarnak felhasználni minket. Valljuk be, fáj ez nekünk. Akárcsak a film. A Függetlenség napja ezek után méltó közönségsikert aratott hazájában: ennyi idő alatt ennyi (sok) néző még soha egyetlen filmet sem látott. Ha város nagyságú ufókat, felrobbanó felhőkarcolókat, lökéshullámtól porrá zúzódott metropoliszokat, kompjúterrel szimulált bátor űrcsatákat, szikével faragott nemes jellemeket és alkoholista MÁV-alkalmazottra emlékeztető ufonautákat akarunk látni, akkor nem csalódhatunk. Egyébként igen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=371