KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/március
• Schubert Gusztáv: Az őrület angyala Pszichomozi
• Stark András: Persona, fehér köpenyben Pszichiáterek tükre
• N. N.: Pszichomozi
• Turcsányi Sándor: Valami menthető Újabb cseh filmek
• Bori Erzsébet: Merülési mélység Doc’Est ’97
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Szűk terekben Beszélgetés Sas Tamással

• Forgách András: A véres clown Mifune Toshiro
• N. N.: Kuroszava és Mifune közös filmjei
• Fáy Miklós: Kilencvenhárom zene Takemitsu Toru
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Életünk ROM-jai Nirvána

• Földényi F. László: Egy „sikertelen ember” mozija Musil és a film
• Ardai Zoltán: Törless ’66 K. u. K. állomás
KÖNYV
• Reményi József Tamás: Öntőműhely Tarkovszkij-monográfia
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Példáért szomszédba Thesszaloniki
TELEVÍZÓ
• Lipp Tamás: Vasárnapi nép Márciusi cselekedetek
• Muhi Klára: Háziverseny Filmkínálat a képernyőn
KRITIKA
• Fáber András: Szent Kristóf angolul tanul A Rémkirály
• Tóth András György: Mózes és az indiánok Beszélgetés Michel Tournier-val
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Comic Strip – Képtelen képregény
• Hirsch Tibor: Csillagot az égből
• Takács Ferenc: Amistad
• Schubert Gusztáv: Játsz/ma
• Hungler Tímea: Fogadatlan prókátor
• Barotányi Zoltán: Robinson Crusoe
• Schubert Gusztáv: Szerelemben, háborúban
• Kis Anna: Szép remények
• Békés Pál: Lesz ez még így se!
• Harmat György: A boldogító nem
• Takács Ferenc: Hőhullám
• Tamás Amaryllis: Mint a királyok!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagot az égből

Hirsch Tibor

 

Valószínűleg nem ez lesz a legérdekesebb emancipációs melodrámája az ezredvégnek, mely amúgy megannyi kisebbség, réteg és szociocsoport mozgóképes életjeleitől, segélykiáltásaitól és győzelmi himnusztól hangos. De azért nem is a legérdektelenebb. Mert hogy a felkarolt csoportok hosszú listáján ezúttal egy olyan érdekeit igazán ritkán védő kis csapat került sorra, akire eddig valóban senki sem gondolt: ez pedig a jókarban lévő özvegy nagymama-jelöltek társasága...

Nem szép ez a frivol közelítés: Nick Cassavetes filmje ennél azért jobb film. Érdekvédő, csoportvédő mozidarab is persze, de embervédő is: és feje tetejéről a talpára állítva a dolgot, éppen az a szép benne, hogy nem eszmélő ifjút, vén bölcset, gengsztert, csavargót, filozófust választ emberemblémának, hanem ezt a bizonyos csinosnak mondott műszőke, vastagon sminkelt háztartásbelit. Az özvegy gazdag is, dolgos is, tiszta is, szigorú és liberális egyszerre, kipróbálja az újat, és tiszteli a régit: pionír amerikai szellemet őriz, méghozzá legalábbis tizennyolcadik századtól számítva, mindenféle vadnyugati külsőségek nélkül, egy szépséges kertvárosi házacskában. Tényleges tizennyolcadik századi kapcsolata amúgy nem több egy enciklopédiánál, melyet viszont az első betűtől az utolsóig megtanul, protestáns alapossággal, és ezt az igen sajátos (megint csak nagyon amerikai) műveltséget továbbadja vér szerinti és nevelt gyermekeinek, hogy azok is gyökereiket ápoló, célszerűen és arányosan tájékozott amerikaiak legyenek.

A filmben amúgy sok szépen, szeretettel rajzolt figura bukkan fel, a lumpen házaspár, mely végül rendes család lesz, a hősnő eminens menedzser-fia, és kallódó tinédzser-lánya: igazi amerikai figurák megint, akikre azonban – így ítéli az ifjabbik: Cassavetes – a nagymamajelölt mégsem bízhatja a Láng őrzését. Helyettük választja a nála jóval fiatalabb európai férfit. A fiatal európai ismét csak embléma: hogy maga Gerard Depardieu alakítja, aligha mellékes. És az sem mellékes, hogy az embléma-európai embléma-értékű amerikai mesterséget űz: kamionsofőr. Szabadság, száguldás, távolság: megzabolázott technika – ez az ő világa.

A történet értékkommunikációs vetülete tehát kellőképpen komplikált: ám ettől még végig lehet élvezni a filmet úgy, hogy a néző nem talál benne semmi parabolagyanúsat, csak a szép, jól fényképezett, mértékkel pszichologizáló mai történetet.

Azért persze csak figyeljünk a mese végére, és elgondolható folytatására: fiatal, nagydarab, erőtől duzzadó európai hím kapja karjába a finom lelkű, majdnem-művelt öreg amerikai hölgyet, és hatalmas kamionján elindul vele a napsütötte dél, a floridai örök tavasz irányába...

Hamarosan tehát fordítva lesz minden, mint ahogy megszoktuk, és ahogy a közhelyek mutatják. Talán ezt jósolja a legeurópaibb amerikai rendező filmcsináló fiúgyermeke az új- és óvilág kapcsolatról, a harmadik évezred hajnalán.

Legyünk hát büszkék magunkra.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3640