KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Titanic 2002
• N. N.: Hibaigazítás
• (X) : Szürrealizmus a Műcsarnokban
• (X) : Mozisok Nemzetközi Konferenciája 2002. október 2–4.
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Clockwork-Belladonna Pálfi György: Hukkle
• Stőhr Lóránt: Minimáltól maximumig Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Horeczky Krisztina: Filmrendező zenekar Beszélgetés egy szkeccsfilmről

• Bodolai László: Szig. biz. Kémek a moziban
• Herpai Gergely: Az OSS 117 jelenti
• N. N.: Kémek a moziban
• Takács Ferenc: Az író, aki bejött a hidegről Le Carré kémei
• N. N.: Le Carré filmen
• Molnár Gál Péter: Boldogtalan vég Mata Hari és társnői
• Varró Attila: Jane Bond Modesty Blaise
• Hungler Tímea: Kémhatások Hitchcock ügynök
• N. N.: Hitchcock kémei
KULTUSZMOZI
• Ádám Péter: Ábrándképek csapdájában Alfred Hitchcock: Szédülés

• Horváth Antal Balázs: Egy igazi nő Patricia Rozema
VÁROSVÍZIÓK
• Vaskó Péter: Az éhség ünnepei Francia külvárosfilm

• Takács Ferenc: A kelta tigris Írek a moziban
• R. Hahn Veronika: Tax free Ír csoda
KRITIKA
• Báron György: El nem fordult tekintet Dettre Gábor: Felhő a Gangesz felett
• Varga Balázs: A férfi mindig fél Gárdos Péter: Az utolsó blues
• Zoltán Gábor: Polgárirtók Michael Haneke: Funny Games
• Nevelős Zoltán: A pohos, a málé és végzetük asszonya Alfonso Cuarón: Anyádat is
DVD
• Pápai Zsolt: Hol teremnek a szörnyek? Terence Fisher: Frankenstein bosszúja
LÁTTUK MÉG
• Kis Anna: Tenenbaum – a háziátok
• Hirsch Tibor: A jáde skorpió átka
• Vaskó Péter: A Bourne-rejtély
• Varró Attila: Álmatlanság
• Kovács Marcell: XXX
• Köves Gábor: A fegyverek szava
• Elek Kálmán: A kísérlet
• Hungler Tímea: Egy fiúról
• Herpai Gergely: A kismenő

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Bourne-rejtély

Vaskó Péter

 

Kicsoda egy kém? Melyik álarca, -neve, -bőre? Egy darabig talán fejben tudja tartani, de mi történik akkor, ha elveszti az emlékezetét? A törlődött múlt egy hétköznapi embernek sem aprócska kihívás, a sűrűre szőtt hazugság és identitás-háló lakója számára azonban maga a megsemmisülés.

Halászok egy összelövöldözött hátú amnéziás férfit pecáznak ki a tengerből Marseille közelében. Az egyetlen nyom egy széf száma. Amint felnyitja, memóriadeficites hősünk amolyan Ságvári módra (33 nevem volt) egyszerre tucatnyi útlevél és identitás közül is választhatna – már ha tudna mit kezdeni velük. A kirakósdi itt azonban élet-halál kérdés, a biztos kiindulópont ugyanis: sokan és sokféleképpen próbálják megölni. Csak egy megoldás marad: ki kell derítenie, kicsoda-micsoda is voltaképpen.

A tavaly elhunyt kémklasszikus Robert Ludlum 1980-as Fantom (The Bourne Identity) című regényének ez a második feldolgozása (az elsőt Roger Young készítette 1988-ban Richard Chamberlain főszereplésével). Ludlum valahol Ian Fleming ügynök-meséi és John le Carré nyomasztóan realista kém-drámái között evez félúton, s a film jól visszaadja a könyveit jellemző fojtott, mégis vibráló feszültséget. Nem a csodaketyerék, szuperhősök, gyilkos luxuskurvák világa ez, inkább egy szorongós-szaladós univerzum, ahol a hősök számára nem betegség, hanem kötelező mentális állapot a skizofrénia és üldözési mánia.

A Bourne-rejtélyben az ízléssel és mértékkel alkalmazott klisék, a hangulathoz igazított fáradt színek és világítás képesek megteremteni a mindent átszövő összeesküvésekre épített világ lőporfüstös atmoszféráját, néhol már-már klasszikusan míves munka benyomását keltve. Sajnos a mátrixos „gyorsítás-lassítás” is előkerül időnként a tarsolyból, ami itt inkább stílustörő elem, a főszereplő Matt Damon pedig talán túl sima és ránctalan ahhoz, hogy maximálisan fel tudjon tölteni feszültséggel egy szorongásra és gyilkos számításra épített világot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2725