KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle díjai
• Szilágyi Ákos: Stalker halott Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij
FILMSZEMLE
• Ardai Zoltán: Száz forintnak ötven a fele Játékfilm
• Jeles András: Vászka és a kisbaba Gothár, Szirtes
• Vajda Mihály: Tényleg van? Játékfilm
• Dániel Ferenc: Zsűritag, távkapcsolóval Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Rövid képzelet Kisjátékfilm
• Bakács Tibor Settenkedő: Mi lesz veletek? Csajok
• Báron György: Repríz Szamba
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Megabyte és öröklét Hírnév az interneten
• Nyírő András: A netburger Infománia
• Bodoky Tamás: Egyetlen szárnycsapás Pillangó-hatás a Műcsarnokban
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Globális szemek Műholdmonopoly
• Várkonyi Tibor: Privát tévék, közerkölcsök A TF 1-botrány
• Spiró György: Altatás Égi manna

• Karátson Gábor: Buster Keaton még csak száz éves
• Déri Zsolt: Adapter Beszélgetés Volker Schlöndorff-fal
• Csejdy András: Belefér az időbe Halott ember
• Bori Erzsébet: Polanski szökései A Halál és a lányka
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Jane Eyre
• Takács Ferenc: Értelem és érzelem
• Schubert Gusztáv: Othello
• Vidovszky György: A hetedik testvér
• Barna György: Szemtől szemben
• Tamás Amaryllis: Óvakodj az idegentől
• Hungler Tímea: Játékháború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij

Stalker halott

Szilágyi Ákos

Ötvenéves korában Moszkvában meghalt Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij, orosz filmszínész és filmrendező, akit Tarkovszkij Stalkerének címszerepében ismert meg a világ. Utolsó filmszerepében – a mozi centenáriumára készült és a berlini filmfesztiválon most bemutatott orosz film, A vonat érkezése egyik etűdjében – végsőkig megkeseredett, a kétségbeesésig hitetlen filmrendezőt játszik, mintha saját rendezői sorsát játszaná át Alekszandr Hvan Exercise című filmdarabjába. Alekszandr Kajdanovszkij ugyanis a „kétségbeesés betegségébe” halt bele, akárcsak példaképe és mestere, Tarkovszkij tíz évvel korábban. Abba a kétségbeesésbe, amely a film végén Stalkeren vesz erőt, mikor erőfeszítésének hiábavalóságán elkeseredve a saját hivatásába és elhivatottságába vetett hitét is elveszíti...

Tarkovszkij példája, hatása, barátsága nélkül Kajdanovszkij aligha vállalkozott volna rá, hogy keresett és népszerű színész létére 1983-ban filmrendezői diplomát szerezzen és úgyszólván elölről kezdje pályafutását. Vizsgafilmjét, A kertet (Szad), 1983-ban mutatták be, Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényéből készült Egyszerű halált (Prosztaja szmerty) pedig 1985-ben, Tarkovszkij halála évében. Ezt a filmet bizonyos értelemben Tarkovszkij helyett készítette el, hiszen a nagy orosz rendező számára az Ivan Iljics halála az a mű volt, amit a Bűn és bűnhődés mellett talán leginkább szeretet volna filmre vinni. Játszott Enyedi Ildikó Bűvös vadász című filmjében is. Saját hangját Kajdanovszkij A petróleumárus felesége (Zsena keroszincsika) című filmjében találta meg, amelyet 1988-ban mutattak be. Minthogy „korszerűtlenül” ragaszkodott az orosz filmművészet spirituális eszményéhez rettenthetetlen és megvesztegethetetlen maradt, az újabb nagy filmre, amelyre éveken át készült, nem kapott pénzt a Roszkinótól (a néhai Goszkino utódától). Ekkor döntött úgy, hogy ha másként nem megy, saját színészi munkájával fogja előteremteni a forgatáshoz szükséges pénzt. Mindent elvállalt. Főleg Nyugaton dolgozott, és – ha két infarktus árán is – a pénz nagy részét múlt év végére sikerült is összegyűjtenie. Mikor aztán tavaly év végén végre megérkezett Spanyolországból a pénzzel, a Roszkino közölte vele, hogy mégis megkapja a kért pénzt régi filmtervére. Talán úgy érezte, hogy gúnyt űznek belőle, hogy hiábavaló volt minden erőfeszítése... A harmadik infarktust nem élte túl. Utolsó bemutatott munkája a nemrég meghalt Paradzsanovról készített portréfilm volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=263