KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Clermont-Ferrand

Rövidre vágva

Palotai János

Clermont-Ferrand a rövidfilmesek Cannes-ja. Kis filmek nagy fesztiválja.

 

Clermont neve a középkorban azzal vált ismertté, hogy itt hirdette meg az első keresztes hadjáratot II. Orbán pápa 1095-ben a fundamentalizmus jegyében. A filmfesztiválra szerencsére nem a kirekesztő hajlam jellemző. Christian Guinot, az egyik alapító elmondta, hogy a rendezvény egyetemi filmklubból nőtt ki: néhány filmrajongó fejébe vette, hogy egy hétig csak rövidfilmeket vetítsenek, miközben a műfaj a hetvenes években – a tévé, a videó elterjedése miatt is – agonizált. Amikor másutt (így nálunk is) bezárnak a filmklubok, itt 1978-tól olyan fesztivált szerveznek, amelyre csak egy órásnál rövidebb celluloid filmekkel lehet nevezni. Az ő „fundamentalizmusuk” toleránsabb az egyházatyákénál: nem égettek hosszúfilmet, videót. Az utóbbit az idén – fordulópontként a fesztivál 24 éves történetében – már be is fogadták. Így 140 hagyományos mellett 44 digitális művel bővült a versenymezőny.

A fődíj – nevét Julius Caesar gall ellenfeléről, Vercingetorixról kapta – 3.500 eurót és azonos értékű digitális átírást jelent. A közönség nem értékelte ennyire Julien Leloup filmjét, kifütyülte a Fekete bárányt, rokonszenvével és díjaival inkább az angol Leonard-t és a francia Squash-t tüntette ki. Nem ritka, hogy egy film több díjat is kap: a győztes dán, a Woyzeck utolsó szimfóniája (Nikolaj Arcel) a legjobb hang díját is elnyerte. A lengyel Férfiak ügye című filmért nemcsak a rendező, Slawomir Fabicki kapott – ifjúsági – díjat, de az operatőr, Godfrejow is, ráadásul a sajtó különdíján is osztozhattak. Az a szociális érzékenység, ami a kelet-európai filmművészetet jellemezte, s a rendszerváltások után sem tűnt el, Clermont-ban mindig kedvező fogadtatásra talál. Fabicki filmje tárgyában emlékeztet Kie¶lowski Tízparancsolatára; mintha hozzátenné a tizenegyediket: „Ne bántsd a gyermeket!”. Főszereplője a tizenéves Bartek: munkanélküli, s emiatt alkoholizáló apja szíjjal veri, tornatanára puszta kézzel. Udvarukban gazdátlan kutyák várják, hogy elvigyék vagy elaltassák őket. A fiú – hasonlít Tarkovszkij Boriszkájára – egy ketrecbe „menekül”. Az állat és a gyerek hálás, de kockázatos kelléke a filmnek; garantálja a sikert – és a kudarcot. A rendező elmondta, hogy nem lehetett „sérült” gyerekekkel eljátszatni a szerepet, akiket a valóságban is vernek, mivel ők nem beszélnek a traumáikról.

A legjobb animációs filmnek járó elismerés mellett az ifjúsági díjat is elnyerte a Nosferatu tangó, a Svájcban élő, magyar származású Horváth Zoltán francia koprodukcióban készült remekműve. (A rendező két éve a szolnoki millenniumi filmfesztivál fődíját kapta Tetemek és rákfélék című filmjéért.) A Nosferatu tangó a „kihajtogatós” könyveket idézi: a 3D-s képek „lapozásánál” az előzőre rádől a következő. A (rém)mese két vérszívó, a vámpír és a szúnyog találkozásáról szól.

A magyar főiskolás, Kocsis Ágnes Szortírozott levelekje díjat ugyan nem nyert, de már az is siker, hogy beválogatták a versenybe (ez eddig csak egyszer történt meg magyar filmmel, Mundruczó Kornél Aftájával). A Szortírozott levelek visszafogott történet egy magányos kishivatalnokról, aki a postáról lopott levelekből teremt maga köré fiktív világot. A francia közönség értékelte a filmet; megtapsolta – s nem pusztán udvariasságból. Az előző előadáson ugyanis kifütyülte a hazai Angele-t. A látottak alapján megállapítható, hogy a nemzetközi mezőny erősebb volt a franciánál, s a mi filmünk is erős csoportba került: a holland Drissen, a német Tschahotin és az angol Shelley filmje mellé. Utóbbi (A farok) „monthy-pythonos” stílusban szól a diszkriminációról.

A nagy szuperprodukciók drágulása mellett felértékelődnek a „short storyk”. Nemcsak kis költségvetésük teszi vonzóvá őket (az Afta 3 és fél, a Szortírozott levelek 5 millió forintba került, a tavalyi nyertes Feleségem darabjai pedig 220 ezer frankba), de a „multikkal” szemben alternatívát jelenthetnek a helyi kultúrák, lokális értékek, a stiláris szabadság és eredetiség megőrzésében is. Clermont jó hatással van a hazai rövidfilm-gyártásra is, Franciaországban évente 6-800 kisfilm készül.

A fesztivállal együtt filmvásárt is tartanak. Az alapítók ugyanis fontosnak tartották, hogy az alkotók ne csak bemutassák, de el is adhassák filmjeiket. Az azóta eltelt tizenhét év alatt a vásár nagyot fejlődött, magyar filmet azonban csak a vásár katalógusában lehetett találni: tavaly tizennyolcat – az teljes kínálat egy százalékát. Idén már csak 12 magyar rövidfilm akadt a több mint kétezer között. A sikeres reklámot egy retrospektív vetítés, illetve a jó versenyszereplés jelenthetné. (Az Aftát még a fesztivál alatt megvette egy brazil tévé.) Ehhez azonban több jó kisfilmet kellene csinálni, mert egy f(ilm)ecske nem csinál nyarat…

Pár éve nálunk is láthatók a clermonti fesztivál sikeres filmjeiből készített összeállítások, előbb a csillaghegyi Banán-klub, majd a Francia Intézet rendezésében. Tavaly ezzel párhuzamosan rendezték a Banán kisfilm fesztivált. Nemcsak a nézőknek érdemes odafigyelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2553