KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film

A bűn története

Harmat György

Berkes Ildikó és Nemes Károly könyve a legnépszerűbb műfajról.

 

Mint gondolati konstrukció, mint összefoglaló a bûnügyi film mûfajáról, mint filmtörténeti áttekintés megállja a helyét Berkes Ildikó és Nemes Károly munkája, ám megírt és megjelent mûként, az érdeklõdõ kezébe kerülõ könyvként, olvasmányként ezer sebbõl vérzik.

Helyes és „olvasóbarát” döntés volt például – különösen olyan imponálóan átfogó, alapos filmtörténeti ismeretekkel bíró tudósok esetében, mint A bûnügyi film szerzõi – némi elméleti alapvetés után magukra az alkotásokra „bízni” a mûfaj körülhatárolásának nehéz feladatát, a némafilmes kezdetektõl napjainkig terjedõ idõszak egyes darabjaiban megragadni a krimifilm kialakulását, jellemzõit, fejlõdését, változásait. A megvalósítás azonban több mint ellentmondásos.

Másfélszáz film rengeteg figurájának – a mûfajból adódóan – szövevényes cselekményének többségében részletes, mechanikus leírása az olvashatatlanságig fárasztó. (Még annak is, aki látta a filmes „példatár” nem csekély részét.) A filmismertetések szerény becslésem szerint is a kötetnek legkevesebb a felét teszik ki, így a befogadást alaposan megnehezítik. Itt bizony csak a rögös út lett volna járható: a „kötelezõ”, majd’ mindig egyforma történetfelmondás helyett az egyes filmekhez illõ sajátos formák megtalálása, a gondolatmenet szempontjából jelentõs momentumok kiemelése, a rövidítés.

A szerzõk mintha úgy vélnék: mivel a cselekmény a filmek formai oldalához tartozik, nem pedig a tartalmihoz, elmesélésük automatikusan formaelemzéssé válik. Miután ez nem következik be, az olvasónak az az érzése, hogy A bûnügyi film – a bevezetõjében deklaráltakkal ellentétben – a kelleténél kevesebb figyelmet szentel a formának, a szerkesztésnek, az eszközöknek. A kötet legizgalmasabb részei azok, amelyekben a formai vonatkozásokat nem kihüvelyezni kell a leírások sorából, hanem azok expressis verbis megfogalmazásra kerülnek: ilyen Hitchcock A kötél címû alkotásának példaszerû analízise vagy az Aki legyõzte Al Caponét gyerekkocsi-jelenete kapcsán tett jó néhány megfigyelés.

Mint már láttuk, a formaprobléma nemcsak az írás tárgyával, hanem magával az írással kapcsolatban is felvethetõ. Nagyigényûen teljes a nemzeti filmgyártások „krimiszempontú” számbavétele (legfeljebb a John Woo és Wong Kar-wai fémjelezte hongkongi „fekete film” hiányzik), dicséretesen széles körû a mûfaj átalakulásainak beillesztése a történelmi-társadalmi folyamatokba (még ha zavaróak is a túl direkt hozzárendelések: a Hágai Bíróságé és Pinocheté A tigris csókja címû filmhez stb.). Az írás minõsége azonban nem harmonizál a tartalmi igényességgel. A stílus többnyire nehézkes, nem mindig alkalmazkodik a magyar nyelv szabályaihoz, sajnos nem ritkák az efféle mondatok: „Tragikus hõssé nyilvánítás viszont a kellõ jelentékenység hiánya miatt nem lehetséges, még ha a bukás-pusztulás meg is hozza a közönség érdekének való megfelelését.”

Ezzel szemben a tárgyi tévedésre mindössze egyetlenre bukkantam (Stanislaw Mikulski nem Kloss kapitány után játszotta el az Egy taxisofõr halála egyik fõszerepét, hanem elõtte), a helyesírási hibáknak, névelírásoknak, tévesztéseknek, sajtóhibáknak azonban se szeri, se száma, szinte minden oldalra jut belõlük. Felsorolásuk jóval meghaladná jelen recenzió terjedelmét, így csak mutatóba néhány: Dillinger helyett Dilinger olvasható, Reagan helyett Reagen, Hosszú álom helyett A rossz álom, expozíció helyett expedíció, A gyûlölet 1994-ben készült, nem pedig 1964-ben (a 174. oldalon rosszul jelent meg, a 246.-on már jól). Miután az impresszumban nem szerepel sem a szerkesztõ (volt?), sem a lektor (volt?), sem a korrektor (volt?) neve, csupán a kiadói cégtulajdonosé, bírálatomat az vegye magára, akit illet.

A bûnügyi film ezzel a – hibásan megjelent – mondattal búcsúzik tõlünk: „S akkor már elérte a célját.” (Mármint a könyv. Mármint „elérte”.) Ha nem figyelmeztetnének lépten-nyomon a szûkebb és tágabb értelemben vett „formahibák”, biztos lennék benne, hogy elérte. Így vannak kétségeim.

 

Uránusz Kiadó, 2001.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2460