KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Young Adam

Köves Gábor

 

Az időjáráshoz (ködös-csapadékos), a helyszínhez (Skócia) és a korhangulathoz (ötvenes évek) remekül illő zene (feszült, vészjósló) kísér utunkon: monoton munkásélet monoton ingázással a kikötőtől kikötőig közlekedő komphajó fedélzetén, tökéletes menedék egy olyan egykedvű kábultságban és érinthetetlen elszigeteltségben tengődő anti-hősnek, mint Joe, Alexander Trocchi, a beat-nemzedék glasgowi születésű írójának teremtménye. A William Burroughs és Leonard Cohen barátjaként is számon tartott Trocchi rövid, ám eseménydús élete önmagában is filmre kínálkozik, nálunk például ismeretlen kultuszának azonban jó szolgálatot tehet David Mackenzie rendező jól sikerült filmje is, mely az író 1954-ben megjelent regényének elegáns, szöveghűnek tartott adaptációja. Joe története egy vízihulla felbukkanásával kezdődik, mielőtt azonban még feltűnne a vízen lebegő női holttest, a kamera alaposan végigpásztázza a csatornafenék élettelen, hulladékokat rejtő víz alatti világát, mintegy megadva ezzel a film várható hangulatát, mely nem is igen tér el a nyitó képsor keltette várakozásoktól. Hogy mi történt a lánnyal, s mi köze mindehhez a hallgatag Joe-nak, a történet jelenidejét megszakító, flash-backbe csomagolt emléktöredékekből válik lassan nyilvánvalóvá, aki azonban valamiféle krimiszerű nyomozásra számít, mélyen csalódni fog. Joe múltbeli kapcsolatainak részletei és a munkaadója felségével folytatott viszonyának bemutatása egyes-egyedül a férfi természetét, céltalansága, önzősége és lelki bénultsága ellenére is karizmatikus egyéniségét hivatott hangsúlyozni. Joe olyan, a szükségleteinek élő ember, akinek önzőségébe belefér az örömszerzés is, mindaddig, amíg az nem ütközik saját igényeivel. Az étkezésnek látszólag pont ugyanolyan szerepe van az életében, mint a szexnek, az egyedüllétnek, mint a társas együttlétnek: Joe világának legszembetűnőbb ellentmondása épp e visszataszító öntörvényűség vonzerejében rejlik. Lehetetlen eldönteni, kivel van dolgunk: példaképpel vagy gonosztevővel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2404