KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Könyörtelenek

Tosoki Gyula

 

Bátorságra vall egy kortárs rendező részéről, ha olyan, neves alkotók által korábban már többször és alaposan kitárgyalt témához nyúl, mint az egész világot modellező diákkollégiumban tomboló erőszak vizsgálata, azonban – a svéd Könyörtelenek ezt mutatja – művészi értelemben akár kifizetődő is lehet a vállalkozás. A Könyörtelenek eredeti címe (Gonosz) nyilván A Legyek Urára utal, a film azonban inkább a bő három évtizede született nevezetesebb kóterdrámákkal rokon. Részben Volker Schlöndorff Az ifjú Törlessére emlékeztet, hiszen itt is a diákok terrorja áll a középpontban, részben Lindsay Anderson If…-jét idézi, ugyanis az intézményesült erőszakról szól.

Mikael Hafström rendező jó érzékkel csúsztatja egymásra a Törless és az If… alapkoncepcióját, amikor az oktatók részéről hallgatólagosan elfogadott diákterror mechanizmusait vizsgálja. A rendező leleménye továbbá, hogy míg a történetvezetéssel és a formanyelvi megoldásokkal egyaránt adózik napjaink retródivatjának, nem elégszik meg a számára mintaként szolgáló művek újrafelmondásával, hanem markáns karaktereket teremtve, atmoszférikus környezetrajzzal operálva és sajátos, sokszor igen bizarr szituációkat felvázolva beszéli el a sztorit. Amely, mi tagadás, korántsem rendhagyó. Eriket, a nehéz természetű kamaszt katatón agresszivitása miatt kicsapják a gimnáziumból, de kap egy újabb esélyt a külvilágtól elzárt elitiskolában. Itt azonban nem oldódnak meg a problémái, egykori főkutyából alkutyává lecsúszva hosszú önfegyelem-tréning vár rá a fizikai és pszichikai agresszió fojtogató légkörében.

A Könyörtelenek csaknem végig következetesen építkezik, bár a mérlegen ront a cselekménybe kevéssé szervesülő, a masszív társadalomkritikai tónust tompító végkifejlet. Hősével, Erikkel szemben Hafström direktor mintha szemernyit hajlana a kompromisszumos megoldásokra: kérdés, hogy a jog és a törvény diadalát zengő, igaz, a hurráoptimizmustól azért távol álló befejezést valóban a rendező jogállamiságba vetett szilárd hite, avagy valami más, például a nézettség növelését célzó szándék indokolta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2403