KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Cybervilág

Magyar net-animáció

Kíméld az ajtófélfát

Sebő Ferenc

Rajz + számítógép + kreatív szellem. Körkép a magyar flash-animáció műhelyeiről.

 

„E század emberének nem könnyű a képzeletét szabadjára engedni; a tudomány az ismeretlen és lehetséges területeket is meglehetősen felparcellázta: bizonyos utakat véglegesen elzárt, másokat, amelyek nagyon messzire vezetnek, megnyitott. Azokat akár képzeletben is végigjárni, vagy azokon akár csak néhány lépést is tenni nagy szellemi erőfeszítést és tájékozottságot kíván. A rajzfilmkészítőnek olyan médium áll rendelkezésére, mellyel minden elképzelhetőt megjeleníthet, így mindenki másnál inkább képzeletére van utalva...” – írta Erdély Miklós 1979-ben, és ez még inkább érvényes az ezredforduló után.

Mivel az online animáció nyersebb esztétikája a hagyományos animáción nevelkedett magyar nézőben megütközést kelthet, első körben David Lynch online képregényeivel érdemes kezdeni az ismerkedést. (www.davidlynch.com, Dumbland, Angriest Dog In The World). Ha ezekután térünk rá a magyar online animáció honlapjaira, már nem érhet minket sokk, Lynch animációinál mindenképpen udvariasabb műveket fogunk találni – ha Jancsó Miklós- képregényeket nem is.

Lynch honlapján feketén-fehéren kimondatik, hogy ebben a dologban az az érdekes, hogy egyvalaki dönt afelől, mi kerül föl a site-ra: David Lynch. Az alkotó ember számára ez az ideális világ: a neten nincsenek pályázatok, zsűrik, bizottságok, producerek, terjesztés, kontinentális piac, DVD-régiókód – bármi mehet, szabadon. Függetlenül attól, hogy az említett szerző kétlábonjáró márkajelzés – tehát valószínűleg elegendő fizetővendéget képes a honlapjára vonzani – a gondolat érvényesnek tűnt. Az új médium megjelenésével a pályázatok, zsűrik, bizottságok, producerek, terjesztők és kontinentális piacok döbbenten álltak: George Lucas producere egy nyilatkozatában azt találta mondani, hogy a csillagháborús eposz utolsó részét még azelőtt szeretnék kihozni, hogy az online alvilágnak (underground) köszönhetően összeomlik a moziipar.

Történt ez a kilencvenes évek végén. Azóta a Metallica is megnyugodott, hogy csak pénzért lehet majd letöltelni a Nothing Else Matterst, igaz, az MTV csecséről leszakadt rajongóik azóta már drum’n’basst hallgatnak – és töltenek le.

Mialatt a globális kultúrforradalom zajlik a neten, mit tesz a fiatal magyar alkotó? Zsűri elé járul, díjat nyer, s miután a fedőszervezet kellően megünnepelte magát, futhat a pénze után. Ha szerencséje van, vásárlási utalvány formájában még átveheti. Aztán megint pályázik, hiszen kitartóbb ő mint egy amerikai rövidtávfutó, hiába olcsóbb a doppingtechnológiája. Elutasítja a helyi mítoszok variánsait, úgy a „Nyugaton Minden Jobb”-at mint a „Megnemértett Zsenik Vagyunk”-at, és türelmesen dolgozik, lelkes, kedves és motiválható marad.

A türelmes, lelkes, kedves és motiválható fiatal magyar alkotó ha eljut az internetre, kézhez kapja az új technológiákat. Nincs rá ideje, hogy megvárja amíg felveszik egy művészeti iskolába, arra meg pláne nincs, hogy ez az iskola szerződést kössön a Macromedia cég valamelyik helyi terjesztőjével, és a szoftverek így az ósdi iskolai gépeken ingyenesen használhatók legyenek. Otthoni, eddigre már feltuningolt gépén kalózkópiákon gyakorol, tutorialokat, oktatói segédanyagokat tölt le az internetről, külföldi szakmai fórumokon és chateken szocializálódik – és tanul.

Ekkor megjelenik a fiatal magyar producer. Ő számológép segítségével hamar rájön, ha egy otthoni PC-n adásminőségű anyagot lehet gyártani, akkor neki feltétlenül találkoznia kell a fiatal magyar alkotóval.

A www.rajz.film.hu weboldal az ő találkozásuk potenciális színtere, legalábbis annak indult. Ez az egyetlen olyan magyar fórum, amely összefogja a net-animáció műfaja mögött felsorakozott, körülbelül 200 fős magyar alkotóbázist. Pályázat, zsűri van – igaz, terjesztés és kontinentális piac nélkül. A 2002 óta működő oldal indulása óta számos pályázatot kiírt, képregényre, videóklipre, flash-rajzfilmre. Annak idején, amikor Török Feritől St.Auby Tamásig mindenki a Moszkva térre gyűlt, erre az indusztriális, villamossínek szabdalta oázisra lehetett karcos-ironikus képet és gyors történetet komponálni. Tömegével érkeztek pályázatok, fiatalok, öregek, flash-varázslók és hagyományos technikákból érkezők. A weboldalon pályáztatás óriási előnye, hogy folyamatos párbeszédet tesz lehetővé a kiírók, az alkotók és a közönség között. Közönségszavazás, a fórumokon eszmecsere, szakmai tanácsadás, olykor tutujgatás. Népművelő hagyományainkhoz híven magunkhoz vehetjük itt a magyar animáció történetét, letölthetők zenék, effektek. Végre magyar nyelven olvashatók a tutorialok, nemcsak a technológiáról, hanem a rendezésről, forgatókönyvről, dramaturgiáról, gyártásról szólók is.

A többlépcsős pályázati rendszerben az oldal szerkesztői kézen fogva vezetik végig a pályázókat a gyártás fázisain, első körben jön a szinopszis, a figuratervek, a storyboard, később az animatik, majd a végtermék, maga a film. Az ipari standardnak megfelelően az alkotók folyamatos határidőkényszerben dolgoznak, így megtanulják megzabolázni fékezhetetlen ihletüket és egyensúlyban tartani a produktivitással.

Mire ezek a sorok papírra kerülnek, a zsűri már kiválasztja a jelenlegi pályázat győzteseit. A döntőbe jutott tíz munka közül öt kedvencemet választottam ki, ami azonban korántsem biztos, hogy egyezni fog akár a zsűri, akár a közönség kedvenceivel – érdemes utánajárni a hivatalos végeredménynek!

Reichardt Péter és Szitás Ágnes egy Zagar-zenére (Taste of Snow) készítettek szomorú szerelmi történetet. A Hárpia nőmagazin fotóriportere sikerein felbuzdulva magára haragítja barátnőjét és kurvázni indul. Mire hazaér, az asszony otthagyja. Remek animáció, tökéletes téli atmoszféra. A mű pikantériája, hogy a szerzőpáros szerelmespár is egyben, kívánom nekik, hogy a valóságban kíméljék az ajtófélfát.

Az art7 csoport a Mit akar ma a karma? című Triton-dal megfilmesítését vállalta. Egy – Bácsfi Diána fantáziáját megszégyenítő logójú – nagyvállalat tömegpusztító fegyverekkel visszaélő vezérének karmikus lecsúszását láthatjuk. Az először kutyaként újjászülető szereplő egyre megalázóbb helyzetekben tűnik fel, külön figyelmet érdemel a lemming-lét elviselhetetlen könnyűsége. Katolikus bürokrácia, Cartoon Network-buddhizmussal keverve.

A fent említett logóterv színvilága (fekete-fehér-piros) láthatóan számos alkotót megihletett, például a marix1 és a b.a.l. művészeit.

Előbbi Kispál és a Borz etetését illusztrálja. Meredek vállalás egy dalt szóról-szóra lekövetni, hiszen ha azt látom, amit hallok, akkor többnyire elmarad a képből fakadó jelentéstöbblet. Nem így ennél a munkánál, ahol minden snitt képes új ötletet bedobni, mindezt a legegyszerűbb eszközökkel, kiváló stílusban. Kutyaharapásból mozgólépcső lesz, abból pedig kártyapakli – ugye nehéz elképzelni?

Az utóbbi zsánertörténet, vérszívó gengszternyulak, kaszinórablás. Az osztottképes történetmesélési technikának köszönhetően pár percbe egyaránt belefér autós- helikopteres- és vonatos üldözés. A napszemüveges nyulak talán az egész mezőny legszerethetőbb karakterei, sajnos kalandjuk a boncteremben végződik.

A hetvenes évek retró hangulatát, és női finomságot ötvöz házsárt a Triton Indul a nyár című dalára: némi gusztustalankodással. Meghökkentő, ahogy a lerobbant balatoni WC és a közeliben kinyomott pattanás esztétizálódik – a divatlapok stílusában. Amikor a főszereplő hölgy elhányja magát, a hányás apró négyzetekké absztrahálódik, a szerző minden undort kívánatos tapétamintává alakít ebben az egyéni humorú, furcsa történetben. Főhősünk végül alámerül a Balatonba, és tündérré változik.

Reméljük, hogy az idei győzteseket lesz alkalmunk a képernyőn is viszontlátni, videóklip formájában. A rajz.film.hu 2002-es adatok szerint 15-20 ezer látogatót vonzott, ami komoly érdeklődést jelent ebben a műfajban. Hogy az akkori munkákból miért nem lett végül sorozat – akkor ez volt a terv – , azt nem tudhatjuk. Talán a fiatal magyar producer rájött, hogy a nyugati stúdióknak alá tud ugyan menni árban, viszont a kínai sweat-shopoknak már nem.

Tudását ezután a fiatal magyar alkotó, ha szerencsés, legfeljebb tévés arculat- és weboldal tervezéssel kamatoztathatja, teremtés helyett díszít, vagyis lemond arról, hogy történeteket meséljen. Vagy elmegy tanárnak: kérdés, hogy ebben az esetben milyen története lesz diákjai számára arról, hogy miért érdemes animációval foglalkozni.

A rajz.film.hu elképesztő mennyiségű jó anyagot tartalmaz, igaz, rendszerezetlen formában. Nehezen kiismerhető weboldal-labirintusba kellett alászállnom ahhoz, hogy lássam: mi készült el, mikor és miért. Persze amíg a „tehetség” szó szinonimája az „olcsó munkaerő”-nek, addig az online animációnak nem lesz gazdája Magyarországon, s nem lesz se producer, se terjesztés, se kontinentális piac, se DVD-régió.

Az alulról szerveződő online kreatív bázisok IHM-támogatás nélkül is elvannak, köszönik szépen. Gondoljunk csak a tavaly egy karácsonyi animációjával botrányt kavaró www.matula.hu, vagy a nagyobb mértékben a látogatók által épített www.szanalmas.hu weboldalakra. Előbbi jó példa arra, hogy milyen tartalmak születnek, ha az alkotó csak önmagának akar megfelelni, utóbbi pedig annak példája, hogyan néz ki egy áttekinthető, de ugyanakkor a résztvevők által épülő weboldal. Merthogy ezek lennének az online publikálás előnyei, az viszont valószínűleg messzebb van még, hogy az Index vagy az Origó korunk Daumier-jétől flash-animációkat rendeljen.

 

 

Egyéb linkek:

http://rajzfilmkeszites.lap.hu

http://rajzfilm.lap.hu

http://swf.hu


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2391