KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Bán Róbert (1925–2003)
FILMSZEMLE
• Hirsch Tibor: Kísértet-história Kelj fel, komám, ne aludjál!
• Forgách András: A trilógia ötödik darabja Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Horeczky Krisztina: Szép kilátások Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Elveszve a sűrűben Beszélgetés Fliegauf Benedekkel

• Takács Ferenc: Nábobok, páriák, Rádzs Rejtelmes India
• Jakab Kriszta: Istenek mozija Bollywood
• Jakab Kriszta: A mozi Indiában
• Pápai Zsolt: Világverők Lagaan
HORROR
• Kovács Marcell: Szörnyek keringői Drakula és Frankenstein
• Ardai Zoltán: Remekbe vágva A texasi láncfűrészes gyilkosságok
• Varró Attila: Vérfrissítés 28 nappal később
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Dél, dél-kelet Thesszaloniki
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Új idők új puskája Film- és médiafogalmak kisszótára
TELEVÍZÓ
• Trosin Alekszandr: A 6-os számú nyomógomb Televíziós zavarok
KRITIKA
• Báron György: Emberi hang Szerelemtől sújtva
• Bori Erzsébet: Akar-e ön orosz prostituált lenni? A szerencse lányai
• Vaskó Péter: Újra szól a karikás Sobri
• Pápai Zsolt: A hakni zsenije Szent Iván napja
• Ágfalvi Attila: Tehén, elefánt, axolotl 2 perces mozi
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Gyűrűk Ura: A két torony
• Hungler Tímea: Bazi nagy görög lagzi
• Vaskó Péter: Úttorlaszok
• Elek Kálmán: Kapj el, ha tudsz
• Varró Attila: Mostohám a zsánerem
• Nedbál Miklós: A gödör
• Somogyi Marcell: Novocain
• Vajda Judit: Fullasztó ölelés
• Baross Gábor: Rocky és Bakacsin

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Televíziós zavarok

A 6-os számú nyomógomb

Trosin Alekszandr

Oroszországban a politika után a pénz diktál a televízióknak. De azért a politikusok sem tétlenkednek.

 

„A nyár a TV6-tal kezdődik!” – ordították a transzparensek széltében-hosszában még májusban a felélénkült Tverszkaján és Moszkva többi központi utcáján. A reklámtáblákról pedig, amelyek általában mindenféle új napozókrémmel vagy szuper-divatos cipővel csábítják a járókelőt, Kiszeljov csapatának sztárriporterei mosolyognak ránk, elragadó életet ígérve az új csatornával, amely június 1-én indul a hatos „nyomógombon”.

A csatornát valóban nagyon vártuk, mivel ennek kellett volna megoldania azt a valóban drámai konfliktust, amelyet még a múlt őszön robbantott ki…, tényleg, kicsoda is? Ki volt a szerzője annak a színdarabnak, amelyet oly feszülten követett, ha nem is az egész ország, de annak gondolkodó része, az, amely a szívén viseli a demokrácia állapotát Oroszországban? Valóban – miként azt közvetítették felénk – csupán „két gazdálkodó egység közgazdasági vitájáról” van szó? Egyfelől a tévécsatorna egyik részvényese – a „Lukojl” olajcég leányvállalata –, másfelől a tévécsatorna főrészvényese, Borisz Berezovszkij pénzügyi oligarcha jogi pere, avagy ez a „darab” mégsem közgazdasági természetű, hanem politikai: a hatalom háborúja ugyanazzal a Berezovszkijjal, az ambiciózus és szemtelen ellenzékivel. Nagyjából ugyanez zajlott le alig egy évvel ezelőtt a népszerű NTV csatornával is, amelyet a nyomásgyakorlás minden (gazdasági és jogi) eszközének bevetésével lényegében szétvertek, megfosztva ezzel a másik, szuper-ambiciózus oligarchát, Vlagyimir Guszinszkijt – nem csupán egyszerűen a tulajdonától, hanem védekező- és támadó fegyverétől is (akinek pontosan ezért volt szüksége média-birodalmának létrehozására).

Az újságírócsapat, élén a Guszinszkijhez hű politikai kommentátorral, Jevgenyij Kiszeljovval, a korábbi NTV szétverése után átment a másik gazdához – Berezovszkijhoz, aki addigra már birtokosává vált a jámbor, fiatalos TV6-nak. Vele együtt ideemigrált a hír-és politikai adások mellett néhány kulturális, ismeretterjesztő és szórakoztató műsor.

Csöbörből vödörbe! Január közepén a hatalom akaratából Berezovszkij tévécsatornája befejezte az adást. Visszavonták a sugárzási jogát, Kiszeljov csapata pedig arra kényszerült, hogy megváltoztatva a nevüket, újból elölről kezdjék az éterbe való kijutást, és ismét elinduljanak a versenyen. Erre ráment fél év. A neve „TVSz” lett. A kérdésre, hogy ez mit jelent, a tulajdonosok csupán egy mosollyal felelnek. Egyesek azt mondják: „televíziós háló”, mások szerint meg az „Sz” nem más, mint „Szabadság”.

Ki az új csatorna tulajdonosa? Az biztos, hogy nem Berezovszkij. Ő – ahogyan hallottam – még hadakozik tulajdonosi jogainak védelméért, és tiltakozik – akár Hágában is – a hatalom önkénye ellen. Az orosz bíróságok megtagadták a védelmét. Amikor az új csatorna beadta jelentkezését a sugárzási jogért folyó versenyben való részvételre, feltételezték, hogy nem egy tulajdonos lesz, hanem egy egész konzorcium, amelynek alapítói között olyan ismert politikusok találhatók majd, mint Csubajsz és Primakov. Igaz, egy ilyen kollektív tulajdonos lehetőségében (sok kicsi sokra megy elven) a legtöbben kételkedtek. A Kiszeljov-harcostársak között is akadt, aki ezen az alapon otthagyta a csapatot. De inkább az történt, hogy az ismert politikusokból álló konzorcium csak az ügy „fedőszerve” volt. A csatorna valódi tulajdonosainak kilétét ezután kell feltárnunk. Az újságokban az a hír járja, hogy a TV6 részvényeinek 75 %-t a Kirch Media nevű német befektetőcég készül felvásárolni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a svéd Modern Times Group (MTG) nemrég megszerezte a „Darja-TV” szórakoztató csatornát (eddig egy bizonyos Natalja Darjalova, az Oroszországban népszerű krimi író, Arkagyij Vajner lánya birtokolta), az NTV részvényeinek egy részét pedig a beruházók konzorciuma szándékozik megszerezni, élén a CNN alapítójával, az amerikai Ted Turnerrel, akkor azt mondhatjuk, hogy az orosz televíziós piac átalakítása új fázisba érkezett: három erős külföldi beruházó egyidejűleg vetette rá magát. Következésképpen fokozott konkurenciaharc várható, ami csak jót hoz az orosz tévénézőknek: lesz választék, mégpedig nem csak mennyiségben, hanem – legalábbis reméljük – minőségben is.

A hat országos hullámhosszon sugárzó orosz csatorna közül formálisan csak egy – az RTR / Orosz Televízió–Rádió – G. A. és „leányvállalata”, a „Kultúra” (ezek sugároznak valójában a kettes és az ötös „nyomógombon”) – mondható államinak, ám még itt is vannak titokkal övezett pénzügyi források, hiszen az állami hivatalnokok nem győzik ismételgetni: a büdzsé szűkössége nem teszi lehetővé, hogy teljes egészében eltartsanak akár csak egy nemzeti tévécsatornát. Akárhogy is van, az országban és a világban folyó eseményekkel kapcsolatosan ma csak az RTR képviseli a hivatalos szempontot, aminek következtében ez az egyetlen csatorna, amelyik különböző kedvezményeket élvez. Annakidején, szakítva Guszinszkijjel és Kiszeljovval, ideszegődött az NTV egyik alapítója, híradásainak szervezője, a tehetséges újságíró, Oleg Dobrogyejev is. Vele azonnal megnőtt az Orosz Televízió információs–politikai műsorainak népszerűségi rátája. Ám az NTV-körüli, a tévés újságírók törzsgárdáját erősen demoralizáló múlt évi hercehurca hatására az állami csatorna információs műsora észrevehetően elhalványult. Elhalványultak az újságíró-”szökevények” is. Egyébként maguk a csatornák is kezdtek egyre inkább egymásra hasonlítani – lényegtelen különbségekkel. Az NTV, aztán a TV6 drámája és következményei – a maga nemében nem más, mint az orosz televíziós ipar tízéves fejlődésének fináléja; búcsú az elmúlt romantikus periódus számos illúziójától és sztereotípiájától.

Az információs és politikai-elemzőműsorok mellett a programháló főleg filmekből és mindenféle játékból áll (Legyen ön is milliomos!, Szerencsekerék stb.). Minden csatornának van legalább egy saját kvízműsora, óriási pénzekkel. Ezek a játékok, miként a filmek, vándorolnak egyik csatornáról a másikra. Az újságírók és a kvízműsorok elvándorlása – jellegzetes vonása a káosznak, amely manapság megfigyelhető az orosz televíziós világban. Alighogy az ember megszokott egy szimpatikus műsorvezetőt az egyik csatornán, hirtelen egy másikon találja. Ugyanez látható a hazai sorozatoknál is, amelyeket nagy számban „tálalnak fel” az orosz csatornák. Leginkább, természetesen, detektív-sorozatokat.

Oroszországban a stabil sorozat-gyártás alig két-három éve kezdődött. Még az út elején tartunk; a gyártás méretei egyelőre csak arról tanúskodnak, hogy egyáltalán létezik. Még nem térülnek meg a költségek, még, ne adj Isten, minden összeomolhat, miként összeomlott 1998-ban is. Bár úgy gondolom, igen hamar, néhány éven belül már jogosan fogunk beszélni a hazai tévéfilm-sorozatok gyártási szisztémájáról, a színészek, rendezők és csatornák közötti konkurenciáról… Addig azonban az orosz sorozatok, csakúgy, mint a filmek, vándorolnak csatornáról csatornára.

Filmeket viszont meglehetősen ritkán vásárolnak. És ha valamelyik csatorna komoly összeget szán egy-egy zajos sikerű filmre, akkor azt a pénzt be is akarja hozni, percenként megszakítva a sugárzást reklámokkal.

Apropó, reklámok – égető probléma a televízióinknál. Nemrég tárgyalta a reklám-kérdést az Állami Duma, ahol első olvasatban elfogadták a törvényt, amely szigorítja a reklám körüli jogszabályokat. Hogy ez miképpen fog hatni a tévécsatornákra, ma még nehezen megmondható. Nem titok, hogy a csatornák a reklámokból élnek. A tévéreklám orosz piaci részesedése 270 millió dollár körül van, amelynek egyötödét a filmekben elhelyezett klipek teszik ki. Ez ad egyben lehetőséget új filmek megvásárlására és gyártására is. Hiszen a leghatásosabb reklámhordozók a filmek, különösen a hazai sorozatok. Az új törvény kezdeményezői azt javasolják, hogy tiltsák be a reklámokat a vallásos és a katonai–hazafias témájú filmeknél. De ki fogja ezt figyelni? És ki fogja meghatározni, mi egy filmnek a témája?

Másfél évvel ezelőtt Moszkvában az Európai Tanács, a televízió- és rádióadók nemzeti szövetsége, valamint a Külügyminisztérium támogatásával konferencia zajlott tévés, rádiós szakemberek részvételével, amely elemezte azokat a lehetőségeket, feltételeket, amelyekkel Oroszország aláírhatja a határon túli sugárzásról szóló Európai Konvenciót. Az állami szervek, mint például a Sajtóügyi Minisztérium, a több minisztériumot is érintő informatikai–biztonsági Bizottság, a Goszduma (Parlament) Informatikapolitikai Bizottsága és más szervek képviselőinek felszólalásából kicsengett a nyilvánvalóan indokolatlan felhívás arra, hogy ne írják alá ezt az európai rádió- és tévéadásokat koordináló fontos dokumentumot. Helyette az érdekelt szervek folytassák le a soron következő hosszadalmas tanácskozást a konvenció aláírásának várható következményeiről a tévés reklámpiacra, sőt, országunk biztonságára nézve. S mindezt akkor, amikor már hét éve folyt a szakértői munka – szoros kapcsolatban a Konvencióval –, és mindenki egyetértett a határon túli sugárzás Európai Konvenciójához való csatlakozásunk szükségességében.

A volt Szovjetunió területén létrejött államok többsége (beleértve Ukrajnát is) már aláírta ezt a konvenciót, és semmilyen negatív következményét nem tapasztalta ennek a lépésnek. Oroszországban a mai napig nincs szilárd jogi szabályozása az orosz tévéprogramok sugárzásának a FÁK tagállamai felé és a szomszédos országokba. Ezért időről időre, hol az egyik volt köztársaságban, hol egy másikban kikapcsolják egyik vagy másik orosz adót, és mindannyiszor a politikusoknak kell megállapodniuk a megoldásban.

Mégis, napjaink káosza ellenére, az orosz televízió fejlődésben van. Július 1-én egy új csatorna, az RTR-Planéta kezdett sugározni az európai országrészen és Közel-Keleten, őszre pedig a műsorszórást ki akarják terjeszteni az Egyesült Államokra is. A cél a külföldi orosz nyelvű nézőközönség elérése. Reggelente az Euronews információs blokkját, A kultúra hírei és a Híradó adásait egyenesben fogják közvetíteni. Ezen kívül a nézők követhetik az olyan népszerű programokat, mint a Kisváros, a Zenei ring vagy a Kulturális forradalom című talk-show, amelyet valódi ceremóniamesterként maga a kultuszminiszter, Mihail Svidkoj vezet. Az RTR-Planéta nem kereskedelmi projekt, ezért reklámok egyelőre nem lesznek benne.

 

Geréb Anna fordítása

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2077