KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A repülő osztály

Köves Gábor

 

„Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek!” – A repülő osztály legfrissebb feldolgozása Erich Kästner saját szavait használja mottójául, mintegy ígéretet téve ezzel, hogy szellemében hű marad Kästner klasszikus ifjúsági regényének finom humorral és mély együttérzéssel átszőtt, derűs-szomorú világához. Annál is inkább érdekesnek tűnik a vállalkozás, mivel Jonathant, a regény dickensi, árva kis hősét a Lufthansa menetrendszerinti járata repíti tanulmányai új helyszínére, tehát nemcsak időben, hanem térben is eltávolodunk az eredetitől, amikor a harmincas évek Hamburgja helyett az egyesült Németország keleti nagyvárosába, Lipcsébe érkezünk. Szerencsés esetben mindez jelenthetné azt is, hogy az internátusi gyerekek története igazi mai történetté válik, melyben nem csak a baseballsapkák állása és a háttérben feltűnő autópark utalna a jelen állapotokra, hanem a gyerekszereplők konfliktusai, az őket körülvevő elvadult világ ridegsége is. Igazán nem valamiféle vad realizmust, könyörtelen nihilt szeretnénk számon kérni ezen a 2002-es keltezésű mesefilmen, pusztán csak a „szomorúság” és „szerencsétlenség” őszintébb ábrázolását hiányoljuk. Meglehet persze, hogy a mi elvárásaink a túlzóak, és annak kéne szeretnünk ezt A repülő osztály adaptációt, ami: nevezetesen egy ártalmatlan, export-képes, ifjúsági tévéjátéknak. Mégis, talán éppen Kästner kölcsönvett szép szavai hatására a Négyszáz csapás és a Zsebpénz Truffaut-jához hasonló érzékenységű filmest szerettünk volna a rendezői székben látni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1917