KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szép kis nap

Kosztolni Ildikó

 

A hollywoodi szuperprodukciók majd minden esetben hoznak valamit a konyhára. Habos ornamentikát, ragacsos csokimázat mindenekelőtt. Fenti cím láttán a film prímér köznapisága, „köz-helyisége” kétségbevonhatatlan, mint egy csattanós pofon. Főképp, ha számbavesszük e közel két órás projekt igazán lenyűgöző architekturális karakterét.

A tengerentúli, veszettül emancipált Melanie (Michelle Pfeiffer) ugyanis építészmérnök, aki egykoron házassága szentélyét is szorgos nekibuzdulással csinosítgathatta, ámde mindhiába. Magára marad egészségesen vásott fiúgyermekével, s minő balszerencse, a szerény apanázsból a sorsdöntő üzletkötés napján még egy valamirevaló baby-sitterre sem futja.

Búskomorságra azonban semmi ok, mivel vészhelyzet esetén rögtön érvénybe lép az áthagyományozódott terminátor-esztétika, melynek segítségével hősnőnk zsonglőrként egyensúlyoz karriert és anyaságot. Feltéve, ha egy „szép kis napon” közbe nem szól a végzet, egy szintén egyedülálló férfi képében. Jack (George Clooney) a „száguldó riporter”, robusztus férfialkat, gyermeki lélek, épp élete riportjára készülne, ha egy teljes napra reátestált cserfes kislánya hagyná.

A tévedések vígjátéka akkor veszi kezdetét, amikor e két „pálya” végzetesen kereszteződik (megjegyzem, nem is olyan lehetetlen génállomány), az intrikus gyermekszájak akcióba lépnek, s ettől fogva a sors útjai már nem is oly kifürkészhetetlenek.

Michael Hoffman komédiája nem terhel súlyos tanulságokkal. Önfeledt habfürdőzés inkább, a helyzetkomikumra komponált vigasság szivárványos buborékjai jóleső pianínóban pukkadoznak a dobhártyában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1443