KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/január
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Én nem lázadtam, én filmeket csináltam” Beszélgetés Sándor Pállal – 1. rész
• Darida Veronika: Toll és maszk Gábor Miklós
• Morsányi Bernadett: „Szabad embereket fényképezünk” Beszélgetés Szomjas Györggyel
• M. Tóth Éva: A nyár embere Jankovics Marcell-monográfia
• Kelecsényi László: Elmenni! Visszajönni? Alex és Andy
A DÍSZLET MESTEREI
• Bereczki Zoltán: A dekonstruált építész Rajk László filmdíszletei
• Benke Attila: A tér művészei Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
LÁNGOLÓ LÁNYOK
• Vajda Judit: A lányok angyalok Céline Sciamma
• Beck András: Érettségi után, a senkiföldjén Daniel Clowes: Ghost World
• Kránicz Bence: Műtéti beavatkozás Női remake
• Roboz Gábor: Öngyilkos játék Jason Micallef: Gyilkos játékok
VIRTUÁLIS VALÓSÁG
• Barkóczi Janka: Bazin álma Virtuális valóság és dokumentumfilm
• Herpai Gergely: James Dean digitális szelleme Virtuális színészek
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Szörnyfészek a felhőkarcolóban Larry Cohen démonai
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Éles képek Verzió
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Adorf Mario: próba szöveg
FESZTIVÁL
• Bartai Dóra: Eldobható társadalmak Jihlava
• Beretvás Gábor: Csillaghullás Nagyszeben – Astra Filmfesztivál
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A változás dogmája A két pápa
• Pethő Réka: Útkereséstől életközepi válságig Házassági történet
• Fekete Tamás: Német história X Jojo Nyuszi
• Vajda Judit: Terhes társaság Seveled
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Jövőpánik Évek alatt
MOZI
• Pazár Sarolta: Különleges életek
• Vajda Judit: Boldog idők
• Kovács Patrik: Amanda
• Baski Sándor: A hegyek szigete
• Kovács Gellért: Bőrömben
• Kovács Kata: Judy
• Benke Attila: Családból is megárt a sok
• Alföldi Nóra: Lola és a fiúk
• Huber Zoltán: Tőrbe ejtve
• Rudolf Dániel: Hivatali eltávozás
• Herpai Gergely: Charlie angyalai
• Varga Zoltán: Sarkvidéki akció
DVD
• Pápai Zsolt: Hahó, Öcsi!
• Kovács Patrik: Annabelle gyűjtemény
• Benke Attila: Keménykalap és krumpliorr
• Varga Zoltán: Menekülés Los Angelesből
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hivatali eltávozás

Rudolf Dániel

Corporate Animals – amerikai, 2019. Rendezte: Patrick Brice. Írta: Sam Bain. Kép: Tarin Anderson. Zene: Michael Yezerski. Szereplők: Demi Moore (Lucy), Ed Helms (Brandon), Jessica Williams (Jess), Karan Soni (Freddie). Gyártó: Protagonist Pictures / Snoot Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 86 perc.

 

Patrick Brice kisköltségvetésű, a tavalyi Sundance fesztiválon bemutatkozott fekete komédiája egy túlélő-thriller köntösébe bújva karikírozza a vállalati kultúrát, a startupokra jellemző céges mentalitást. Egy ehető evőeszközöket gyártó cég dolgozói csapatépítő tréning során bent ragadnak egy szűk barlangban, élelem és víz nélkül, saját túlélési képességeikre utalva. A szorongatott helyzetben előtörnek a munkatársak közötti rejtett feszültségek, különösen a manipulatív, szociopata főnöknővel szembeni ellenérzések, aki évek óta egzecíroztatja őket a lehető legváltozatosabb módokon.

Az alapötlet kétségtelenül frappáns, a forgatókönyv mégsem képes kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Hiába az alig nyolcvanperces játékidő, a szinte végig egyetlen, zárt helyszínen játszódó cselekmény viszonylag gyorsan kifullad. Néhány poén tényleg ütős, az alkotók nem riadnak vissza a legsötétebb humortól sem (előkerül például a kannibalizmus kérdése), emellett fültanúi lehetünk a „Weinstein-ing” mint ige megszületésének az angol nyelvben. Brice filmje többségében ugyanazokat a köröket járja újra és újra, miközben felszínesen érint néhány jellemző jelenséget – mint a szexuális szolgáltatások révén feljebbjutás, vagy a tény, hogy a magát ultraprogresszívnek beállító főnöknő csupán az államtól kapott pluszpénz miatt alkalmaz kisebbségi munkavállalókat –, mélyebbre azonban sohasem jut ezek kivesézésében. A legfőbb érdem kétségtelenül a színészeké. Moore lubickol Szörnyella de Frászra emlékeztető szerepében, és a fősodorbeli Hollywoodban többnyire epizódszerepekre kárhoztatott színészekből (Williams, Soni, Pedrad) álló szereplőgárda is mindent megtesz, hogy élettel töltse meg a rájuk bízott alakokat. Nem rajtuk múlik, hogy a végtermék inkább felejthető barlangtúra, mintsem emlékezetes túlélési kaland.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14414