KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
   2019/október
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Az elrabolt emlékezet A Rákosi-korszak történelmi filmjei – 1. rész
• Soós Tamás Dénes: „Mikor jön el a hősök kora?” Beszélgetés a magyar zsánerfilmekről
• Darida Veronika: Könnyek nélkül A létezés eufóriája
• Klacsán Csaba: Ezt a nőt mindenkinek látnia kell Beszélgetés Szabó Rékával
• Baski Sándor: Túlélni nehezebb Akik maradtak
• Várkonyi Benedek: Meghitt történelem Beszélgetés Tóth Barnabással
GYILKOS-DOSSZIÉK
• Varró Attila: Végjátékok A Manson-dosszié
• Schreiber András: A gyilkosok köztünk vannak Serienmörder-filmek
• Árva Márton: Az angyal Csak egy tánc volt
BATMAN ÉS JOKER
• Varga Zoltán: Denevérinvázió pirkadatkor Batman: Az első év; Hosszú Halloween
• Huber Zoltán: Őrült világ Joker
KETTŐS ÉLETEK
• Barkóczi Janka: Különvélemény Florian Henckel von Donnersmarck
• Gelencsér Gábor: A törvény hite vagy a hit törvénye Isten kegyelméből
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: „Mestervágás első kardcsapásra” Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 2. rész
TELEVÍZÓ
• Murai András: Egy fiú a várból Nicky, a másik fiú
HATÁRSÁV
• Czirják Pál: Idegen képek Fortepan-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
FESZTIVÁL
• Müllner András: Menedék a szikla alatt Amantea
KÖNYV
• Varga Zoltán: Animátor kerestetik Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Magyar animációs alkotók I.
• Gelencsér Gábor: Az elmélet gyakorlata Sághy Miklós: Az irodalomra közelítő kamera
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Borlovagok Folyékony arany
• Kránicz Bence: FOMO YouTuberek vonzásában
STREAMLINE MOZI
• Margitházi Beja: Kultúrsokk American Factory
MOZI
• Baski Sándor: A rendszer
• Varró Attila: Ad Astra – Út a csillagokba
• Vincze Teréz: Van Goghok
• Andorka György: A fénykép
• Kovács Kata: Downton Abbey
• Fekete Tamás: Miles Davis: Birth of the Cool
• Pethő Réka: Az aranypinty
• Pethő Réka: Az aranypinty
• Huber Zoltán: A Wall Street pillangói
• Vajda Judit: A lelőhely
• Benke Attila: Támadás a Fehér Ház ellen 3. – A védangyal bukása
• Kovács Patrik: Az: Második fejezet
DVD
• Kránicz Bence: Eltörölt fiú
• Pápai Zsolt: Úriember revolverrel
• Varga Zoltán: Alice Csodaországban
• Kovács Patrik: Isten hozott Marwenben
• Benke Attila: Fekete maszk
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Akik maradtak

Túlélni nehezebb

Baski Sándor

Tóth Barnabás a szatírától jutott el a melodrámáig. Eddigi legérettebb filmje a gyászmunkáról és az életigenlésről mesél.

 

Tóth Barnabás és Simonyi Balázs rövidfilmjében, a (terep) Szemlében az önnön nagyságától megrészegült Rendező helyszínt keres a magyar pusztában hűséges Operatőre társaságában, és közben kifejti ars poeticáját. Se a közönséggel, se a kritikával nem kell foglalkozni, a művészi önkifejezés a legfontosabb. A pályáját gyerekszínészként kezdő, majd az SZFE produceri és rendezői szakát is elvégző Tóth ezzel a pimasz szatírával nem csak azt  nyilvánította ki, hogy mit gondol a kurrens magyar fesztiválfilmekről, de azt is, hogy mivel nem szeretne foglalkozni a későbbiekben.

Az egész estés debütálást jelentő Rózsaszín sajtig (2009) elkészített tucatnyi rövidfilmjében a köldöknézés helyett inkább a mindenevést választotta, a kísérleti filmektől az igazi és az áldokumentumfilmeken át a kosztümös thrillerig több műfajban kipróbálta magát. Érdeklődése szerteágazó, a közéleti témák mellett a páros kapcsolatok érdeklik a leginkább, a metszéspontot pedig a szelíd humor és a szereplők kívülállósága jelenti. Első rendezésének, a Litkay Gergellyel közösen jegyzett Az ember, akit kihagytaknak (2000) is egy, a történelemből kirekesztett lúzer a főszereplője. Kiss Lajos (Csányi Sándor) Bibó kollégiumosként jókor volt jó helyen, mégsem tudott bekerülni a Fidesz-csapatba, így a kormány helyett egy kozmetikai cégnek dolgozik mint értékesítő, és rendületlenül bizonygatja, leginkább saját magának, hogy így is elégedett az életével. A szerzői filmeseknek görbe tükröt tartó (terep) Szemlében sem a nyílt kiszólások a legmulatságosabbak, hanem a Tóth által alakított Rendező delíriuma, aki már pályakezdőként a meg nem értett zseni mártírpozíciójába helyezi magát. „Elvágod magad ezzel a filmmel, nem?” – kérdezi tőle az operatőre a stáblista utáni jelenetben, amely szándékoltan áthallásos, így nem egyértelmű, hogy a Rendező vagy Tóth, a (terep) Szemle (2004) rendezője a címzettje, és a válasz („Honnan, mitől?”) is többféleképpen értelmezhető.

A szintén Simonyi Balázzsal közösen jegyezett Egy szavazat (2006) is markáns (közéleti) állásfoglalásnak minősül. Az újkori magyar történelem egyik legviharosabb évében, 2006-ban bemutatott szatíra tökéletes látleletét adja a kétfelé szakadt, hiszterizált közéletnek, ahol csak a kívülmaradók – itt: a szavazólapra rajzolt fallosszal tiltakozó idős néni – képesek megőrizni erkölcsi tartásukat.

A kívülállóság, különcség – pozitív érték helyett inkább leküzdendő akadályként – Tóth Barnabás személyesebb hangvételű rövidjeiben is benne van, legyen szó az ismerkedést virtuálisan gyakorló kamaszról (Kiss Feri tutira megy, 2001), a nyelvi gátak miatti elszigeteltségről (Vonaton, 2004; Autogram, 2005) vagy a horgászatot és a csajozást párhuzamba állító Szerelem meg hal autószerelőjéről, aki a diszkó helyett a vízparton érzi csak otthon magát. Tóth legfrissebb rövidfilmjének (Susotázs, 2018) férfi főszereplői ugyancsak be vannak zárva a saját világukba – szó szerint is. Az egymással vetélkedő szinkrontolmácsok a saját fülkéjükből próbálják „kifogni” a konferencia legvonzóbb nőjét, de ahogy Tóth-nál megszokott, itt is egy banális kommunikációs zavar akadályozza meg a beteljesülést.

A Szerelem meg halhoz és a Susotázshoz hasonlóan a debütáló nagyjátékfilm, az önéletrajzi ihletésű Rózsaszín sajt (2009) főszereplője is egy olyan férfi (a nőgyógyász apa) árnyékában él, aki nála jóval rámenősebb és nyitottabb, már ami a nőkkel való kapcsolatfelvételt illeti. A Tóth által alakított Dani merőben korszerűtlen figura, mert a szexnél jobban érdekli a szerelem, ezért sem tud megfelelni a környezete elvárásainak, és eleinte a másik, a francia családjában is kívülállónak számít a magyarsága miatt.

A Rózsaszín sajtból, a rendező rövidfilmjeivel ellentétben, hiányoznak az olyan átütően szellemes ötletek, amelyek kiemelnék a generikus felnövéstörténetek közül – talán ezért is lett csak mérsékelten sikeres, és ezért dönthetett a rendező a hangnemváltás mellett. Az életmű legjobban fogadott darabja, a végig egyetlen autóban játszódó Újratervezés (2012) még nem mentes a fanyar humortól, de a zsörtölődő idős pár története már tudatosan – és bravúrosan – pengeti a néző érzelmi húrjait. A vizuálisan erős Az elmenetel (2015), amelyben karácsony éjjelén abortálják az újra meg(nem)születő Jézust, új szintre emeli a hatásvadászatot, míg az 1949-ben játszódó Van egy határ (2017) a Köbli Norbert-féle múltfeldolgozó filmek után szabadon a kommunista rezsim bűnei közül mutat be egy kevésbé ismertet.

Tóth második játékfilmje egyfelől betetőzi az átmenetet a szatirikustól a melodrámai hangvételig, másrészt újra is hasznosítja a rendező kedvenc motívumait. A Rózsaszín sajthoz hasonlóan az eredetileg tévéfilmnek készült Akik maradtak is felnövéstörténet, ismét csak egy magának való és egy extrovertáltabb főszereplőpárossal. Az F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyvén alapuló kamaradráma ugyanakkor a magyar filmtörténeti hagyományokba is beilleszthető: hasonlóképpen jelenik meg benne a holokauszt traumája – a hétköznapokba ágyazva, hol kibeszélve, hol az elhallgatásokban –, mint Herskó Jánosnál (Párbeszéd), Szabó Istvánnál (Álmodozások kora) vagy Gárdos Péternél (Hajnali láz).

Tóth Barnabás adaptációját – melyet időközben a magyar Oscar-jelöltnek választottak – az teszi izgalmassá, hogy nála nem egy klasszikus szerelmi viszony áll a történet fókuszában. A negyvenes éveiben járó nőgyógyász és kamaszkorú páciensének kapcsolata jóval összetettebb, Klára pótapát, mentort és példaképet keres és talál Aladárban, makacs élni akarásával pedig a férfit is kirángatja a vegetatív állapotából. A folyamatosan változó politikai helyzetről csak elejtett utalások révén tudósítja az író-rendező a nézőket, ahogy az 50-es évek hangulatának vizuális leképezését sem viszi túlzásba – ennek jórészt költségvetési okai lehetnek –, de a magyarázó lábjegyzetek és a nagytotálok nem is hiányoznak különösebben a filmből.

A játékidő nagy részében a két főszereplő látható a vásznon, és Tóth – ügyesen rájátszva arra, hogy az abuzív, vagy annak tűnő férfi-női relációk jelentik manapság az egyik legforróbb közéleti és filmes témát – sokáig nem egyértelműsíti Klára és Aladár viszonyának természetét. Nyilvánvaló, hogy a legszorosabb kapcsolódási pont köztük a túlélők bűntudata és a gyász, de lelki egymásra hangolódásuk testi közeledéssel is párosul, amit a külvilág – beleértve a nézőket is – félreérthet, és félre is ért, ráadásul amikor egy-egy romantikus partner is belép az életükbe, mindketten a féltékenység tüneteit kezdik produkálni. Az Akik maradtak nagy erénye, hogy kapcsolatuknak ezt az aspektusát szavak helyett képekkel illusztrálja.

Tóth nagyon sokat bíz a színészeire. Hajduk Károly feladata a nehezebb, harsány gesztusok nélkül, minimalista eszközökkel játssza el az életkedvét vesztett szürke átlagembert, míg Szőke Abigélnek a dacos csitritől a szerelmes kamaszon át a nővé érő lányig rengeteg arcát kell megmutatnia. Egyikük sem okoz csalódást, sőt leginkább nekik köszönhető, hogy a minimalista díszletezés, a kissé steril képi világ és a helyenként tolakodóan szentimentális zene ellenére él a film. A legerősebb pillanatokban nem is kell megszólalnia senkinek – ilyen az éjszakai razzia jelenete, ahol az egymásba kapaszkodó lány és a férfi majdnem átlép egy határt, vagy amikor Klára Aladár családi fotóalbumát lapozgatva eszmél rá pótapja tragédiájára. Ha végig ugyanilyen takarékosan bánna a magyarázó dialógokkal a film, és többet bízna a képekre, a színészek közelijeire, akkor nem csak a témája miatt lehetne Herskó vagy Szabó klasszikusaihoz mérni.

 

AKIK MARADTAKmagyar, 2019. Rendezte: Tóth Barnabás. Írta: Muhi Klára és Tóth Barnabás. Kép: Marosi Gábor. Zene: Pirisi László. Vágó: Mógor Ágnes. Producer: Mécs Mónika és Mesterházy Ernő. Szereplők. Hajduk Károly (Aladár), Szőke Abigél (Klára), Simkó Katalin (Erzsi), Nagy Mari (Olgi), Horkay Barnabás (Pepe), Lukáts Andor (Pista), Balla Eszter (Ilona). Gyártó: Inforg M&M Film. Forgalmazó: Budapest Film. 83 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 16-18. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14271