|
|
|
MoziEgy herceg és egy félPazár Sarolta
Un prinț și jumătate – román, 2018. Rendezte: Ana Lungu. Írta: Ana Lungu és Iris Spiridon. Kép: Luchian Ciobanu. Szereplők: Iris Spiridon (Iris), Marius Manole (Marius), Téglás István (István), Mátray László (Laci). Gyártó: Mandragora. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 105 perc. Ana Lungu (A cet gyomrában, Egy jókislány önéletrajza) román rendezőnő harmadik nagyjátékfilmjében Iris, Marius és István hétköznapjaiba pillant be, akik egy bukaresti lakásba költöznek, miután a lány elveszíti barátját. Ők hárman odaadó és közeli barátok, ismerve egymás múltját és megpróbáltatásait. Marius kislánya láthatásáért viaskodik, Iris és István a független színészi pálya göröngyös útján próbálnak talpon maradni, míg egy közönségtalálkozón össze nem találkoznak István erdélyi barátjával, Lacival. A szimpatikus férfin megakad Iris szeme, hiszen amellett, hogy magas és jóvágású, még verseket is ír. Tulajdonképpen ő az a szőke herceg, aki lóháton szokott vágtázni árkon-bokron át és akiben a lány intellektuális partnert vél felfedezni. A színésznőt elbűvöli Laci, benne találja meg – a film nyitójelenetében tárgyalt – vágyainak tárgyát, akinek gondolkodásmódjába, irodalomra és filozófiára fogékonyságába könnyen belehabarodik. A három barát ugyan együtt indul útnak Erdélybe, de útjaik széttartanak, így közös kirándulásuk megfeneklik. Lungu minden művészi igyekezete és önreflexív gesztusa ellenére a Külön bandából, a Kalandorokból, vagy éppen az Álmodozókból felderengő baráti hármas a statikus képekbe és a meddő filozofálgatásokba kövül bele. Hiába próbálja egyszerűen komponált képeit karaktereinek lüktetésével feltölteni, a halálról, a színjátszásról és irodalomról hosszasan morfondírozó dialógusok között csupán egy-egy jelenetnek érezni gyenge pulzusát. Az elmúlásról és a gyász feldolgozásáról úgy beszél a film, hogy közben jószerivel alig mond valamit, így a másfél órányi összefésületlenség alig egy fél filmet tesz ki. Az a kevés, amit a néző Lungutól kap, inkább annak az elcsépelt igazságnak az ismétlése, hogy olykor plátói szerelmeink önnön elveink és elképzeléseink kínkeserves felülírásai, amikből a szerencsésebbeket egy kényelmetlen pirkadatkor mentik ki az igazán jó barátok.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
