KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
   2018/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Szivák Bernadett: Sellők és rinocéroszok Beszélgetés Traub Viktóriával
• Varga Zoltán: Oroszlán/idomár A Leo és Fred-sorozat
• Tóth Péter Pál: A Hugó Jutalomutazás Dárday Istvánnal
• Mészáros Márton: Könnyű leckék Beszélgetés Zurbó Dorottyával
A SOÁ EMLÉKEZETE
• Ádám Péter: A feledés mélyvizében Claude Lanzmann (1925 – 2018)
• Rózsa János: A szerződés
• Závada Pál: A szerződés
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Próféta voltál? Zolnay Pál (1928-1995)
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Fekete Tamás: Mese-terápiák Meseírók filmes életrajzai
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Pethő Réka: Feminista mesevilágok Angela Carter
A TITKOS ITÁLIA
• Paár Ádám: A szicíliai tragédia Olasz maffiafilmek
• Kovács Patrik: Kallódó emberek Paolo Sorrentino
PERZSA TÜKÖR
• Varró Attila: Harminc madár Teherán – Fajr 2018
• Benke Attila: Csador nélkül Iráni rendezők amerikai zsánerfilmjei
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A változatlanság diadala Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Baski Sándor: Kijutni a labirintusból Tegnap
• Czirják Pál: Magányos kamaszok Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
• Kránicz Bence: Az ébredő erő Csuklyások – BlacKkKlansman
MOZI
• Vajda Judit: A jelenés
• Varró Attila: Kaliforniai rémálom
• Soós Tamás Dénes: Eldoradó
• Kovács Patrik: Sötét elmék
• Roboz Gábor: Ahol a gonosz lakik
• Baski Sándor: Meg - Az őscápa
• Géczi Zoltán: A kíméletlen
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 3: Szörnyen rémes vakáció
• Huber Zoltán: A védelmező 2.
• Benke Attila: Mission: Impossible: Utóhatás
• Sándor Anna: Az én hősöm
• Árva Márton: Végállomás: esküvő
DVD
• Hegedüs Márk Sebestyén: M:I-1 Mission: Impossible
• Pápai Zsolt: Tébolyult
• Géczi Zoltán: Lázadók
• Gelencsér Gábor: Pál, Krisztus apostola
• Kovács Patrik: Csak most kezdődik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)

Magányos kamaszok

Czirják Pál

Magukra hagytuk a kamaszokat. Mintha végletesen individualista társadalmunk szerkezetébe kódoltan hordozná saját jövőjének felemésztését.

 

Amikor a család is, az iskola is formálissá válik, marad az online közösségi terek párhuzamos valósága, melynek farkastörvényeire azonban lehetetlen felkészülni. A szülő a napi hajtás után hazaérve már képtelen odafigyelni gyermeke lelki rezdüléseire, nincs ideje meghallgatni a történeteket, legfeljebb számonkérni, követelni tud; a tanár az iskolában nem ösztönöz, nem kérdez, örül, ha a szokásos darálóban a tananyagot sikerült így-úgy leadnia. A barátokkal folytatott elmélyült, világmegváltó beszélgetések, a közös élmények helyét pedig észrevétlenül veszi át a virtuális közösségi élet sokcsatornás háttérzaja, amelyben néhány percre bármi fontossá válhat, de semmi sem fontos igazán. Miközben a kamaszlét legalapvetőbb késztetése az egymáshoz és önmagunkhoz vezető utak keresése. Így viszont a tizenévesek végül legelemibb problémáikkal maradnak szorongatóan egyedül.

A kamaszkori magány örvénye adja Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmjének alapmotívumát. És bár a téma akár veretes művészfilmet is ígérhetne, a darab úgy tud erről a súlyos problémakörről beszélni, hogy közben a néző előtt egy pszichothrillerrel kevert szerelmi melodráma feszült képei peregnek, amely első percétől magával ránt, és nem is ereszt el az utolsóig. Az alkotás megadja a szereplőkkel való együttlélegzés mágikus élményét, ami itt egyszerre köszönhető a jól megírt karaktereknek, az érzékeny színészvezetésnek és a gondosan felépített képi világnak. Schwechtje csalhatatlan érzékkel válogatta össze szereplőit, ami kamaszok között játszódó fikciós mű esetében különösen nagy bravúr. A cselekmény gimnazista főhőseit megformáló fiatalok – Herr Szilvia, Vajda Kristóf, Rácz Dávid – hitelesen oldják meg a legnehezebb jeleneteket is; mellettük Polgár Csaba, Rezes Judit, Schell Judit, Kardos Róbert, Mácsai Pál nyújt élvezetes alakítást.

A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) magabiztos rendezői debütálás. Igaz, a megfogalmazás megtévesztő lehet, hiszen Schwechtje mögött már jelentős rövidfilmes munkásság áll. Ennek tapasztalatai a nagyjátékfilmbe is átszűrődnek. A határhelyzetek iránti fogékonyság, a váratlan fordulatokra épített dramaturgia és a szerkezeti tudatosság nyilvánvaló példáit nyújtják e folytonosságnak. Rejtettebb kapcsolatot jelent a szürrealitás, a groteszk, a bizarr visszatérő felbukkanása a történetvilágokban, ami egyes rövidfilmek (Az alma; Ünnep; Porcukor; A pingvinkonstrukció) és a nagyjátékfilm esetében egyaránt az elbeszélés fokozatos áthangolásával valósul meg, azt sugallva, hogy a szürreális magának a hétköznapi valóságnak válik részévé.

Voltaképp az emberi kapcsolatok virtualizálódásából adódó határhelyzetek hordozzák magukban a szürrealitás élményét. Ebből a szempontból tekinthető a nagyjátékfilm legközvetlenebb előtanulmányának a Porcukor, illetve a rendező egy korai dokumentumfilmje, a Szerelmi vallomás. Mindkettőben megmutatkozik a virtuális térben megváltozó játékszabályok visszahatása a szereplők személyes integritására, illetve az ennek elvesztéséből adódó sérülékenység, amely végső soron a társadalmat alkotó emberi közösségeket kezdi ki. Mindez a Remélem... történetében a család és az iskola diszfunkcionalitásának feltárásával bővül teljes körképpé.

Nehezen lehetne ennél aktuálisabb problémakört találni. Ezért is érthetetlen, miért nem szavazott bizalmat a Filmalap döntőbizottsága Schwechtje filmtervének – a rendező nyilvánvaló szakmai felkészültsége ellenére sem. Persze pont az elkészült alkotás bizonyítja, hogy van élet az egykapus támogatási rendszeren kívül is. A szerényebb költségvetés ezúttal szerencsére egyáltalán nem hagyott nyomot a végeredményen, hiszen mind a forgatókönyv, mind a casting több mint professzionális minőségben valósult meg, Herbai Máté képei pedig éppoly szuggesztívek, akár a Testről és lélekről esetében. A kérdés csak az, mennyit kell várniuk az alkotóknak a következő lehetőségig.

 

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) – magyar, 2018. Rendezte és írta: Schwechtje Mihály. Kép: Herbai Máté. Vágó: Kővári Szabolcs. Hang: Madácsi Imre. Producer: Pusztai Ferenc, Petrányi Viktória. Szereplők: Herr Szilvia (Eszter), Vajda Kristóf (Péter), Polgár Csaba (Csababá), Rácz Dávid (Beni), Lénárt Judit (Adri). Gyártó: KMH Film. Forgalmazó: Vertigo Média. 100 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13802