KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
   2018/szeptember
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Szivák Bernadett: Sellők és rinocéroszok Beszélgetés Traub Viktóriával
• Varga Zoltán: Oroszlán/idomár A Leo és Fred-sorozat
• Tóth Péter Pál: A Hugó Jutalomutazás Dárday Istvánnal
• Mészáros Márton: Könnyű leckék Beszélgetés Zurbó Dorottyával
A SOÁ EMLÉKEZETE
• Ádám Péter: A feledés mélyvizében Claude Lanzmann (1925 – 2018)
• Rózsa János: A szerződés
• Závada Pál: A szerződés
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Próféta voltál? Zolnay Pál (1928-1995)
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Fekete Tamás: Mese-terápiák Meseírók filmes életrajzai
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Varró Attila: A képzelet pikareszkjei Terry Gilliam meséi
• Pethő Réka: Feminista mesevilágok Angela Carter
A TITKOS ITÁLIA
• Paár Ádám: A szicíliai tragédia Olasz maffiafilmek
• Kovács Patrik: Kallódó emberek Paolo Sorrentino
PERZSA TÜKÖR
• Varró Attila: Harminc madár Teherán – Fajr 2018
• Benke Attila: Csador nélkül Iráni rendezők amerikai zsánerfilmjei
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A változatlanság diadala Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Baski Sándor: Kijutni a labirintusból Tegnap
• Czirják Pál: Magányos kamaszok Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
• Kránicz Bence: Az ébredő erő Csuklyások – BlacKkKlansman
MOZI
• Vajda Judit: A jelenés
• Varró Attila: Kaliforniai rémálom
• Soós Tamás Dénes: Eldoradó
• Kovács Patrik: Sötét elmék
• Roboz Gábor: Ahol a gonosz lakik
• Baski Sándor: Meg - Az őscápa
• Géczi Zoltán: A kíméletlen
• Varga Zoltán: Hotel Transylvania 3: Szörnyen rémes vakáció
• Huber Zoltán: A védelmező 2.
• Benke Attila: Mission: Impossible: Utóhatás
• Sándor Anna: Az én hősöm
• Árva Márton: Végállomás: esküvő
DVD
• Hegedüs Márk Sebestyén: M:I-1 Mission: Impossible
• Pápai Zsolt: Tébolyult
• Géczi Zoltán: Lázadók
• Gelencsér Gábor: Pál, Krisztus apostola
• Kovács Patrik: Csak most kezdődik
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A Soá emlékezete

A szerződés

Rózsa János

Závada Pál

Egy filmterv szinopszisa. A történet 1944. március 18.-án kezdődik.

 

Filmtervünk valóban megtörtént eseményeken alapul. 1944 tavaszán a Weiss Manfréd Művek örökösei, az ország legnagyobb vállalatbirodalmának tulajdonosai zsidó származásuk miatt üldözöttekké váltak. Hogy megmenekülhessenek, átadták hadiüzemként működő gyáraikat és birtokaikat az SS-nek, a náci birodalom pedig Portugáliába, illetve Svájcba szöktette az örökösök családtagjait. Filmünket ezek a történelmi tények és valós személyek ihlették, a fontosabb szereplők azonban fiktív alakok, a magánéleti szálak pedig kitalált események.

*

A történet a német megszállás előtti napon kezdődik.

Dr. Konrád, az iparbáró esti összejövetelt tart a palotájában. Fényűző a berendezés, és előkelőek a vendégek. Jelen van a házigazda két befolyásos sógora, Artúr és Félix, a többiek részben rokonok, részben közéleti szereplők, bankárok, felsőházi tagok, vezérkari tisztek – köztük Rajczy vezérőrnagy –, illetve hozzátartozóik.

Különös feszültség van a levegőben – a kormányzó még mindig Németországban tárgyal Hitlerrel, már rég haza kellett volna érnie. Artúr azt feltételezi, hogy a németek megneszelték a magyar vezetés kiugrási terveit. Félix báró pedig úgy tudja, hogy a nyugati kapcsolatokkal a befolyásos zsidókat vádolják. Vagyis veszélybe került az életük.

A hölgyek külön, jó hangulatban múlatják az időt. Lola rejtélyes telefonról számol be: Egy barátnője hívta föl az imént, és arra figyelmeztette, hogy holnap váratlan vendég fog érkezni. Virágnyelven beszélt, amit Lola nem tud értelmezni.

*

Másnap hajnalban a német csapatok megszállják az országot.

Izgatott telefonok, letartóztatások, tanácstalanság, menekülés.

A kiterjedt család tagjai keresztény rokonoknál, barátoknál bujkálva remélik átvészelni a vészkorszak heteit, hónapjait. Egy vakmerő unokaöcs, Lexi vöröskeresztes autón menekíti azt, akit tud. Nem hajlandó üldözöttnek tekinteni magát.

Artúr az utolsó pillanatban helyezi el feleségét és fiát egy rejteklakásba – ő maga pedig szeretőjének, Lolának a segítségével bujkál. A fiatal özvegy szintén a rokoni körbe tartozik, de félig árjaként védettnek érzi magát.

Az egyedülálló Judit testvéreinek gyerekeiről igyekszik gondoskodni.

A rokonság családfőjének tekintett Konrád báró viszont hiába próbál elrejtőzni, hamarosan az Astoria szálló vallatószobájában találja magát, majd egy ausztriai lágerbe kerül. Sógorát, Félix bárót szintén elviszik, ismeretlen helyre szállítják.

*

Közben Krüger ezredes, aki Budapesten az SS gazdasági ügyeinek felelőse, megteszi az első lépéseket, hogy befolyást szerezzen a legnagyobb magyar vállalatbirodalom fölött – ennek fejében fölajánlja a tulajdonos családtagok külföldre menekítését. A megalázott, összevert Konrád bárót Krüger személyesen hozza ki a lágerből, és hazaszállítja Budapestre. Dr. Konrád rövidesen a saját villájában kezdheti meg a tárgyalásokat a német ezredessel, aki időközben beköltözött az iparbáró „elhagyott” palotájába.

A nagy értékű gyárat Himmler, az SS főnöke Hitler hozzájárulásával a maga számára kívánja „legálisan” megszerezni – gondolva a győztes háború utáni időkre. Dr. Konrád számára azonban hamarosan világossá válik, hogy Krüger ezredes, aki megjárta a keleti frontot, a „zsidómentéssel” saját maga számára is biztosítani szeretné a „túlélést” a vesztes háború után. Konrád tehát úgy gondolja, hogy saját tárgyalási pozíciója ezért meglehetősen kedvező.

*

Az illegális lakásban bujkáló Artúrt Lolán keresztül arra figyelmezteti régi ismerőse, Rajczy vezérőrnagy, hogy az SS meg akarja szerezni a konszernt. A tiszt azt ajánlja, hogy helyezzék a vállalatot a magyar állam oltalma alá, és akkor a kormány garantálni fogja a tulajdonos családok biztonságát. Artúr tudatja ezt az ajánlatot a rokonság pénzügyi fejével, Konrád báróval.

Konrádnak nincsenek illúziói, nem tartja hitelesnek a magyar kormányt, amely még saját tagjainak biztonságát sem képes megvédeni. Ő az SS emberében, Krüger ezredesben bízik, és nincsenek skrupulusai, amikor maximális előnyöket igyekszik kisajtolni a németekkel való alkuban: A magyar gyár pótolhatná a lebombázott német gyárakat, és repülőgépeket is gyárthatna a hadseregnek.

Artúr megpróbálja megnyerni a Rajczy-féle tervnek a rokonság egy részét, szerinte okosabb volna a magyaroktól mentességet kicsikarni a vállalat formális átengedése fejében – azon az alapon, hogy „aki időt nyer, életet nyer”.

*

A két mentőterv közül befutónak az SS-é látszik, amelyet Dr. Konrád támogat. Ezért – részben a kalandor Lexi segítségével – összeszedik a szanaszét, „biztos” helyeken bujkáló rokonságot, mert a szerződést a németekkel minden részvénytulajdonos családtagnak alá kell írnia.

A családtagok rémülten érzékelik lelepleződésüket, Konrádot hibáztatják, biztosak benne, hogy ez csak egy szimpla csel, a németek nem fogják betartani szavukat, nyilván minden csak arra irányul, hogy az aláírásuk után egyszerűen likvidálják őket.

A szintén örökös Judit egyik tervet sem tartja elfogadhatónak. Vállalhatatlan, erkölcstelen és céltalan lepaktálni azokkal, akik deportálták már a vidéki zsidóságot.

Más családtagok is késhegyig menő vitákat folytatnak arról, hogy egyáltalán szabad-e tárgyalni gyilkosokkal, akár csak a látszatát is kelteni az együttműködésnek, és milyen eszközökhöz szabad nyúlni, ha életveszélyben vagyunk. Judit hisztérikusan zokog: Mit tegyen az, akinek nincs pénze megvásárolni az életét? Hogyan nézhetünk a tükörbe, ha túl is éljük ezt a borzalmat?

Konrád hidegen közli: Senkin sem segítünk azzal, ha mi is itt döglünk meg, mindenki úgy mentse a saját életét és családját, ahogyan tudja. Ezt az alkalmat nyilvánvalóan ki kell használni.

*

Hírek, rémhírek keringenek a családi körben. Folyamatosan indulnak emberekkel tömött marhavagonok ismeretlen célok felé; nők, férfiak, gyerekek – vidéki zsidók, válogatás nélkül.

*

A rokonság fiataljai közül egy tizennyolc év körüli fiú hallani sem akar a távozásról, nem hagyná itt tizenhét éves „örök” szerelmét – anyja rémületére inkább szökéssel fenyegetőzik.

A legkisebbek zokognak, nem értik, mi történik körülöttük, hová tűnt a megszokott jó világ egyik napról a másikra. Mi az, hogy zsidó, amikor ők nem is azok?

A rokonság egyik különc tagja, a gyáva Tamás egy szót sem szól. Félrehúzódva lapul, és hallgatagon bámul maga elé. Ez kelti fel Artúr gyanúját: Lassan kiderül, hogy Tamás szerint Krüger ezredes a pusztulásba viszi őket, ezért ő merényletet tervez az SS-tiszt ellen. Ettől fogva valakinek mindig rajta kell tartania Tamáson a szemét, hogy ezt megakadályozhassák.

*

A feltételek tovább szigorodnak. Krüger ragaszkodik ahhoz, hogy túszok is hátramaradjanak, akik majd csak bizonyos idő elteltével követhetik családtagjaikat – nehogy a külföldre távozók nyilvánosságra hozzák az ügyletet.

Az itt maradó túszok kiválasztása – szívszorító jelenetek sora.

Judit nem hajlandó a családdal menni, inkább túszként marad itthon. Lola arra számított, hogy Artúr őmellé áll, és kettesben, külön menekülhetnek el. Artúr azonban gyáván viselkedik, felesége és rokonsága jelenlétében nem mer a szeretője érdekében megszólalni. Lola ezért kijelenti, hogy ő is itthon marad.

Artúr végül mégis önként vállalja az itthon maradó túsz szerepét – csak a családja, a felesége és a fia meneküljön meg. Döntésében persze az is szerepet játszik, hogy Lolával legalább egy ideig még együtt maradhasson Pesten.

Ha netán túléljük ezt a borzalmat, nem akarok többé ebben az országban élni, mondja Artúr.

*

Konrád báró titokban ampullákat csúsztat oda egyes családtagoknak. Úgy látszik, ő sem biztos a dolgában. Cián, végszükség esetére. Judit véletlenül észreveszi, hogy a nővére, Elza éppen megkapja az ampulláját.

*

További vita tárgya, hogy „kit vigyünk magunkkal”, és ki nem fér már bele a megmentendők keretébe. Különös szempontok ütköznek.

A legidősebb örökös, Elza gazdag és sérthetetlen özvegyként viselkedik, őt „nem érdekli a politika”, de azt ellenzi, hogy a szerződést nyélbe ütő ügyvéd meg annak a szülei is a megmentendők közé kerüljenek. Az ügyvéd apja úgyis csak fogorvos, nekik pedig gyerekorvosra lesz szükségük odakint.

Egy másik hölgy a barátnőjéhez ragaszkodik, hogy odakint is meglegyen a bridzs-parti – többen szégyellik ezt az ötletet.

*

Az alku megkötéséhez és a menekítési akcióhoz ismét összehívják a rokonságot, a részvényes családtagoknak végül egyenként alá kell írniuk a szerződést. Eszerint az SS megszerzi a rokonság gyárát és egyéb ingatlanait – ennek fejében svájci és portugál semleges területre szállít minden családtagot, és ellátja őket jelentős készpénzzel is.

Krüger ezredes felelősséget vállal a túszok életéért.

Az utolsó pillanatban meghozzák Mauthausenből az összetört Félix bárót.

A vélemények még az aláírás pillanataiban is összecsapnak. Félix világosan látja, hogy amit tesznek, az életmentés ára, kollaborálást jelent a náci Németországgal, aminek súlyos következményei lesznek – ha egyáltalán túlélik az egészet.

Az egyedülálló Judit viszont egyre kétségbeesettebben ragaszkodik erkölcsi választásához – ő képtelen elfogadni ezt az életmentő alkut. Erre Félix annyit mond, hogy megérti és osztja is Judit aggályait, de a megmentendő gyerekek érdekében próbálja meg eltemetni magában a fenntartásait, és csinálja végig az egészet némán. Majd hozzáteszi, hogy másképp beszélne Judit, ha csak két hónapot is eltöltött volna egy olyan táborban, ahol ő vendégeskedett.

*

Fölsorakoznak a német személyautók, beültetik a családtagokat, és elindulnak a repülőtérre. Ott azonban kiderül, hogy még nem jöttek meg a vízumok. A várakozás idejére a németek – hogy a társaságot elszállásolni és őrizni tudják – a repülőtér mellé egy vonatszerelvényt vontatnak, amelybe baljós körülmények között beterelik a családtagokat.

Krüger ezredes nincs jelen, a férfiak és nők hisztérikusan tiltakoznak, az akcióba be nem avatott SS-ek gorombán, durván bánnak a gyanús zsidó társasággal.

Judit rohangál, mindenben segít, amit tud, gondoskodik a legkisebbekről, mindamellett igazolva látja balsejtelmeit.

*

A túszként visszamaradt Artúr megjelenik a repülőtér mellett álló szerelvényen, és hozza a hírt: A magyar katonai titkosszolgálat meg akarja hiúsítani a szöktetési akciót. Nemsokára meg is jelenik két katonájával Rajczy vezérőrnagy, aki lecsap a rokoni csoportra, és bejelenti, hogy a konszernt, amelyet a család külföldi kézre akart játszani, ő a magyar állam javára lefoglalja. Hazaárulással vádolja Dr. Konrádot és az egész családot az akció kiterveléséért.

Váratlanul Krüger ezredes is megjelenik a repülőtéren. A magyar vezérőrnagy, Rajczy éppen telefonálni készül, hogy lemondja a családtagokért már elindított repülőgépet, amikor az SS-ezredes, Krüger főbe lövi őt. Majd pedig – Artúr tiltakozása dacára – mindkét katonáját is kivégzi. Artúr összerándul: Miért…?! Önvédelemből – feleli hidegen az ezredes.

*

Megérkezik a repülőgép, megkezdődhet a beszállás – az akció tehát sikerrel végződik, és a rokoni csoport megmenekül.

Judit elbúcsúzik mindenkitől, visszaszalad a vonatfülkébe, majd amikor magára marad, beveszi a nővérétől ellopott mérget, és meghal.

*

A túszként itt maradt Artúr visszamegy szeretőjének, Lolának a lakásába. A fiatal özvegyet azonban addigra már – Rajczy vezérőrnagy utolsó parancsára – elhurcolta a magyar titkosszolgálat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 21-24. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13796