KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
   2018/augusztus
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Nemes Z. Márió: A Nagy Szakadék Xenoökológia a természet „halála” után
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Ráncok a lélekben Zolnay Pál (1928-1995) – 2. rész
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Varró Attila: Végtelen világ Sarkvidéki ökohorror
• Pernecker Dávid: Annyi mindent nem láttunk még Bolygónk, a Föld 2.
• Barotányi Zoltán: Fentről minden szebb Volt egyszer egy bolygó
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Szembe nézni, nem megtörni Alex Garland
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Lélekmérnök önarcképek Kádár-kori álmok
• Soós Tamás Dénes: „Feketeseggű lettem” Beszélgetés Csuja Lászlóval
• Kránicz Bence: Eszkimó asszony gyereket nevel Virágvölgy
• Szivák Bernadett: Aki bújt, aki nem Beszélgetés Schwechtje Mihállyal
JURAJ HERZ
• Zalán Vince: Valóságos és képzelt sátánok Juraj Herz (1934 – 2018)
• Varga Zoltán: Macskaszemen keresztül Juraj Herz rémmeséi
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 2. rész
PERZSA TÜKÖR
• Kránicz Bence: A tiltás virágai Jafar Panahi és a cenzúra
PASOLINI
• Csantavéri Júlia: Archaikus modernitás Pasolini és a görög mítoszok
KÖNYV
• Mészáros Márton: Közép-Európából importálva Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood
• Varga Zoltán: Párhuzamosok találkozása Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
• Schubert Gusztáv: Keserű igazságok Gervai András: Állami álomgyár
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Labdarúgó-világbajnokság A bíró szeme
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy nyáron át énekelt Nyár
• Baski Sándor: Nem vagyok boszorkány Nők pórázon
• Pethő Réka: Hatását vesztett optimizmus Könyvesbolt a tengerparton
• Benke Attila: Drogbárók végzete Sicario 2. A zsoldos / Escobar
MOZI
• Varró Attila: Skate Kitchen
• Vincze Teréz: Ízlés szerint fűszerezve
• Baski Sándor: A kutyám nélkül soha
• Kovács Patrik: Szupercella 2: Hades
• Tüske Zsuzsanna: Sodródás
• Huber Zoltán: Felhőkarcoló
• Benke Attila: Hangya és Darázs
• Varga Zoltán: A hihetetlen család 2.
• Parádi Orsolya: Papás-babás
• Soós Tamás Dénes: Haverok harca
• Kovács Kata: Túl szexi lány
• Fekete Tamás: Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA
DVD
• Benke Attila: Megcsalási engedély
• Pápai Zsolt: Sidney Hall eltűnése
• Géczi Zoltán: Sötétségben
• Kovács Patrik: Gyerekrablók
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Franciaország sötét oldala

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Természet vs. civilizáció

Bolygónk, a Föld 2.

Annyi mindent nem láttunk még

Pernecker Dávid

A Bolygónk, a Föld páratlan képekkel teli második évada azt is megmutatja, ahogy a természetről gondolkodunk.

 

„Bolygónk tele van csodákkal, melyeket elpusztíthatunk, vagy megóvhatunk. A döntés a miénk”. Több mint tíz éve David Attenborough így zárta minden idők legsikeresebb természetfilm-sorozatát. A csodák pedig szerencsére nem vesztek ki, a Bolygónk, a Föld folytatásában immáron ultranagy felbontásban gyönyörködhetünk törékenységükben. Míg az első évad isteni perspektívából tekintett le az állat- és növényvilág bámulatos momentumaira, addig a negyven országban, több mint öt év alatt leforgatott második felvonásban a mindent látó szem már nem egy hőlégballonból pislog, nem messziről figyeli ámulattal a gigantikus cetek, a cseperedő facsemeték, a farkasok elől menekülő rénszarvasok nagy egészből kiragadott izgalmas pillanatait, hanem ott van lent és fent is, velük együtt, minden között. Ott van a komodói sárkány lassítva csöppenő nyálán megcsillanó napfényben és az absztrakt festménnyé formálódó olvadt jégtáblák magaslati képében. Tíz éve képtelenség lett volna az őserdő páraköd-felhőinek nem evilági csillogását ilyen Terrence Malicket idéző spirituális áhítattal megörökíteni. Tíz éve nem lehetett volna pár centiről felvenni, ahogy hangyák savat spriccelnek rákok szemébe. Sem azt, ahogy a galapagosi iguánabébik megmenekülnek a rájuk vadászó több száz kígyó elől. Ez utóbbi egy olyan adrenalin-pumpáló üldözési jelenet, melyhez hasonlót természetfilmben nem, csak a Francia kapcsolatban, vagy a Roninban láthatott eddig ember. A „jelenet” a legjobb kifejezés a Bolygónk, a Föld 2. élőhely-tematikus szerkezetbe tömörített epizódjainak szekvenciáira, hiszen a szerzők és Attenborough a zöldellő famonstrumok árnyékában Hans Zimmer remek zenéjére elhaló csírakezdemények képsoraiban is a cselekményt, a történetet látják. A legigazabb állat- és növénymesék ezek, melyek között akad olyan, amit eddig soha, senki nem láthatott. A legnagyobb dokumentált sáskahad pusztító tánca, a 2014-ben felfedezett brazil folyami delfin bujkálása, a kamera-csapdákkal „elejtett” ritka himalájai hópárduc territórium-jelölő pisitúrája (és folytathatnánk) olyan katartikus rezdülésekkel vannak tele, melyektől a csúcstévék előtt tátott szájjal ülő nézőnek felnyílik a szeme: ez a bolygó tényleg tele van láthatatlan tüneményekkel. A feldolgozhatatlanul fenséges képeivel ledöbbentő sorozat így egyértelmű esztétikai fölényén túlmutatva világít rá világba vetett apróságunkra. Annyi mindent nem láttunk még. A Bolygónk, a Föld 2. terápiás sorozat, mely megvilágosít, megnevettet, lenyűgöz és elszomorít, de ezzel egy időben – mint minden jó természetfilm – arra a mindenkori hiányállapotra hívja fel a figyelmünket, mely a képek leperegte után eszi be magát elménkbe: amit csodálunk, azt mi is barmoljuk szét. A Bolygónk, a Föld második évadában minket szerencsére kihúztak a nagy biosz-egyenletből, leszámítva a lenyűgöző utolsó epizódot, mely a városi állatok életébe enged bepillantást az „elvárt” didaktikus pesszimizmus helyett az élhető bolygó reményét adva. Mumbai utcai majmai az urbanizáció szimbiontáiként lopják magukat hülyére, afrikai hentesek kézből etetnek hiénákat, New York vándorsólymainak pedig a felhőkarcolók között vadászva jobb élete van, mint a szó minden értelmében embertelen vidékeken. Ahogy 1993-ban egy vagány matematikus, Dr. Ian Malcom mondta: „A természet utat tör magának”. A békés alkalmazkodás is a küzdelem része. A természetfilm pedig soha nem szólt másról, csak a küzdelemről, rejtezzen az egy párzási időszakban mulatságosan ugráló madár eltökéltségében, vagy egy kecskegidát elragadó sas dicsőséges röptében. A Bolygónk, a Föld 2. minden elképesztő szekundumában ott rejlik a nagy igazság: a természet közömbös és érzéketlen. Folyamatosan változó túlélő-entitásként elsősorban nem segítségünkre van szüksége, hanem arra – mondja Attenborough zárómonológjában –, hogy megtanuljunk együtt élni teremtményeivel. A természet nélkülünk is természet marad majd, így vagy úgy. Míg mi egy helyben toporogva próbáljuk kirabolni, Ő megállíthatatlanul halad. Akkor is tele lesz csodákkal, amikor már nem lesznek olyanok, akik azokat ilyen páratlan érzékenységgel, alázattal és szépérzékkel meg tudják örökíteni.

 

Bolygónk, a Föld 2. (Planet Earth II) angol, 2016. Narrátor: David Attenborough. Rendezte: Justin Anderson, Ed Charles, Fredi Devas, Chadden Hunter, Emma Napper, Elizabeth White. Kép: Mateo Willis, John Shier. Zene: Hans Zimmer. Gyártó: BBC. Az M5 bemutatója. 6x60 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 11-12. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13758