KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
   2018/augusztus
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Nemes Z. Márió: A Nagy Szakadék Xenoökológia a természet „halála” után
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Ráncok a lélekben Zolnay Pál (1928-1995) – 2. rész
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Varró Attila: Végtelen világ Sarkvidéki ökohorror
• Pernecker Dávid: Annyi mindent nem láttunk még Bolygónk, a Föld 2.
• Barotányi Zoltán: Fentről minden szebb Volt egyszer egy bolygó
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Szembe nézni, nem megtörni Alex Garland
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Lélekmérnök önarcképek Kádár-kori álmok
• Soós Tamás Dénes: „Feketeseggű lettem” Beszélgetés Csuja Lászlóval
• Kránicz Bence: Eszkimó asszony gyereket nevel Virágvölgy
• Szivák Bernadett: Aki bújt, aki nem Beszélgetés Schwechtje Mihállyal
JURAJ HERZ
• Zalán Vince: Valóságos és képzelt sátánok Juraj Herz (1934 – 2018)
• Varga Zoltán: Macskaszemen keresztül Juraj Herz rémmeséi
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 2. rész
PERZSA TÜKÖR
• Kránicz Bence: A tiltás virágai Jafar Panahi és a cenzúra
PASOLINI
• Csantavéri Júlia: Archaikus modernitás Pasolini és a görög mítoszok
KÖNYV
• Mészáros Márton: Közép-Európából importálva Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood
• Varga Zoltán: Párhuzamosok találkozása Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
• Schubert Gusztáv: Keserű igazságok Gervai András: Állami álomgyár
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Labdarúgó-világbajnokság A bíró szeme
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy nyáron át énekelt Nyár
• Baski Sándor: Nem vagyok boszorkány Nők pórázon
• Pethő Réka: Hatását vesztett optimizmus Könyvesbolt a tengerparton
• Benke Attila: Drogbárók végzete Sicario 2. A zsoldos / Escobar
MOZI
• Varró Attila: Skate Kitchen
• Vincze Teréz: Ízlés szerint fűszerezve
• Baski Sándor: A kutyám nélkül soha
• Kovács Patrik: Szupercella 2: Hades
• Tüske Zsuzsanna: Sodródás
• Huber Zoltán: Felhőkarcoló
• Benke Attila: Hangya és Darázs
• Varga Zoltán: A hihetetlen család 2.
• Parádi Orsolya: Papás-babás
• Soós Tamás Dénes: Haverok harca
• Kovács Kata: Túl szexi lány
• Fekete Tamás: Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA
DVD
• Benke Attila: Megcsalási engedély
• Pápai Zsolt: Sidney Hall eltűnése
• Géczi Zoltán: Sötétségben
• Kovács Patrik: Gyerekrablók
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Franciaország sötét oldala

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Sicario 2. A zsoldos / Escobar

Drogbárók végzete

Benke Attila

A véreskezű latin-amerikai drogbárók és az egyre kegyetlenebb drogvadász-egységek harca tovább folytatódik a mozivásznakon is.

 

A kábítószert már régóta ismeri az emberiség, azonban a drogkereskedelem csak a huszadik század társadalmi és technikai fejleményei miatt vált globális méretű problémává. Mexikóban és Kolumbiában sajátos kokaingazdaság épült ki, melynek főszereplői a kartellek. A drogterjesztő bűnszervezetek nem piaci eszközökkel, hanem vesztegetéssel és bérgyilkosokkal próbálják legyőzni riválisaikat. A leghírhedtebb drogbáró a hetvenes-nyolcvanas években csúcsra jutott Pablo Emilio Escobar Gaviria volt, aki elképesztő fényűzésben élt Hacienda Nápoles nevű birtokán (ahol még saját állatkertje is volt) és első elfogása után luxusbörtönében, a La Catedralban. Escobarnak még a kolumbiai parlamentbe is sikerült bekerülnie többek között populista szónoklatai és intézkedései miatt. A „kokainkirály” (így becézték a gengsztert) tudta, hogy a kormányzatból rég kiábrándult szegény emberek tömegén kapaszkodhat fel, ezért építtetett a medellíni szeméttelep mellé lakóházakat, a gyerekeknek focipályákat, és gátlástalan sicarióit (bérgyilkosait) is a szegénysorból emelte maga mellé, kihasználva a fiatalemberek anyagi kiszolgáltatottságát. Escobar és a drogbárók jellemzően a kapitalizmus egyenlőtlen erőviszonyait fordították saját országuk és az Egyesült Államok ellen.

A kartellekről az ellenük erélyesen fellépő rendőri szervekről természetesen számos film készült már. A brazil José Padilha Elit halálosztók első (2007) és második (2010) részében okosan nemcsak a kábítószermaffiát kárhoztatja, hanem a korrupt hatalmat és a rendőri brutalitást is. Amat Escalante Helije (2013) azt mutatja be, hogyan ragad bele az egyszerű, szegény ember a drogbárók hálójába. A nagysikerű Breaking Bad-sorozat (2008-2013) ugyanezzel foglalkozik, csak éppen a másik oldal perspektívájából: egy haldokló kémiatanár, Walter White szembesül azzal, hogy családja anyagi biztonságát tisztességes munkával nem, csak a saját receptje alapján készített metamfetamin gyártásával képes biztosítani.

A megalomán Pablo Escobarról is rengeteg filmet láthattunk már. Az egyikben (BeépülveAz Escobar-ügy, 2016) éppen a Breaking Bad Bryan Cranstonja tűnik fel, a Narcos (2015-) című tévésorozatban az Elit halálosztók rendőrhősét alakító színész, Wagner Moura a kolumbiai kokainkirályt formálja meg, míg az Escobar: Paradise Lostban (2014) a nagysikerű SicarioA bérgyilkos (2015) kartellekre vadászó címszereplőjét játszó Benicio Del Toro bújik a gengszter bőrébe. Ezekhez a filmekhez csatlakozik idén nyáron a spanyol Fernando León de Aranoától (BarrioKülvárosi utcák, 1998, Egy tökéletes nap, 2015) az Escobar (2017) és Taylor Sheridan (A préri urai, 2016, Wind RiverGyilkos nyomon, 2017) tollából, Stefano Sollima rendezésében (A.C.A.B., 2012, Suburra, 2017) a Sicario 2.A zsoldos (2018).

Az Escobar és a Sicario 2. ellentétes nézőpontból mesélnek ugyanarról a jelenségről, az Egyesült Államokat és a latin-amerikai térséget egyaránt sújtó kábítószercsempészetről. Az Escobar a drogbáró egykori szeretője, Virginia Vallejo riporternő eredetileg 2007-ben kiadott, majd több nyelvre lefordított könyve, a Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart alapján készült. Fernando León de Aranoa műve a gengszter és Virginia megismerkedésétől (1983) szakításukon (1987) át egészen Pablo Escobar 1993-as haláláig követi a gátlástalan bűnöző és az egyre jobban lecsúszó riporternő életútját. Érdekes, hogy női perspektívája miatt Aranoa filmje sokkal közelebb áll Dennis Villeneuve első Sicariójához, mint a Sollima-féle folytatás. Taylor Sheridan és a rendező közös döntése Kate, az előző epizód naiv, törvénytisztelő FBI-ügynökének kihagyása a történetből. „Emily Blunt egy nagyszerű színésznő, de az ő karaktere erkölcsi támpontként funkcionált. A zsoldosban nincs ilyen. Ez sokkal közelebb áll az én történetmeséléssel kapcsolatos elképzeléseimhez. Én erkölcsi szempontból nem orientálom a közönségemet.” – nyilatkozta Sollima. Így a Sicario 2-ben Matt, az immorális CIA-ügynök és a mexikói bérgyilkos, Alejandro ezúttal a kartellek mellett az illegális bevándorlás problémájával is szembe kerülnek, és ismét egy morálisan megkérdőjelezhető akcióval (egy rivális banda tagjainak álcázva magukat az egyik drogbáró lányát, Isabelt rabolják el) próbálják meg felvenni a harcot a megállíthatatlan migráció és a menekülteket kihasználó bűnszervezetek ellen.

A Sicario 2. keveset képes hozzátenni az eredetihez, és a migránsokkal sem tud mit kezdeni a prológuson, és egy, az illegális határátlépéshez kötődő feszült jelenetsoron kívül. Sőt, meglepő módon Sollima és Sheridan finomítottak az előző rész társadalom- és műfajkritikáján. Matt bár továbbra is mindenre képes a küldetés sikeressége érdekében, két lábbal tiporja az emberi jogokat és Mexikó szuverenitását, azonban az első Sicario Mattjéhez képest Josh Brolin hősében megszólal a lelkiismeret, ezért az amerikai határsértő elitosztag már nem is annyira ellentmondásos csapat, mint korábban volt. A kiégett Alejandro is klasszikusabb hőssé szelídül, mikor társaitól elszakadva, ellenséges területen védelmezi Isabelt a rivális bandatagokkal szemben. Isabel pedig igen távol áll az öntudatos, idealista Kate-től, mert bár a tinédzser bemutatkozó jelenetében verekszik, és kiosztja iskolája igazgatóját, a játékidő nagy részében riadt tinilány, D. W. Griffith némafilmjei óta ismert tipikus „bajba jutott nő”. Egyedül a mexikói-amerikai Miguel története ad hozzá valamit a Sicarióban látottakhoz, mivel a Rio Grandétól Északon és Délen is sok fiatal járja végig a fiú útját a szegénysortól a szervezett bűnözésig. Miguel rossz családi körülményei miatt sodródik a bűn hálójába, ahonnan nincs más mód a szabadulásra a börtönön vagy a halálon kívül. Kár, hogy a Sicario 2. alkotói erőnek erejével párhuzamba szerették volna állítani a tinédzsert és Alejandrót, ami nem tett jót a cselekmény hihetetlen és hiteltelen utolsó harmadának.

Stefano Sollima akcióthrillerének erőssége a még az első Sicarióénál is sötétebb atmoszféra, illetve a kevés, de pont ezért fajsúlyos akciójelenet. Ezeken a területeken az Escobar gyengébben teljesít, Fernando León de Aranoa a finálé kivételével a szokványos gengszterfilmes stílusban rendezte meg a klasszikus felemelkedés-bukás történetet. Aranoa mozija azonban a Sicario 2-énél sokkal komplexebb társadalomkritikát nyújt. A címszereplőt zseniálisan (az érthetőség határát súroló beszédstílusát tekintve túlságosan is hitelesen) megformáló Javier Bardem Escobarja pont olyan, mint amilyennek Virginia Vallejo is leírta a gengsztert: igazi populista politikusfigura, aki a legnagyobb természetességgel képes hazudni bárhol és bárkinek, hatalmas karizmája van, és hatalmasakat is ígér, miközben szemrebbenés nélkül visszaél hatalmával. És velejéig kétszínű: a fiát óvva inti attól, hogy valaha is a fehér porhoz nyúljon, meglepő módon még a kábítószer és a kartellek ellen küzdő First Ladyvel, Nancy Reagannel is egyetért. A kis Escobar fiú sorsa éles kontrasztban áll a Sicario 2. Migueljének fátumával, igaz, hogy az ő életében sincs túl gyakran jelen az apa, de a kokainkirály vagyona miatt mégis privilegizált helyzetben nőhet fel. Miguel és az Escobar nyomornegyedeinek lakói azonban legjobb esetben is csak sicarióvá, vagyis a kokainkirályok gondolkodás nélkül gyilkoló végrehajtóivá válhatnak, esélyük sincs a felső tízezer gyermekeinek életére.

Ugyanígy meglepően összetett Virginia, aki a Sicario Kate-jéhez hasonló kívülálló, azonban Kate-tel ellentétben a riporternő elmerül a bűn mocsarában, és már csak akkor eszmél, mikor Escobar lehúzta a mélybe. Más szempontból viszont Virginia még több is, mint a Sicario végkifejletére passzív pozícióba kényszerített Kate, mivel az amorális karrierista újságírónő Escobar miatt olyan helyzetbe kerül, melyben csak a túlélés számít, és ez felkelti benne a bosszúvággyal kevert felelősségérzetet.

Az Escobar és a Sicario 2. jól kiegészítik egymást: míg az Escobar inkább a drogbáró és a média kétszínűségét emeli ki, és az amerikai oldalt, valamint a rendfenntartó szerveket egyoldalúan, pozitív módon mutatja be, addig a Sicario 2. ha enged is a klasszikus hollywoodi sablon csábításának, alkotóit a kartelleknél mégis jobban érdekli azok gátlástalansága, akik elvileg a „jó ügy”-ért harcolnak. Arra a kérdésre viszont mindkét film egyértelműen válaszol, hogy Donald Trump nagy álma, a mexikói határra tervezett falrendszer megállítaná-e az illegális bevándorlókat és a drogcsempészetet. Escobar emberei egy amerikai autópályát torlaszolnak el a filmben, és itt száll le a több tonna kokaint szállító repülőgép, a Sicario 2-ben pedig az amerikai Miguel a mexikói embercsempészek szolgálatába áll, és menekülteket vezet át a szigorúan őrzött határzónán az Egyesült Államokba. A fal ugyanúgy nem akadályozza meg a bevándorlást, ahogy a CIA vagy az Escobar elfogására létrehozott kolumbiai Search Bloc véres és illegális akciói sem igazi opciók, más megoldást kell találni erre a problémára Amerikában és Európában is.

 

ESCOBAR (Loving Pablo) – spanyol-bolgár, 2017. Rendezte: Fernando León de Aranoa. Írta: Virginia Vallejo emlékiratai alapján Fernando León de Aranoa. Kép: Alex Catalán. Zene: Federico Jusid. Szereplők: Javier Bardem (Pablo Escobar), Penélope Cruz (Virginia Vallejo), Peter Sarsgaard (Neymar), Óscar Jaenada (Santoro), Julieth Restrepo (Maria Victoria Henao). Gyártó: Escobar Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált.123 perc.

 

SICARIO 2. A ZSOLDOS (Sicario: Day of the Soldado) – olasz-amerikai, 2018. Rendezte: Stefano Sollima. Írta: Taylor Sheridan. Kép: Dariusz Wolski. Zene: Hildur Guđnadottir. Szereplők: Josh Brolin (Matt), Beinicio Del Toro (Alejandro), Matthew Modine (James Ridley), Catherine Keener (Cynthia Foards), Isabela Moner (Isabel Reyes). Gyártó: Black Label Media / Rai Cinema. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált.122 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 54-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13755