KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
   2018/június
MILOš FORMAN
• Bikácsy Gergely: A prágai Forman Miloš Forman (1932-2018)
• Hegyi Zoltán: Miloš tűzoltói Forman két világ közt
• Vágvölgyi B. András: Száll a kakukk Miloš Forman
ANIMÁCIÓ
• Gerencsér Péter: Hatvan éve a föld alatt A Kisvakond kicsisége és nagysága
• Varga Zoltán: Álmok és rítusok szövedéke Horváth Mária animációs rövidfilmjei
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: „Nekem a Balaton a Riviéra!” Kádár-kori álmok: nyári vakáció
• Pető Szabolcs: Vad Balaton Beszélgetés Mosonyi Szabolccsal
• Soós Tamás Dénes: Sors-játék Nagyi Project
• Erdélyi Z. Ágnes: Portásfülkétől a vörös szőnyegig Beszélgetés Szalai Károllyal
OLASZ WESTERN
• Benke Attila: Kenyér helyett dinamit Az olasz ‘68 és az italowestern
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Traumaköltészet Lynne Ramsay
FILM NOIR
• Kovács Patrik: Karambol a végzettel A véletlen szerepe a film noirban
• Pernecker Dávid: A test nem templom Valós halál
A FILMKRITIKA MESTEREI
• Morsányi Bernadett: Bustert látni Beszélgetés Bikácsy Gergellyel
• Schubert Gusztáv: Saját mozi Bolond Pierrot különös kalandja I.
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: A rejtett tartomány Linz
• Baski Sándor: Bűnös viszonyok Titanic
• Kovács Patrik: Omlós és ropogós Friss Hús
KRITIKA
• Vajda Judit: Íme az ember! Egy fantasztikus nő
MOZI
• Baski Sándor: Viktoria
• Roboz Gábor: Merülés a szerelembe
• Varró Attila: Egy lélegzetnyire
• Vajda Judit: Színpadon az életem
• Pethő Réka: Szörnyek és szerelmek
• Kovács Patrik: Három hegycsúcs
• Huber Zoltán: Taxi 5
• Benke Attila: 7 vérfagyasztó nap
• Fekete Tamás: Így csajozz egy földönkívülivel
• Lichter Péter: Bosszúállók: Végtelen háború
• Kránicz Bence: Kszi, Simon
• Herpai Gergely: Deadpool 2.
DVD
• Pápai Zsolt: Kísértettörténet (Szellem/Világ)
• Kovács Patrik: A katasztrófaművész
• Géczi Zoltán: A préri urai
• Horányi Péter: Lesz ez még így se!
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kísértettörténet (Szellem/Világ)

Pápai Zsolt

A Ghost Story – amerikai, 2017. Rendezte: David Lowery. Szereplők: Rooney Mara, Casey Affleck. Forgalmazó: Revolutionary. 93 perc.

 

A tavalyi év egyik legmeghökkentőbb amerikai filmje egyúttal az egyik legenigmatikusabb is. Ragyogó alapötletre épülő, izgalmas stíl- és műfajkeverék, amit egyszerre lehet a tradicionális álomgyári zsánerekhez, valamint egyes modernista remekekhez, pontosabban az azok hagyományát követő slow cinemához kötni, de mindezek mellett a film az ötlettelen gagyihoz is odakapcsolható. Kiindulópontját az 1945 utáni Hollywoodban szép számmal készülő, az élőt a halottal összeboronáló, és kettejük boldogsága (!) mellett érvelő speciális melodrámatípus képezi (olyan filmekkel, mint a Jennie portréja vagy A kísértet és Mr. Muir, sőt a Harvey), és ezt egészíti ki a játékidő első felében a kortárs slow cinemát idéző tempó, képkomponálási technika és szcenika, miközben a film második felében néhol a kísértetház-horrorok hatása is felsejlik.

A történet igencsak karcsú: a fiatal szerelmesek, „M” (Rooney Mara) és „C” (Casey Affleck) új házba költöznek, de sokáig nem élnek ott, a fiú ugyanis autóbalesetben meghal. A halottasházból – immár szellemként – nem a temetőbe vezet az útja, hanem vissza a szerelméhez, az elhagyott házba, ahonnan azonban „M” hamarosan kiköltözik (de csak azután, hogy „C” tehetetlen szemtanúként végigszenvedi a lány partnerkeresési kísérleteit). A film innentől „C” elhatalmasodó magányát követi végig, a minimálban még reményteljes outsider-léttől a teljes elhagyatottságig.

A film egyik különlegessége az időkezelése. Az eddig inkább vágóként ismert, és rendezőként jobbára csak aprómunkákat jegyző David Lowery hol bátran tömöríti, hol pedig még merészebben megnyújtja az időt: hatalmas időszakokat alig néhány másodpercbe sűrít vagy rövid pillanatokat kimerevít. Utóbbi esetekben a kortárs slow cinema szülőanyját (Chantal Akermant és főművét, a Jeanne Dielmant) és szülőatyját (Tarr Bélát) is megidézi, továbbá kikacsint a slow cinema olyan kortárs jeleseire, mint Tsai Ming Liang (Goodbye, Dragon Inn) vagy Apichatpong Weerasethakul (Boonmee bácsi). Ebben a filmben akár egy „egyszerű” csók is másfél percig tarthat, de a rendező nemcsak az idő ábrázolásával (a hosszan kitartott snittekkel), hanem a kompozíciókkal (a statikus kistotálokkal), a takarékos dialógusépítéssel (szó még a szellem nélküli jelenetekben is alig hangzik) és az akciódramaturgia korlátozásával is a slow cinemához kapcsolódik (jellemző, hogy „C” balesete nem, csak annak végeredménye kerül képre).

A Kísértettörténet azon kevés filmek egyike a teljes filmtörténetben, melyek esetében még az elképesztő ritmuszavarokat is meg lehet érvelni. Ha ugyanis a szellemek az időn kívül léteznek (már ha léteznek egyáltalán), akkor – talán – a róluk szóló filmben is szabadon kalandozhatunk a szélsőségesen lassú és veszettül gyors jelenetek között, a nagy tempóingadozások ugyanis éppenséggel a hős(ök) időn kívüliségét (is) érzékeltethetik.

Részben az időkezelésből következően a film szerkezete is zavarbaejtő. Nem könnyű eldönteni, hogy értelmetlen vagy mívesen többértelmű struktúrával van-e dolgunk, hogy zavaros katyvasz avagy rétegzett jelentésekkel teli műegész, amit látunk. Mintha a film félúton állna a kettő között: egyes pillanataiban remekművet sejtet, hogy aztán a rögtön utána következőben makacsul ne váltsa be az ígéretét. Az egész téma méltóságát csonkítja például, hogy a szellemként kísértő „C”-re Lowery direktor a mindenkori kísértetábrázolások unt kliséelemét jelentő – már a XIX. század végén Georges Méliès által is alkalmazott – lepedőt aggat, ami a kezdetektől elidegenítőnek tűnik, igaz, a figura magányának ábrázolásakor, mivel nagyon fotogén ez a jelmez, nem jön rosszul. Elsőre röhejes látvány (a szellem „szeme” helyén vágott két luk miatt kiváltképpen), de meg lehet szokni, sőt lassan-lassan kezd gyümölcsöző ötletnek feltűnni.

A film eklektikája egyszerre vonzó és taszító. Modorosság áll szemben keresetlen bájjal, kiszámítottság és hatásvadászat mélyértelmű megoldásokkal, értelmezhetetlen logikai bakugrások izgalmasan váratlan fordulatokkal. Egészében a Kísértettörténet úgy fest, mint egy talentumos filmfőiskolai vizsgadolgozat, amelynek alkotója eminensül mondja fel a tankönyvet, miközben a sajátosan hibrid műfaji szemléletével, valamint a magány és elidegenedés ábrázolásának innovatív megoldásaival hozzá is tesz a tanultakhoz. Látszik a rutintalanság mind a forgatókönyvön, mind a kivitelezésen, mégis mintha több lenne ez a film, mint szolgalélekkel levezényelt, olcsó pastiche. Sok benne a hulladékanyag, de pár apró igazgyöngyöt is rejt.

Extrák: Audiokommentár a rendező és stábtagok közreműködésével; kimaradt jelenet; kisfilm a filmzenéről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13702