KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
   2018/április
#METOO HOLLYWOOD
• Huber Zoltán: A nemek arca Hollywood lázadása
• Schubert Gusztáv: A meteor Az erő mítosza
• Vágvölgyi B. András: Elbizonytalanodó halálbiztos Tarantino vs. Uma Thurman
• Baski Sándor: A férfi megfizet Erőszak és bosszú
• Sepsi László: Az oroszok voltak Vörös veréb
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A Fruitvale metrómegállótól Wakandáig Ryan Coogler
HACKER-FILMEK
• Barotányi Zoltán: Ördög bújt a processzorba Hacker-filmek
• Barotányi Zoltán: Ördög bújt a processzorba Hacker-filmek
JEAN-LUC GODARD
• Ádám Péter: A forradalom délibábja Jean-Luc Godard 1968-ban – 1.rész
MAGYAR MŰHELY
• Murai András: Amnézia ellen Magyar Gulág-filmekről
• Németh Brigitta: Amnézia ellen Magyar Gulág-filmekről
• Hirsch Tibor: Kádár-kori álmok: az emancipáció Nők, akik figyelnek
• Báron György: A leselkedő Isten A rossz árnyék
• Soós Tamás Dénes: „Hiánycikk az emberszeretet” Beszélgetés Lengyel Balázzsal
• Bokor Ágnes: „Művészkedni sokkal könnyebb” Beszélgetés Bergendy Péterrel
• Kránicz Bence: Sugárzó szomorúság Új magyar kisjátékfilmek
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A valóság rekonstrukciója Berlin
• Rudolf Dániel: Magánbűnök, közerkölcsök Cseh és Szlovák Filmkarnevál
KRITIKA
• Kolozsi László: Thália szabadtéri temploma Vándorszínészek
• Forgács Iván: Kiúttalan A szelíd teremtés
• Vajda Judit: A frontkatonák csodálatos élete Viszontlátásra odafönt
MOZI
• Kovács Kata: Ismaël szellemei
• Pethő Réka: A hely
• Kovács Patrik: Hívatlanok 2: Éjjeli préda
• Huber Zoltán: Bosszúvágy
• Alföldi Nóra: Táncterápia
• Sárkány Anna: Derült égből család
• Fekete Tamás: Nyúl Péter
• Benke Attila: Szellemek háza
DVD
• Pápai Zsolt: Az 54. hadtest
• Pápai Zsolt: Az 54. hadtest
MOZI
• Kránicz Bence: A párizsi vonat
• Baski Sándor: Tomb Raider
• Tüske Zsuzsanna: Éjszakai játék
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Kovács Patrik: Büntető ököl
• Benke Attila: Hullagyáros
• Kovács Patrik: Kőkezű
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Pápai Zsolt: Hegyek között

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A párizsi vonat

Kránicz Bence

The 15:17 to Paris – amerikai, 2018. Rendezte: Clint Eastwood. Írta: Jeffrey E. Stern könyvéből Dorothy Blyskal. Kép: Tom Stern. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Spencer Stone (Stone), Anthony Sadler (Sadler), Alek Skarlatos (Skarlatos), Isabelle Risacher Moogalian (Isabelle), Ray COrasani (Ayoub). Gyártó: Malpaso Productions / Village Roadshow Picures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 94 perc.

 

Két rendező akad az utóbbi évekből, akik nyolcvan fölött nemcsak dolgoznak, de kísérleteznek is, újító szellemű filmjeik pedig a magyar mozikba is eljutottak. Az egyikük a Búcsú a nyelvtől térhatású avantgárdját jegyző Jean-Luc Godard, a másik Clint Eastwood, aki harminchatodik rendezésében, A párizsi vonatban saját magukkal játszatja el a 2015-ös, meghiúsult terrorcselekmény hősies áldozatait. Ennyi rizikó nélkül Eastwood valószínűleg elaludt volna a forgatáson, mivel a film minden eleme feltűnt az utóbbi években készített filmjeiben: a kéretlenül is hőssé váló átlagjóska a Sullyból, a fegyverkezés és az amerikai „békeexport” mellett hitet tevő, konzervatív férfi hősök az Amerikai mesterlövészből, a sorsszerű katasztrófában helytálló kisemberek az Azutánból lehetnek ismerősek. Az életmű jellegzetes hősei és konfliktusai mellett a vonatos akciót előrevetítő, egyébként a hősök gyerekkori barátságánál kezdődő történet is elnyűtt sablonokra épít. Ráadásul a sztárokat a mellékszerepekben is nélkülöző A párizsi vonat képi és zenei síkon is Eastwood legprimitívebb, kifejezetten olcsó produkciókat idéző munkái közé tartozik.

Ám éppen a tudatos puritánságban áll Eastwood kísérletének lényege. A párizsi vonattal a rendező a dokumentumdráma műfajához kerül közel, ezért fogja vissza a történetben rejlő thrillerpotenciált és ragaszkodik a tévés esztétikához. A fináléban átadott Becsületrendek dokumentumfelvételei nem válnak le a film egészéről, mert addig is a merénylet valódi érintettjeit láthattuk – elvégre kik képviselhetnék hívebben a vásznon a hétköznapi amerikai bajnokokat, mint saját maguk? Más kérdés, hogy a darabosan játszó főszereplők, főként a monstruózus megjelenésű Spencer Stone játéka mindvégig bizarr és elidegenítő élményként tartja távol a nézőktől A párizsi vonatot. Eastwood pechje, hogy a fegyverbolondok hőstetteit megéneklő film premierje után egy héttel Floridában tizenhét embert ölt meg egy fiatal férfi, de tény, hogy enélkül sem könnyű rokonszenvezni olyan hősökkel, akik már gyerekként büszkén mutogatják egymásnak a ruhásszekrényben tárolt, éles lőfegyvereket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13652