KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
   2018/május
'68 LÁZADÓI
• Vágvölgyi B. András: Rebellis tekintet Cinéma ‘68
• Ádám Péter: A forradalom délibábja Jean-Luc Godard 1968-ban – 2. rész
• Ádám Péter: Godard, a rettenetes
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Múlt-fogyatkozás Kádár-kori álmok
• Csákvári Géza: Szemben a gonoszsággal Beszélgetés Bogdán Árpáddal
• Bokor Ágnes: Modernkori rabszolgaság Beszélgetés Tuza-Ritter Bernadett-tel
• Kolozsi László: Magyar forgatókönyvírók I. Nem sablonos válaszok
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Az apai árnyék kiradírozása Sebastián Lelio
JÁTÉKSZENVEDÉLY
• Borbíró András: Kockamesék Társasjátéktól a filmig
• Sepsi László: A programozó neve Ready Player One
• Herpai Gergely: Dávid Góliátban Mecha játékok és filmek
FILMTÖRTÉNET
• Gervai András: Könyvek a Mesterről Fellini – négyszer
FESZTIVÁL
• Szalkai Réka: Veszedelmes mobilok Rotterdam
• Buglya Zsófia: Látásjavító gyakorlatok Graz – Diagonale
KRITIKA
• Margitházi Beja: Szemüveg nélkül Arcélek, útszélek
• Soós Tamás Dénes: Nincs újjászületés Genezis
• Tóth Péter Pál: Sós kútba tesznek Kifutás
• Baski Sándor: A sztratoszférába és tovább Lajkó – Cigány az űrben
• Gelencsér Gábor: A tizenharmadik apostol Mária Magdolna
MOZI
• Zalán Márk: Veszett vidék
• Benke Attila: Téli fivérek
DVD
• Pápai Zsolt: Megmaradt Alice-nek
• Kránicz Bence: Marston professzor és a két Wonder Woman
• Kovács Patrik: Marshall – Állj ki az igazságért!
• Benke Attila: Gyilkolj vagy meghalsz
• Géczi Zoltán: Az idegen
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Lajkó – Cigány az űrben

A sztratoszférába és tovább

Baski Sándor

Lengyel Balázs első rendezésében A tanú humorát próbálja összehangolni a Kaurismäki-filmek melankóliájával.

Lengyel Balázs 2016-os rövidfilmje már megelőlegezte későbbi nagyjátékfilmes debütálását. Az ismert orosz népmesét átíró Répa komikus alaphelyzettel indít – Andrej egy óriási sárgarépát talál a birtokán, amit a felesége és a kisfia segítségével sem tud kihúzni a földből –, de gyorsan ráfagy a néző arcára a mosoly, amikor a bálnaméretű zöldségért zajló harc a közeli atomerőmű munkatársaival gyilkosságsorozatba torkollik. A provokatív cím és a szinopszis a Lajkó – Cigány az űrben esetében is vígjátéki folytatást ígér, de a közönség elvárásai ezúttal is csak részben teljesülnek.

Ha rendezőként újoncnak is számít Lengyel, mint forgatókönyvíró már letette a névjegyét. A Lovas Balázzsal közösen jegyzett Kojot, illetve az HBO sorozata, az Aranyélet alapján erősen foglalkoztatják a közéleti témák, azon belül is a hatalommal, a korrupt rendszerrel akarata ellenére szembekerülő kisember kálváriája. A Lajkónak is ez a központi konfliktusa, címszereplőjét ráadásul duplán sújtja a sors és a történelem – az 56-ban bevonuló szovjet hadsereg mint forradalmárt tartóztatja le (tévesen), a magyar hatóságok, és később az oroszok Bajkonurban pedig a cigánysága miatt kezelik alacsonyabb rendű, feláldozható állampolgárként. Lajkót, Pelikán elvtárshoz hasonlóan, bábúként tologatják a nagypolitika sakktábláján a kommunista fejesek, de amíg Bacsó Péter kisembere csak annyit szeretne, hogy hagyják békében élni, Lengyel hősének ambíciói, álmai vannak. A rendező mintaszerűen, a hollywoodi forgatókönyvíró tankönyveket követve ágyaz meg a Serbán Lajosként anyakönyvezett férfi motivációinak: Lajkó még gyerekként, egy félresikerült rakétakísérletben megöli az édesanyját, és attól kezdve egyetlen célja, hogy feljusson az űrbe bocsánatot kérni tőle. Nála a tudomány, illetve a technika iránti rajongás és a természetfelettiben való hit tökéletesen megfér egymás mellett.

Karmazsin Jenő elvtárs, a Kunmadarasi Vörösiszap Termelőszövetkezet elnöke hasonlóan izgalmas figura, Lajkó egyenrangú partnerévé emelése kiváló dramaturgiai döntés. A főhőst mentoráló férfi hithű kommunista, Gyabronka József árnyalt alakításának köszönhetően azonban nem válik belőle karikatúra, őszinte érzelmi reakcióival izgalmasan ellenpontozza a faarcú, Buster Keatont idéző Lajkót (Keresztes Tamás is telitalálat a szerepben.)

Lengyel a miliőt is elsőfilmestől szokatlan magabiztossággal teremti meg. A helyszínek a tanyasi putritól a börtönudvaron át a bajkonuri űrállomásig enyhén stilizáltak, ugyanakkor egy realista igénnyel készült kosztümös történelmi filmből se lógnának ki, még ha néhol észre is lehet venni a kényszerű spórolás nyomait. A Réder György operatőri munkáját is dicsérő átgondolt, egységes látványvilág nem egy abszurd mese, hanem egy lehetséges alternatív múlt hihető kulisszája.

Ezeken a kereteken belül működhetne vegytiszta szatíraként a film A tanú után szabadon, egy-egy pillanatra – például a vallatási jelenetben – sikerül is megidézni Bacsó klasszikusának szellemiségét, de Lengyel nem akarta egyetlen műfaj és stílus mellett elkötelezni magát. Minden szellemes poénra jut egy olcsóbb, a magyar vígjáték kabaréhagyományaira építő geg (lásd: Brezsnyev, mint meleg KB-titkár), illetve karikatúra (ilyen Lajkó apja, aki az Üvegtigrisbe jobban passzolna, mint ide), ráadásul a rendezőnek az időzítés sem erőssége. A tragédiáktól sújtott különc figurák és a (túl) hosszan kitartott kínos szituációk inkább egy Kaurismäki-filmbe illenek, de hiába beszéli Lengyel ezt a nyelvet is jól, a harsányabb, populistább megoldásokat nem tudja közös nevezőre hozni vele.

Filmje innen nézve kudarc, de olyan, amelyre nyugodtan lehet büszke. Rutintalan rendezőként választhatta volna a könnyebb sikerrel kecsegtető súlytalan bohóckodást is, ehelyett kockázatot vállalt, és megpróbálta a műfaji igényeket összehangolni a szerzői ambícióival, elmondva közben a kisebbségi létről és a kirekesztettség élményéről is valami érvényeset. A „bűne” ugyanaz, mint a főhőséé: a szabályokra és az esélyekre fittyet hányva mert nagyot álmodni.

 

LAJKÓ – CIGÁNY AZ ŰRBEN – magyar, 2018. Rendezte: Lengyel Balázs. Írta Lengyel Balázs és Lovas Balázs. Kép: Réder György. Zene: Balázs Ádám. Vágó: Kis Wanda. Producer: Pusztai Ferenc. Szereplők: Keresztes Tamás (Lajkó), Gyabronka József (Karmazsin), Pálffy Tibor (Flórián), Bohdan Benyuk (Brezsnyev). Gyártó: KMH Film. Forgalmazó: Vertigo Média. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/05 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13643