KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
   2017/október
FÁBRI 100
• Gelencsér Gábor: Egy modern klasszikus Fábri Zoltán (1917–1994)
• Barabás Klára: Fábri Zoltán és a cenzúra A történelem körhintáján – Fábri 100
PARANOIA THRILLER
• Benke Attila: Belső ellenségek Kortárs amerikai politikai thrillerek
• Sepsi László: B-gyilkos Amerikai bérgyilkos
• Fekete Martin: Összeesküvések Z-től I-ig Francia paranoiathrillerek
• Barkóczi Janka: Lázas város A kairói eset
• Teszár Dávid: Fehér gallér, zöldhasú Koreai politikai thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Megfontolt felforgató Ruben Östlund
A KÉP MESTEREI
• Vincze Teréz: A fenséges realizmus mestere Lee Ping-bin
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A talált tárgy felmutatása Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 3. rész
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 2. rész
• Cserháti Zoltán: „Megfogott a kuflik humora” Beszélgetés Jurik Kristóffal és Molnár Ágnessel
• Varga Zoltán: A király meséi Újváry László (1945–2017)
• Mészáros Márton: Humorra hangolva Beszélgetés Vékes Csabával
• Vajda Judit: Színház az egész alvilág Hetedik alabárdos
FESZTIVÁL
• Várkonyi Benedek: A fény művészete Szolnoki Nemzetközi Tudományos Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Krízis és terápia Szemrevaló/Sehenswert
KÖNYV
• Sághy Miklós: Át a labirintuson Gelencsér Gábor Magyar film 1.0
• Murai András: Forradalmi kötet ‘56, te suhanc
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Elvarázsolt kastélyok Stephen King: Az
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Búcsúfilmezés Logan Lucky – A tuti balhé
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Megmutatni Azt Az
KRITIKA
• Varró Attila: Anyasági vizsgálat anyám!
• Baski Sándor: Ozon-réteg Dupla szerető
MOZI
• Huber Zoltán: Borg/McEnroe
• Kránicz Bence: Wind River – Gyilkos nyomon
• Kovács Gellért: Viktória királynő és Abdul
• Varró Attila: Tulipánláz
• Kovács Kata: Az igazi törődés
• Alföldi Nóra: Újra otthon
• Benke Attila: Négyen a bank ellen
• Barkóczi Janka: Isten hozott Németországban!
• Lovas Anna: Sokkal több, mint testőr
• Sepsi László: Nyílt tengeren: Cápák között
• Fekete Tamás: Renegátok
DVD
• Gelencsér Gábor: A kőszívű ember fiai
• Kránicz Bence: Egyes nők
• Kovács Patrik: Égigérő fű
• Szántai János: Lángoló agy
• Pápai Zsolt: A tehetség
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tulipánláz

Varró Attila

Tulip Fever – amerikai-brit, 2017. Rendezte: Justin Chadwick. Írta: Deborah Moggach regényéből Tom Stoppard. Kép: Eigil Bryld. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Alicia Vikander (Sophia), Dane DeHaan (Jan), Holliday Grainger (Maria), Christoph Waltz (Cornelis). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 105 perc.

 

Alig fél évvel Park Chan-wook finomművű Szolgálólánya után mozikba került Hollywood saját verziója a kosztümös szerelmi négyszög-thrillerre, amelyben egy gazdag ifjú hölgy összefog szolgálólányával, hogy kijátszva idős urát-parancsolóját, külföldre szökhessen egy vonzó, ám nem éppen feddhetetlen fiatalember oldalán. Noha a film ezúttal is színvonalas irodalmi alapanyagból született (sőt Deborah Moggach írónő maga is részt vett az adaptációban), és a főszerepeket játszó színészek (élen a végre karaktert váltó Christoph Waltz-cal) sem maradnak el semmiben a koreai párdarabtól, az összehasonlítás mérlege mégis jócskán Park javára billen.

Az egzotikus vidékek és témák szakavatott iparos-rendezője, Justin Chadwick ugyanis épp azt hanyagolta el leginkább az alapműből, ami – különösebb fordulatok és látványosabb indulatok híján – a legnagyobb vonzerejét jelenti: a 17. századi amszterdami tulipánláz aprólékos részletekből felépülő kontextusát, valamint beszédes párhuzamait az ugyancsak ekkoriban virágzó németalföldi festészettel – a művészet és szépség iránti rajongás két, igen eltérő formájának ütköztetését. A gyönyörű polgárasszony-modelljébe beleszerető Jan van Loos festő (feltehetően Jacob van Loo fiktív verziója), aki rangos portréfestői pályáját elhagyva tulipánbrókernek áll, hogy kiszolgálva a múlékony csodák iránti divathóbortot meggazdagodjon, nem sokban különbözik az álomgyárakba beálló művészek szomorú példáitól – köztük azzal a Tom Stoppard (film)íróval, aki a tömegfilmes igényeknek tett kínos engedményeivel (mint a Judi Dench nagyasszony számára kínkeservvel beillesztett extraszereplő vagy a hősnő pozitív vonásaira rásegítő módosítások) immár igen csak távol került a Rosencrantz és Guildenstern halott hajdani kesernyés művészparabolájától. A Tulipánláz kétségkívül igényes képi világú, látványos keretbe illesztett alkotás, ám ahelyett, hogy átlényegítené és halhatatlanná tenné megfestett tulipánját, csupán csak mutatós képeslap-reprodukciót fényképez belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13392