KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó tangónk

Barkóczi Janka

Un tango más – argentin-német, 2015. Rendezte és írta: German Kral. Kép: Jo Heim és Félix Monti. Zene: Gerd Baumann, Luis Borda és a Sexteto Mayor. Szereplők: Maria Níeves Rego, Juan Carlos Copes, Melina Brutman, Johana Copes. Gyártó: Lailaps Pictures / Horres Film / German Kral Filmproduktion. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 85 perc.

 

A 90-es évek óta tucatjával készülnek olyan mozgóképek, melyek – a Buena Vista Social Club jól bevált receptje szerint – tisztességben megőszült urakat és hölgyeket mutatnak be, akik egész életükben nagy tehetséggel és életörömmel ápoltak egy-egy zenei irányzatot. Az argentin születésű German Kral dokumentumfilmjének hősei, Juan Carlos Copes és María Nieves Rego csekély ötven évig járták a tangót, mellékesen pedig megújították és világszerte divatba hozták a műfajt. A nyolcvan felett is sármos Juan és a büszke María Az utolsó tangónkban még egyszer találkoznak egy táncra, a rendező pedig könnyed eleganciával, az ismerős téma ellenére is eredeti módon rajzolja fel az idáig vezető utat.

A jó stílusban vászonra vitt történet ereje, hogy nem kizárólag a magával ragadó ritmusra és dallamra hagyatkozik. A parketten hús-vér figurákat látunk, akiknek a világhoz és egymáshoz is valóban közük van. A legendás páros múltját rekonstruáló mai táncosok úgy idézik meg a letűnt évtizedeket, hogy az idő minden pillanata tökéletesen belesimul a film szövetébe. A fülledt külvárosi mulatókban, szürke hangárakban és ragyogó show-színpadokon feléledő koreográfiák attól válnak élettelivé, hogy a táncot és a táncos sorsát generációkon át egyesítik. Az idős főszereplők köré olyan fiatal mellékalakok kerülnek, akik az örökség méltó hordozói, ezáltal minden tekintetben elődeik egyenrangú partnereivé válnak. Mozdulataik és beszélgetéseik banális részletei mögött hihetetlen mélység nyílik, melyet megkérdőjelezhetetlen önazonosságuk tesz hitelessé.

A Wim Wenders produceri védnöksége alatt készült filmben elhangzik, hogy a tangó olyan tánc, amelynek kulcsa a kommunikáció. German Kral a filmnyelv segítségével követi le ennek a kommunikációnak minden finomságát, ízléses, gördülékeny és meghatóan empatikus módon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12960