KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Úri viszonyok

Vajda Judit

Cafe Society – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Vittorio Storaro. Szereplők: Jesse Eisenberg (Bobby), Kristen Stewart (Vonnie), Steve Carrell (Phil), Blake Lively (Kat). Gyártó: FilmNation Entertainment / Gravier Production. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 95 perc.

 

Woody Allentől a pályája alakulását egyre szomorúbb szívvel követők már rég nem várnak semmit, ezért színtiszta örömöt jelent, amikor nagy ritkán beköszön egy olyan mélységű mű, mint a Blue Jasmine vagy egy olyan bájos kis semmiség, mint az Éjfélkor Párizsban. A filmrajongók mély fájdalmára azonban az utóbbi években ennél sokkal gyakoribb, hogy a mester olyan rettenetesen félresikerült munkákkal próbálkozik kitartó rajongóinál, mint a totálisan semmitmondó Férfit látok álmaidban vagy az arcpirítóan lapos és közhelyes Abszurd alak.

Sajnos a menetrend szerint érkező szokásos évi termés esetében is az utóbbi tendencia érvényesül. Az Úri viszonyokban megint jó nevű színészgárda próbálja takargatni a nyilvánvaló tényt, hogy egy idő után a legjobb filmrendezőknek is (de Allennek mindenképpen!) nyugdíjba kéne vonulniuk. Ha egy írónak nincs semmi épkézláb ötlete, vagy keres tovább, vagy hagyja a fenébe. Kivéve, ha Woody Allennek hívják, mert akkor minden körülmények között papírra veti a művet, mintha pisztollyal kényszerítenék. És ugyanígy: emberünket az sem tántorítja el a rendezéstől, ha mindössze annyi jut az eszébe, hogy a képek alá mondva mesélje el a cselekményt.

Beillesztve az eddigi életműbe, az Úri viszonyok a választásokról és a hűtlenségről szól – előbbit a Melinda és Melindában, utóbbit a Vicky Cristina Barcelonában tárgyalta már Allen, természetesen sokkal jobban. Az új film nem csak a semmitmondásba, az unalomba is menthetetlenül belefullad azzal, hogy a főhős szerelmi ügyének ismertetésekor annyi közölnivalója sincs, mintha két távoli ismerősünkkel történteket mesélnénk el pár mondatban. Az Úri viszonyok ráadásul nem fut ki sehova – a semmiből a semmibe tart, így még az sem mondható el róla, hogy olyan mérsékelten élvezhető alkotás lenne, mint a Rómának szeretettel vagy a Káprázatos holdvilág.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12959