KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Az ismeretlen lány

Orvosság kizsákmányolás ellen

Kránicz Bence

Az új Dardenne-film hősnőjének egy beteg társadalmat kellene meggyógyítania, de csak az elhallgatott bűnöket tudja feltárni.

 

A krimik magánnyomozói azért lehetnek sikeresebbek hivatásos rendőrként dolgozó kollégáiknál, mert kívülállók: senkihez nem tartoznak, tehát mindenkivel szót értenek, bejáratosak az arisztokraták szalonjaiba és a munkások törzskocsmájába is. Jean-Pierre és Luc Dardenne legújabb filmjében is ilyen magánnyomozó hőssel találkozunk, még ha csak dilettáns detektívről van is szó. Jenny háziorvos Liège-ben, páciensei között polgári családok krónikus betegségekkel küzdő gyermekei és fizikai munkában lesérült közel-keleti bevándorlók egyaránt akadnak. Nyomozni azután kezd el, hogy rendelőjétől nem messze holtan találnak egy fekete lányt, aki gyaníthatóan gyilkosság áldozata lett. Az ismeretlen lányról senki nem tud semmit, csak annyi biztos, hogy halála előtt néhány perccel rémülten becsengetett Jenny rendelőjébe, a hősnő azonban éppen asszisztensével vitatkozott, és nem engedte be őt. Jennyt gyötri a bűntudat, de legalább annyira foglalkoztatja az is, ki lehet a lány és hogyan került ilyen kiszolgáltatott helyzetbe – ám a doktornő mindenhol falakba ütközik, ahol az áldozat személyazonosságáról próbál érdeklődni.

A film szerkezete klasszikus krimiket idéz: a hősnő azáltal kerül egyre közelebb a rejtély megoldásához, hogy elbeszélget azokkal a pácienseivel, akik találkozhattak már a lánnyal, egyeztet a rendőrökkel, és felkeresi a közeli internetkávézót, ahol mellékesen prostitáltakat közvetítenek ki a helyi stricik. Akitől első alkalommal nem tud meg semmit, azt újra kérdőre vonja, ahonnan első alkalommal elküldik, oda visszamegy, így apránként új információk birtokába jut. Mindig egy lépéssel közelebb kerül az igazsághoz, az igazság pedig – elvégre Dardenne-filmben vagyunk – a társadalom betegségének diagnózisa.

Önként vállalt nyomozómunkája, küldetése révén Jennynek már nem egyes betegeket, hanem magát a rendszert kellene meggyógyítania, ha lehetősége nyílna rá. Noha ilyesmire érthető módon nem képes, már azzal is eredményt ér el, hogy tudást szerez. Éppen azért lehet ő az ideális nyomozó, mert bár a középosztályhoz, vagyis a kiváltságosok közé tartozik, de keresi a kapcsolatot a perifériára szorultakkal: a történet elején előléptetnék, és egy magánklinikán dolgozhatna, Jenny azonban kitart szerényebb jövedelemmel járó háziorvosi praxisa mellett, hogy ne veszítse el szegényebb sorból származó betegeit sem.

Az Arany Pálmával díjazott Rosettához, vagy akár a Dardenne testvérek legutóbbi filmjéhez, a Két nap, egy éjszakához hasonlóan Az ismeretlen lány is erős, aktív női hőst mozgat. Adèle Haenel (A küzdők) precíz és gondosan felépített alakításán végigkövethető, hogyan nyomja el magában Jenny az érzelmeit, nehogy túl közel kerüljön a pácienseihez, és miként engedi később mégis, hogy empátiája és lelkiismerete vezessék a tetteit. Nyomozása mellett asszisztenséhez fűződő, neurotikus kapcsolata árnyalja a hősnő karakterét, nem mellékesen pedig ez a szál humorral oldja a komor történetet.

Fokozatosan ugyanis kirajzolódik, hogy Jennynek nem elsősorban a címszereplő halálában van közvetlen felelőssége, hanem ennél általánosabb értelemben érintett: maga is része annak a társadalmi rendszernek, amely kihasználja az aljamunkát vállaló, olcsón dolgozó és semmit nem kérdező bevándorlókat, miközben sem képviseletet, sem védelmet nem nyújt nekik. A hősnő azt a feladatot vállalja magára, amelyet maguk a rendezők is teljesíteni próbálnak a munkásosztály teljes kiszolgáltatottságát rögeszmésen vizsgáló filmjeikkel. Ha jóvátenni nem is tudják az igazságtalanságokat, legalább felszínre hozzák az elhallgatott bűnöket, és hangot adnak az elnyomottaknak.

Az ismeretlen lány címszereplője, mint annyi másik krimitörténet áldozata, meg sem jelenik a filmben, noha körülötte zajlanak az események. Csak fényképen és a térfigyelő kamera képén át látjuk, mert ebben a világban valódi jelenléttel már halála előtt sem rendelkezett. A Dardenne testvérek ugyanazt állítják ezúttal is, mint korábbi munkáikban: a bevándorlók Nyugat-Európában, a lehetőségek földjén is nincstelenek maradnak. Ha veszélybe kerül az életük, a többségi társadalomnak úgy a legkényelmesebb, ha inkább tudomást sem vesz róluk.

A betegséget ismerjük, orvosság pedig egyelőre nincsen.

 

AZ ISMERETLEN LÁNY (La fille inconnue) – belga, 2016. Rendezte és írta: Jean-Pierre és Luc Dardenne. Kép: Alain Marcoen. Szereplők: Adèle Haenel (Jenny), Louka Minnelli (Bryan), Olivier Bonnaud (Julien), Jérémie Renier (Apa), Christelle Cornill (Anya). Gyártó: Savage Films / Les Films du Fleuve. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 113 perc

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12945