KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

       
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

Megint Dodó

Marabu Dodói a Kretén humormagazinban jelentek meg először 1994-ben, és hamar a lap állandó szereplőiévé váltak. Mondhatni, jobb híján, hiszen a comic stripek jellemzően napi rendszerességgel szoktak futni, de a magyar sajtó történetében még a heti képsor is viszonylag ritka. Így a Dilidodó – ahogy eredetileg hívták – egy olyan napi strip lett, ami kéthavonta jelenik meg. Ez a körülményekhez képest idilli állapot 2009-ig tartott, amikorra az interneten ingyenesen fellelhető mennyiségű humor miatt olyan alacsony szintre fogyott a Kretén olvasótábora, hogy a kiadó jobbnak látta beszüntetni a megjelenését.

Addigra már 200 csíkban szórakoztatták az abszurd humorra vevő közönséget a Dodók, akiknek az az egyik sajátosságuk, hogy nincs közöttük két egyforma. Gömbölyded dombok tetején élnek, elszórt kavicsok közepette, és néha megemlítik, hogy bolhák is fellelhetők a környezetükben. Mind a hím, mind a nőstény egyedek három lábon állnak, és naphosszat blődségeket hangoztatnak a természetről, a szexről, a kommunikációról és úgy általában az élet értelméről, ostobaságuknak köszönhetően egészen váratlan következtetésekre jutva. A Dodók saját világukban élnek, amelynek semmi köze a nagy magyar valósághoz, de valahogy minden kockában ott lappang a szörnyű gyanú, hogy ezek az idióták mi magunk vagyunk, és még csak nem is nagyon eltúlozva.

Befogadó környezet híján a szerző eleinte úgy gondolta, a 200 szép kerek szám, a képsorok meg pont elfértek két gyűjteményes kötetben (Hé, Dodó, 2006, Mi van, Dodó, 2009), így hát akár maradhatna is ennyiben a dolog. Ám „a poén meg akar testesülni, engedni kell”, ahogy Marabu nemrég nyilatkozta egy interjúban, és a Dodók hamarosan új életre keltek a Párkocka blogon. Hét év alatt ismét összegyűlt egy kötetnyi adag, amit a szokásos szellemes körítéssel és néhány teljesen új résszel egészített ki az alkotó. 

Marabu: Nahát, Dodó! Fekete-fehér, puhafedeles, 68 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.

 

 

Pusztapokalipszis

 

Különböző okokból kifolyólag sokáig úgy nézett ki, hogy 2016 mai magyar képregényantológia nélkül fog lezáródni, ám az év végén színre lépett egy új kiadó, és pont egy ilyennel lepett meg minket. Szűcs Gyula, a Café Postnuclear képregény írója, ezúttal kiadóvezetőként és szerkesztőként mutatkozik be, továbbra is azzal a szándékkal, hogy jellegzetesen amerikai zsánereket hangoljon át magyar környezetre.

Az ötlet nem teljesen új, hiszen éppen ez volt a néhai Random virtuális képregénymagazin koncepciója, még 2010-ben. Ez a nagy svunggal indult vállalkozás néhány szám után sajnálatos módon elhalt, de az alkotók közül páran nem adták fel, és továbbgondolt vagy újabb művekkel jelentkeztek, immár nyomtatott formában. Ezek közé tartozott a már említett Café Postnuclear, és a most publikált antológia első képregénye, a Chavez és Gombalovas által jegyzett Paneldzsungel is – amelynek kiindulópontja ráadásul ugyanaz az esemény, a csernobili katasztrófa.

A történet fő ereje a durva, sokkoló látványosságban rejlik, és abban nincs is hiány, ugyanakkor a negyvenoldalas terjedelmet aránytalanul hosszúnak érzem, egy tömörebb, feszesebb dramaturgia nagyobbat ütött volna. Mi több, a sztori lezárásával annak az esélye is elveszni látszik, hogy a részletes bemutatás egy sor további történetet vezessen fel. A második képregény mindössze két oldal, Lakatos István morbidabb énje tombolja ki magát benne, ez kerek is így. A harmadikat nehéz önmagában értelmezni, hiszen egy népszerű társasjátékhoz kapcsolódik, a hét oldal csak egy hangulatot tud felvázolni, de az látszik, hogy sok munka fekszik a rajzstílus kidolgozásában. A Világvégi mesék magában hordozza az első kiadványok nem egy gyermekbetegségét, de reméljük, ezeken hamar túllendül a kiadó.

 Világvégi mesék. Színes, puhafedeles, 56 oldal. Kiadó: Kaméleon Komix.

 

 

Szúnyog

Egészen különleges, zsebkönyv méretű kísérleti munka Vidák Zsolt első önálló képregénykötete. A főként illusztrátorként ismert alkotó a Roham magazinban már bemutatkozott rövidebb, egyedi stílusban megrajzolt sztorikkal. Ebben a jóval hosszabb történetben az egyik szúnyogfajta latin nevét viselő karakter számtalan abszurd kalandon rohan át, látszólag minden értelem nélkül. A csak minimális szöveget tartalmazó képregénynek játékossága ellenállhatatlan, és a maga kategóriájában azonnal exportképes terméknek tartom. 

Vidák Zsolt: Pipien Molestus. Fekete-fehér, puhafedeles, 156 oldal. Szerzői kiadás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12823