KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/február
NEOWESTERN
• Varró Attila: Nem nőnek való vidék Női westernek
• Roboz Gábor: A halál torkában A visszatérő
• Baski Sándor: Vissza a gyökerekhez Aljas nyolcas
KÉTARCÚ HOLLYWOOD
• Parragh Ádám: Bábok színpadán Charlie Kaufman
• Kárpáti György: Folytatása mindig következik Hollywoodi franchise
• Sepsi László: Galaktikus örökmozgó Star Wars: Az ébredő Erő
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás: „Kakukktojás voltam mindig” Beszélgetés Bereményi Gézával
• Pápai Zsolt: Festő a felvevőgéppel Zsigmond Vilmos (1930-2016)
• Kolozsi László: Az utolsó pillanatban Gondolj rám
• Teszár Dávid: A Kékarcú Isten tanítása Menla hagyatéka
• Schubert Gusztáv: Magyar átok Egy passió kálváriája
• Soós Tamás Dénes: Jobban teljesít Aranyélet
NŐI NAPLÓK
• Ádám Péter: Szolgák és urak Egy szobalány naplója
• Tüske Zsuzsanna: Nők keretben Joy és Carol
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Szoba kilátás nélkül Emma Donoghue: A szoba
• Vajda Judit: Az emberrablás boldogsága Lenny Abrahamson: A szoba
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Románia, Oroszország
KÍSÉRLETI MOZI
• Horeczky Krisztina: A táncfilm kezdetei A táncfilm kezdetei
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Érzelem és érzelem Tajvani hullámok – 3. rész
KRITIKA
• Jankovics Márton: A nagy családegyesítés Férfiak és csirkék
• Andorka György: Portré három ülésben Steve Jobs
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Vérvörös cipellők Kegyetlen tánc
MOZI
• Huber Zoltán: Egy tökéletes nap
• Baski Sándor: A nagy dobás
• Teszár Dávid: A boldogság titka
• Kovács Bálint: A pince
• Forgács Nóra Kinga: Az én szerelmem
• Árva Márton: Emlékek őrzői
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család kirándul
• Soós Tamás: Creed – Apollo fia
• Sepsi László: Az 5. hullám
DVD
• Soós Tamás Dénes: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
MOZI
• Csiger Ádám: Barátság extrák nélkül
DVD
• Soós Tamás Dénes: Szeretet és köszönet
• Pápai Zsolt: Selma
• Gelencsér Gábor: Szirmok, virágok, koszorúk
• Kránicz Bence: A hamisító
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az én szerelmem

Forgács Nóra Kinga

Mon roi – francia, 2015. Rendezte: Maïwenn. Írta: Etienne Comar és Maïwenn. Kép: Claire Mathon. Szereplők: Emmanuelle Bercot (Tony), Vincent Cassel (Georgio), Louis Garrel (Solal), Isild Le Besco (Babeth). Gyártó: Les Productions du Trésor. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 124 perc.

 

Az én szerelmem egy elegánsan a képmezőn kívül tartott síbalesettel kezdődik, hogy a hatásos felütés után egy tengerparti luxus rehabilitációs központban vegyük fel újra a fonalat, ahova Tony (Emmanuelle Bercot) térdsérüléséből felgyógyulni jött. Bár a filmet rendezőként és társforgatókönyvíróként is jegyző Maïwenn érzékletesen ábrázolja a fizikai fájdalmat és az elromlott emberi testek „megjavítására” létrehozott mesterséges környezetet, elsősorban mégis egy elromlott emberi lélek érdekli. Egy népszerű pszichológiából kölcsönzött megfeleltetéssel rögtön össze is köti a testet a lélekkel, a gyógyulás záloga egy traumatikus szerelmi kapcsolat feldolgozása.

A kórházi napok sorába szintén lineáris rendben, de nagy kihagyásokkal ékelődik be a múlt, így áll össze az elvált ügyvédnő, Tony és a felnőni képtelen playboy, Georgio (Vincent Cassel) megismerkedésének, szerelmének, családalapítási kísérletének, szakításainak története. Jól sikerült jelenetek sorakoznak humort sem nélkülöző párbeszédekkel, remek színészi alakításokkal. A jelen és a múlt összeöltése mentén olykor gyűrődik a filmszövet, az idő múlását sem mindig lehet nyomon követni, a játékidő hosszúra nyúlik, kissé megroggyan az epizodikus szerkezet.

Maïwenn tabut sért, bár nem olyan nyilvánvaló módon, mint a 2011-ben a cannes-i zsűri Nagydíját kiérdemlő Polisse-ban, amely a gyermekbántalmazásról, hatalmi viszonyokról, a felnőttek életét megkeserítő kapcsolati és viselkedési zavarokról beszélt nyíltan. Ezúttal a klasszikus „boldogság narratívát” bontja le, melynek idealizmusa kudarcra van ítélve. Tony visszaemlékezése a másik megértésnek a folyamata. Nyitva marad a kérdés, hogy a megértés végbe ment-e? Az utolsó jelenetben, amiben a múlt és a jelen összeér, eddig nem használt közeliket látunk Tony nézőpontjából Georgióról. Vajon ez egy új, a másikra kíváncsi tekintet megjelenése? Vagy búcsúpillantás?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12609