KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/szeptember
LÁZADÓ IFJÚSÁG
• Baski Sándor: Okkal lázadók Zöld rebellisek és cyberforradalmárok
• Sepsi László: Az ellenállás hasztalan Nima Nourizadeh: BeSZERvezve
• Varró Attila: Világot jelentő deszkák Larry Clark kamaszai
• Sándor Anna: Kertvárosi választások John Green: Papírvárosok
• Jankovics Márton: Ballagás előtt Jake Schreier: Papírvárosok
HIROSHIMA ÁRNYAI
• Andorka György: Lidércfény Hiroshima: A Manhattan-terv
DIGITÁLIS REALIZMUS
• Margitházi Beja: Kamera-szoftver hibridek Franchise-ok és digitális effektjeik
• Kránicz Bence: Kétbites Kalibánok / Digitális félelmeink Chris Columbus:Pixel
• Soós Tamás Dénes: A forradalom után CGI és Hollywood
• Sepsi László: A szabadság határai Műfajelmélet és számítógépes játékok
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: Szerdai gyerek Beszélgetés Horváth Lilivel
• Sípos Júlia: Az öreg tölgy krónikája Beszélgetés Molnár Attila Dáviddal
• Bernáth László: Mikrokozmosztól az Univerzumig Tudomány és film
• Murai András: Képszűkítés, újrateremtés A Saul fia és a „holokausztfilm” kódjai
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
• Kozma György: Halott fiúk Saul fia – másképp
ÚJ RAJ
• Simor Eszter: Mágikus dokumentarizmus Mark Cousins
• Pernecker Dávid: A hülyeség szabadversei Adam McKay
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Jubileumi válságok Karlovy Vary
• Csiger Ádám: Transzilván gótika TIFF – Kolozsvár
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Toleranciaburger Bob burgerfalodája
KRITIKA
• Sághy Miklós: A másság és a hatalom Meleg férfiak, hideg diktatúrák
• Kovács Kata: Arcok a párnán 45 év
• Varró Attila: Párhuzamosok találkozása Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere
MOZI
• Gelencsér Gábor: Csendes szív
• Vincze Teréz: 1001 gramm
• Forgács Nóra Kinga: Tízezer km
• Kovács Kata: Suite Française
• Andorka György: Az Eichmann-show
• Varró Attila: Abszurd alak
• Tüske Zsuzsanna: Az ajándék
• Soós Tamás: Önkívület
• Huber Zoltán: Kész katasztrófa
• Simor Eszter: Mélyütés
• Baski Sándor: Fantasztikus Négyes
• Kránicz Bence: Mission: Impossible – Titkos nemzet
• Csiger Ádám: Irány a bárka!
DVD
• Gelencsér Gábor: Utazás a koponyám körül
• Kránicz Bence: Kegyes hazugság
• Soós Tamás Dénes: Az Almanach projekt
• Soós Tamás Dénes: A megváltás
• Pápai Zsolt: A Heineken-emberrablás
• Tosoki Gyula: Az élet dala
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Lázadó ifjúság

John Green: Papírvárosok

Kertvárosi választások

Sándor Anna

John Green tinédzserhősei számára nem a fantasztikus extraképesség, hanem a tapasztalatszerzés a felnőtté válás garanciája.

 

Míg a népszerű young adult fantasyk (Alkonyat, Csontváros, Percy Jackson) és disztópiák (Hunger Games, A kiválasztott, Az útvesztő) alapvetően a különlegessé válás primér kamaszfantáziájának vágybeteljesítései, John Green regényei a hétköznapi kamaszkori fordulópontok megragadásán keresztül segítik elő az azonosulás élményét. A New York Times még önálló kifejezést is alkotott írói stílusa és témái együttes jelölésére: GreenLit.

Green elbeszélő hősei kívülállók ugyan, ez a tulajdonságuk azonban többnyire vélt (Csillagainkban a hiba, 2012) vagy valós (Alaszka nyomában, 2005; Papírvárosok, 2008) átlagosságukban ölt testet. (Leszámítva a Katherine a köbön (2006) ex-csodagyerekét.) Nem tagjai az adott közösség hangadóinak, sőt, számukra a vágy titokzatos tárgyai éppen az általuk is piedesztálra emelt menő tinédzserek. Hogy kapcsolatba kerülnek velük, a későbbi események gyújtópontjává válik, s a jellemzően passzív, visszahúzódó narrátorok életében serkentő változások indulnak. Ez az aktivizálódás ugyanakkor minden esetben együtt jár a korábban mitizált alak leépítésével is: közelről feltárul a magabiztos, extrovertált lány vagy fiú esendősége, ami újrarajzolja hőseink világképét. Green regényeiben tehát nem gyakorlati képességek (vámpírság, extrém ügyesség, erő stb.) megszerzésével és alkalmazásával válik a hős különlegessé és gyakran vezetővé. Félig a realizmus talaján állva, Green a felnőtté válás beavató stációin terelgeti hőseit, ahol az átélt események és cselekedetek hatására érettebb (élet)tapasztalati tudás birtokába kerülnek.

Másfelől Green ügyesen csempészi a kamaszkori túlzó léptékeket a cselekmény szövetei közé, ami magyarázhatja könyveinek elsöprő sikerét is. Az ismerős szituációkat és témákat (az első nagy szerelem, az iskolaváltás nehézségei, a végzős év eseményei stb.) ugyanis vonzóan drámai műfaji elemekkel bolondítja meg. A Love story (1970) melodrámáját idézi, mikor a szerelem a végzetes kór árnyékában születik (Csillagainkban a hiba). A bentlakásos iskolában a tragikus önpusztítás szab gátat a bimbózó érzelmeknek (Alaszka nyomában). A Papírvárosok pikareszkbe forduló krimije pedig a társadalomkritikával kacérkodik.

Utóbbi főhőse a tipikus jó tanuló Quentin, aki kisfiú kora óta szerelmes a szomszédban lakó Margóba. Margo testesíti meg az amerikai álom-tinilány fő karaktereit: ő egyszerre a lázadó kívülálló és az iskola méhkirálynője. A jófiú Q unalmas hétköznapjai akkor változnak meg gyökeresen, mikor az extrém kalandjairól hírhedt lány magával viszi az utolsó nagy dobásaként kivitelezett bosszúhadjáratára. Margo másnapi eltűnése pedig mozgásba lendíti Q-t, hogy a lány hátrahagyott nyomait megfejtve megtalálja őt.

Green regényében a kertvárosi konformizmust teszi mérlegre. A sztereotip, már a címben is jelölt kritikák mellett szolgáltat némi igazságot az átlagember életvitelének – mindennek fókuszában pedig Margo áll. Előképe már Alaszka alakjában felismerhető, Green viszont tovább mitizálja a figurát. Bár a regényt keretezve felbukkan ugyan, sokkal inkább kép és katalizátor, aki folyamatos reflexiókat ébreszt a főhősben. Erre döbben rá Q is, mikor felismeri, hogy szerelme tárgya egy idea, nem Margo maga, akiről valójában vajmi keveset tud. A lányt övező titkok és népszerűség egy tudatosan épített mítosz hozzávalói, működésének elengedhetetlen feltétele a kertvárosi közeg – hiszen a kedélyek borzolása csak ebben a szimbiózisban lehetséges. Margo végül nemet mond arra, hogy részese legyen a kisemberek „papírvárosának”, s óhatatlanul választás elé állítja az őt kereső Q-t is. A fiú így nemcsak fizikailag hagyja el komfortzónáját, hanem szellemileg is, mikor valódi, érett döntést hoz jövőjéről. Barátaival ellentétben nem sodródik tovább a követendő minták és elvárások mentén, hanem tudatosan választ életformát és értékeket.

Ami sikerül a főhősnek, az író képességeit már meghaladja. Bár a részleteket érzékenyen ragadja meg, nem tud önmaga fölé emelkedni és elszakadni a kliséktől. Erőltetett irodalmiaskodással tömi tele a regényt utalásokkal és áthallásokkal is: a Moby Dick, Walt Withman, Emily Dickinson, T.S. Eliot szerepel a listáján. Úgy tűnik, mintha Green könyveivel a Csillagainkban a hibában szereplő fiktív regény magvas gondolatokkal teli, kultikus státuszát szeretné elérni. Ami nem túl elegáns, inkább kamaszos vágy.

 

Gabo Kiadó, 2015.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 10-11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12374