KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Öveket becsatolni!

Baski Sándor

Allacciate le cinture – olasz, 2014. Rendezte és írta: Ferzan Özpetek. Kép: Filippo Corticelli. Zene: Rasquale Catalano. Szereplők: Kasia Smutniak (Elena), Francesco Arca (Antonio), Filippo Scicchitano (Fabio), Carolina Crescentini (Silvia). Gyártó: R&C Produzioni / Faros Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 110 perc.

Ha merész témaválasztásaival nem is apellált mindig a legszélesebb közönség figyelmére, Ferzan Özpetek pályája kezdetétől fogva könnyedén fogyasztható, közérthető filmeket készített. A török születésű rendező idővel egyre jobban idomult választott hazája, Olaszország mozgóképes tradícióihoz, így eshetett meg, hogy a Szerelem, pasta, tengerben már egyértelműen a’60-as évek olasz vígjátékainak hangulatait idézte fel. Identitásvesztésről azonban nem beszélhetünk, a rendező megpróbálja minden filmjébe átmenteni – inkább több mint kevesebb sikerrel – a sajátos özpeteki minőséget.

Legújabb munkája, az Öveket becsatolni sem kivétel. Az állandó forgatókönyvíró-társával, Gianni Romolival közösen jegyzett történet egy hollywoodi romkom alapanyagául is szolgálhatna – az egymástól mindenben különböző öntudatos pincérnő és az ősmacsó autószerelő egymásra találása a nyitójelenettől kezdve borítékolható. Özpetek zárójelbe teszi kedvenc motívumát, a kisebbségi pozícióba került egyén viszonyát a közösséggel, a korábbi filmjeit meghatározó fülledtség ellenben az Öveket becsatolnit is átitatja. A két főszereplő, Elena és Antonio kapcsolata a testiségre épül, és ezt a fizikai természetű vonzalmat Özpetek érzéki képsorokkal alapozza meg. Kamerája nem a hetero férfinézők, hanem Elena szemszögéből pásztáz, vagyis filmje a férfitestet fetisizálja, de korántsem öncélúan.

A játékidő felénél érkező drámai fordulat is özpeteki módszer – A Szaturnusz gyűrűjében, a Szent szívben és a Szerelem, pasta, tengerben is fontos szerepet kap az alattomosan támadó betegség és a kórház –, ahogy a történet egyes elemeinek elhallgatása és a fináléban történő megmutatása is bevált, és most is működő fogás. A rendezői stílusjegyek maradéktalan felvonultatása sem tudja ugyanakkor elfedni, hogy Özpetek ezúttal több ízben is elvéti az arányokat – mintha saját rajongóinak és a naiv melodrámák híveinek egyszerre próbált volna megfelelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12191