KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
   2014/január
JODOROWSKY
• Jankovics Márton: A világfi hazatérése Jodorowsky, a mágus
• Sepsi László: A próféta kudarca Frank Pavich: Jodorowsky’s Dune
JAPÁN SZELLEM
• Varró Attila: Harcosok és hittérítők 47 rónin
• Csiger Ádám: Ház az erdő mélyén Hausu
FREARS
• Takács Ferenc: Itt és most Stephen Frears
• Vajda Judit: Nihil nimis Philomena – Határtalan szeretet
MISS HOLLYWOOD
• Kovács Kata: Neurózis és happy end Nicole Holofcener
• Baski Sándor: Hölgyválasz A korhatáros komédiák evolúciója
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Nehéz ébredés A szocializmus reform-filmjei – 2. rész
• Kővári Orsolya: „Az oroszlán: asszimilált bárány” Filmszínpad: Rába Roland
QUEER FILMEK
• Kis Katalin: A bús heteroszexuális férfi panaszai Melegek a magyar filmben
• Harmat György: Ugyanaz a szerelem Budapest Pride LMBTQ Fesztivál
• Huber Zoltán: Másképpen más Coming Out
TEST ÉS LÉLEK
• Kovács Petra: Titkok a vásznon London: Európai Pszichoanalitikus Filmfesztivál
• Pintér Judit Nóra: A szenvedés képei Betegség a filmvásznon
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: Béketeremtő filmes háború Bosnyák filmek
CAPA 100+
• Bácsvári Kornélia: A mexikói bőrönd Capa 100+
• Kolozsi László: Capa filmje Robert Capa/A Játékos
KÖNYV
• Kelecsényi László: A vér nem válik vízzé Inkey Alice: No de Alizka!
FILM / REGÉNY
• Bocsor Péter: Fehéren feketén Solomon Northup: Twelve Years a Slave
• Roboz Gábor: Halványuló kézjegy Steve McQueen: 12 év rabszolgaság
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A ló másik oldala Overdose – Vágta egy álomért
• Bilsiczky Balázs: Határtalanul Háromkirályok
• Andorka György: A halhatatlanság halála A futurológiai kongresszus
MOZI
• Baski Sándor: Ezerízű szerelem
• Forgács Nóra Kinga: Csinibabák
• Alföldi Nóra: Joséphine
• Csiger Ádám: Csókok és gólok
• Kránicz Bence: Harcban élve
• Huber Zoltán: Behálózva
• Roboz Gábor: Kísértés
• Tüske Zsuzsanna: Dom Hemingway
• Parádi Orsolya: Belle és Sébastien
• Varró Attila: Csillaghercegnő
• Sepsi László: A hobbit: Smaug pusztasága
• Vajda Judit: Vágyak szerelmesei
DVD
• Pápai Zsolt: 80 huszár
• Soós Tamás Dénes: Amerikai vérbosszú
• Soós Tamás Dénes: Klein úr
• Tosoki Gyula: A bűn árnyékában
• Benke Attila: Vörös nap
• Varga Zoltán: Szellemes karácsony
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Frears

Philomena – Határtalan szeretet

Nihil nimis

Vajda Judit

Stephen Frears az arany középutat választva kerüli el a középszert és a könnyfakasztó giccset.

 

Két adaptáció (Chéri – Egy kurtizán szerelme, Tamara Drewe) megrendezése után Stephen Frears ismét igaz történet alapján forgatott; ám a Philomena – Határtalan szeretet nem A királynőhöz, hanem az alkotó egy másik, korábbi munkájához áll közelebb, a Gyönyörű mocsokságokhoz, hiszen ahhoz hasonlóan egy felháborító társadalmi jelenséget dolgoz fel. A bevándorlók alávetettsége helyett ezúttal egy másik alávetett állapot jelenik meg: a Philomenában – megtörtént események, sőt valós személyek igaz története nyomán – Frears egy olyan idős asszonyról mesél, akinek még ötven évvel korábban az írországi Roscrea Szent Szív Nővérei zárda apácái elvették „bűnben fogant” gyermekét, és pénzért örökbe adták.

Az eset nem volt egyedülálló, sőt kifejezetten tömegesnek mondható, s a jelenségről, akár a katolikus egyház visszaéléseiről a gondjaira bízott lányokkal szemben (erről szól például a 2002-es A Magdolna nővérek), akár a világszerte tapasztalt (egyházak, kórházak tevékenysége révén, háborúk forgatagában történő vagy konkrét emberrablásokat megvalósító) gyerekkereskedelemről nemcsak filmekből értesülhettünk, de még a női magazinok hasábjain is olvashattunk már.

A rendező viszont a kényes téma ellenére nem direkt politikus vagy harcosan társadalomkritikus filmet készített, ehelyett a történet két központi alakjára koncentrált – ám nem anya és elveszett fia figurájára, hanem az idős anyára és a neki segítő középkorú újságíróra. Az eredetileg politikai újságíró, sőt a kormányzatban is szerepet vállalt (majd dobott) Martin Sixsmith olvasószám-növelő cikket készül írni Philomena szívszorító esetéről, ezért segít neki a nyomozásban, melynek célja az eltűnt fiú felkutatása. A kutatás és a road movie primér izgalma mellett így a film fő értékét az a duplaportré adja, amit Frears erről a két, egészen eltérő világból érkező emberről rajzol meg. S habár az elit-egyetemet végzett újságíró és az egyszerű, korábban ápolónőként dolgozó idős nő feltűnően más társadalmi rétegből származik, a rendező nem elemzi túl ezt az éles szociális különbséget, csak tudomásul veszi és jelzi; ugyanolyan súllyal jeleníti meg, mint mondjuk azt, hogy Martin ateista, Philomena vallásos, Martin cinikus, Philomena naiv, Martin szeret viccelni, Philomenának viszont nincs humorérzéke – azaz csupán árnyalja a segítségével a karaktereket.

Az alkotó a filmben azért magától értetődően adódó fő kérdésfelvetésben is (az egyház szerepe az eseményekben) visszafogott: nem emeli szervezett szintre a bűnt, hanem egyetlen ember elvakult, személyes bosszújának mutatja, azaz az egyén felelősségét veti fel, sőt azt is pedzegeti – igaz, csak nagyon óvatosan –, hogy van-e egyáltalán jogunk más helyett, más nevében felháborodni vagy számon kérni. Mindez azonban nem azért történik, mert Frears irtózik a társadalmi kérdésektől – csak itt is megtartja ugyanazt az egyensúlyt, ami egyébként karakterábrázolását és cselekményvezetését, általában véve egész stílusát jellemzi. Különösen egy kollégája hasonló alkotásával, egy ugyanolyan megosztó társadalmi jelenség árnyékában ugyanúgy egy idősödő nő portréját megragadó művel, Mike Leigh Vera Drake-jével összevetve feltűnő, mennyire kerüli Frears a direkt érzelemkeltést. Míg Leigh munkája ízlésesen és finoman, de vállaltan érzelmes, addig a Philomenában jellemzően nagyon kevés a közeli: még az olyan felfokozott jelenetekben is a távolságtartóbb félközelik dominálnak, mint amikor Martin rátöri az ajtót a semmilyen hívásra nem jelentkező, az erkélyen bújkáló Philomenára.

Ahogy korábbi munkái közül a Pop, csajok, satöbbiben Frears állandó kikacsintásokkal és erős popkulturális utalásokkal vesz vissza a romantikából, a Gyönyörű mocsokságokban pedig a thriller feszültségével és egy jókor, jó helyen elhelyezett geggel (lásd a mélygarázsbeli beolvasós „szavalatot”, amikor is a prosti közbeszól) tompítja a borzalmak és társadalmi visszásságok élét, úgy itt is megmarad az arany középúton, és tartja magát az írás címéül választott cicerói mondáshoz: „semmit se nagyon”.

Ennek az eleganciának köszönhetően sikerül elkerülnie mind a didaxis szájbarágását és sulykolását, mind a szentimentalizmust és az érzelgős giccset. De félreértés ne essék: rendezőnk munkája ettől nem lesz színtelen-szagtalan, hiszen ebben az esetben éppen ez a letisztultságot teremtő taktika a jó választás – hogy csak magára a történetre figyeljünk, amit mindenképpen el kellett mesélni.

 

Philomena (Philomena) – brit, 2013. Rendezte: Stephen Frears. Írta: Martin Sixsmith. Kép: Robbie Ryan. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Judi Dench (Philomena), Steve Coogan (Martin ), Sophie Kennedy Clark (A fiatal Philomena), Peter Hermann (Pete Olsson). Gyártó: Baby Cow / BBC / BFI. Forgalmazó: Mozinet Kft. Szinkronizált. 94 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 17-17. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11616