KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Női fény

Soós Tamás Dénes

Clair de femme – francia–olasz–nyugatnémet, 1979. Rendezte: Costa-Gavras. Szereplők: Yves Montand, Romy Schneider, Lila Kedrova. Forgalmazó: Mirax. 98 perc.

 

A szmört – mondja az alkoholista kutyaidomár a játékidő során szinte végig részeg Michelnek –, a szerbek szava a halálra, és sokkal jobban kifejezi annak lényegét, mint a fennköltebb hangzású francia variáns. Costa-Gavras filmjének akár mottója is lehetne ez a vargabetűkkel teli, borgőzös párbeszéd: alig vagyunk túl Michel (Yves Montand) és Lydia (Romy Schneider) közhelyes találkozásán (taxiajtóval csapják ki a bevásárlószatyrot a nő kezéből), máris gyász sújtotta életekről meg alattomos halálról folyik a diskurzus. A Női fény egyértelműen Gavras legfurcsább filmje, ami nem kis teljesítmény A nyaktiló ismeretében: az intellektuális politikai bűnfilmekre szakosodott rendező olyan melankolikus melodrámát rendezett, ami önmaga paródiájának is beillik. Lehetetlen megállapítani, hogy direkt szabotálja-e Gavras a nézőstimuláló dramaturgiai fogásokat, vagy csak azért rendez ilyen modorosan és élettelenül, mert nem otthonos ebben a műfajban.

Naiv szerelmesek helyett gyötrődő intellektuelekről mesél, akik között nem is annyira a kölcsönös vonzódás, mint inkább a szenvedés megosztása teremt kapcsolatot. Michel a feleségét, Lydia a lányát vesztette el, kínjukon a gyorsan szőtt románc önámításával enyhítenek. A színjáték beismerése ellenére se csüggedt, csak abszurd a hangulat: a kitartóan vedelő Michel boldog-boldogtalanba beleköt, gúnyolja a burzsoákat, a japán turistákat, a szenvedésre berendezkedett zsidókat, a halálra váró artistákat. Közben a night club színpadán majom táncol az optimizmust jelképező rózsaszín kutyával: az ebidomár Galba főművében – mondja a részeg csapos a magát cinikusra ivó Michelnek – benne van minden: „gúny, megalázottság, lét-nemlét kérdése”. Michel pusztán gusztustalannak titulálja. Kérdéses, hogy a Női fény szerzői önreflexió-e – mindenesetre a fináléra kiderül, mit gondol létről, nemlétről a rendező. Hotelszobában, magányosan terül el az artista teteme. A majma ölelgeti, majd bekapcsolja a gramofont: táncra kéri a rózsaszín ebet. Nem csak alattomos, de groteszk is ez a szmört.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11607