KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amerika fegyverben

Bíró Péter

A függetlenségi háború éveinek Amerikájában játszódik Hugh Hudson filmje, és régi recept szerint egyetlen ember kicsinyke világán keresztül próbálja meg bemutatni a kontinensnyi ország millióinak sorsát érintő, az újkori történelem menetét is befolyásoló eseményt. A kisember (Al Pacino) egy járvány során elveszítette feleségét és három gyermekét. Egyetlen megmaradt fiával vasércet szállítanak, ám New York kikötőjében a forrongó tömeg egyszerűen elkobozza hajójukat, sőt nem sokkal később erőszakkal be is sorozzák őket. Néhány csata után Al Pacino kijelenti, ez nem az ő háborúja, és megszökik.

Így kezdődik a film, a továbbiakban pedig arról szói, hogy a sorsüldözte, elgyávított és önző kisember egy Solohov-hőshöz hasonlóan, különböző élmények hatására lassan, de biztosan ráébred, tévedett, ez mégiscsak az ő harca, és öntudatának teljes fegyverzetében újból beáll a seregbe, hogy fiával együtt küzdjön immár a végső győzelemig.

A kosztümöktől, a díszletektől és az elöltöltős puskákkal nehézkesen, lassan megvívott csatáktól kezdve egészen a hősök fogát borító lepedékig minden hiteles, ami látszik. Mindaz viszont, ami nem látszik, tehát a történetet működtető eszme, gondolat egyetlen kérdést vet fel igazán komolyan, mégpedig azt, miként képes ez az ország (Vietnámon innen és túl) elviselni az önnön nagyságával való folyamatos szembesülést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1133