KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/április
KRÓNIKA
• N. N.: Derek Jarman (1942–1994)
• N. N.: Pályázati eredmények
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Kovács András Bálint: A kisterem és a nagyterem Filmszemle után
• N. N.: A 25. Magyar Filmszemle díjazottjai
• Turcsányi Sándor: Tánc az ördöggel Játékfilm
• Hirsch Tibor: Kelet-európai roncsok Játékfilm
• Báron György: Saját halál Dokumentumfilm
• Hegyi Gyula: A megnyesett répa kizöldül Dokumentumfilm
• Schubert Gusztáv: Szegény gazdagok Szociofilm

• Földényi F. László: Egy jó német Schindler listája
• Mihancsik Zsófia: Spielberg bárkája Kerékasztal-beszélgetés
GREENAWAY
• Ardai Zoltán: Leviatán cicomái A mâconi gyermek

• Bikácsy Gergely: A nyugalom tengere Ozu és Tokió
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Mammut-idők Vasisten gyermekei
• Koltai Ágnes: Emberi színjátékok Fényérzékeny történet
• Dániel Ferenc: A munkásosztály a kocsmába megy Kőzápor
• Dér András: Hűha! Keretbe feszítve
• Hirsch Tibor: A művész, az valaki más Beszélgetés Jon Josttal
FESZTIVÁL
• Kozma György: Milyen rendes gádzsók Cigányfilmek fesztiválja
• Bojár Iván András: Jó utak Latcho Drom
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Apám nevében
• Schubert Gusztáv: Napok romjai
• Koltai Ágnes: Az őrszem
• Turcsányi Sándor: Tökéletes világ
• Kovács András Bálint: Alberto expressz
• Tamás Amaryllis: A két Lotti
• Bíró Péter: Amerika fegyverben

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A két Lotti

Tamás Amaryllis

Erich Kästner A két Lotti című könnyed-derűs lélekregénye eddig nyolc kiadást ért meg nálunk harmincöt esztendő alatt. A happy endes történet csattanójaként azt kérdezi Lotti: most, hogy anyu és apu újra együtt vannak velünk, ugye lehetnek még testvéreink? Fiúkat vagy lányokat akarnátok? – érdeklődnek tőlük. Fiúkat és lányokat! – mondja Lotte. Luise pedig szíve mélyéből kiáltja: Csupa ikreket!

Joseph Vilsmaier maira hangszerelt filmes adaptációja láttán – a válási árvák tízezrei feletti fájdalmas kesergés helyett – az ikerségről, mint olyanról még talán az is el-elmeditál, aki nem ikerpár egyik feleként látta meg a napvilágot. Az Ikrek az egyik legősibb zodiákus jegy. Az Ikrek korszakának káldeus papjai már hatezer évvel ezelőtt megfigyelőtornyokból kémlelték az eget, e korszakban alakult ki az írás, az egymással való érintkezés és kapcsolattartás fontossága e zodiákus jegynek (és szülötteinek) legjellemzőbbje. „Nincsen emberiség, csak Péter és Pál van”, írta Kosztolányi. Nincsenek válási árvák, szétszakított ikerpárok – csak Lotték és Louisék, sugallja ez az embermeleg történet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1132